26

sze

Dániel Péter vs. Budaházy - a mérce kettőssége

Címkék: bíróság wtf dániel péter Horthy Miklós aromó

Tweet

Horthy Miklós szobrát meggyalázni társadalmilag hasznos, erkölcsileg pozitív tartalmú, szovjet emlékművet megrongálni azonban semmilyen körülmények között nem szabad a magyar bíróság szerint.

"A társadalomra való veszélyesség kapcsán a szóbeli indoklás kitért arra, hogy a vádbeli cselekmény megítélésénél közömbös a megrongált tárgy szimbólumértéke, illetve a rongáló motívumai, például az, hogy őt milyen társadalmi-politikai változtatások szándéka vezette." - a Kúria indoklása a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása ügyében.

"Nem tagadható Horthy és mindazok felelőssége, akik az említett törvények megalkotásában, alkalmazásában és végrehajtásában szerepet vállaltak. (...) A szoborállítás elleni tiltakozás ezért a bíróság szerint erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos figyelemfelhívás, de a Dániel Péter által alkalmazott formája büntetendő, mert a rongálással más tulajdonában kárt okozott." - Siófoki Városi Bíróság indoklása Dániel Péter szoborrongálási ügyében.

Így működik ma a kettős mérce a Magyarországon, 2012-ben.

Most akkor bíróság vagy legújabb kori tanszék?

A Dániel Péter szoborgyalázási ügyében eljáró Siófoki Városi Bíróságon ítélkező Kovacsics István bíró úrnak nehezére esett eldöntenie, ő most épp bíróként ítéljen, vagy történészként érveljen. Így egyiket sem teszi. Legalábbis ezt állítja.

"A bíró hangsúlyozta, hogy Horthy Miklós történelmi szerepének a megítélése nem a bíróság feladata (...) A törvénysértések által nem keveseket az életüktől, másokat szabadságuktól, jogaiktól fosztottak meg. A Horthy rehabilitálására irányuló törekvések – így Kovacsics István – ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést. Egy Horthy-szoborállítás pedig, mivel Horthy személye megosztja a társadalmat, alkalmas lehet az ellentétek szítására, akadályozhatja a kívánatos társadalmi béke kialakulását."

Horthy történelmi szerepének megítélése valóban nem feladata a bíróságnak. Mégis megteszi. De miért? Megfelelési kényszerből? Hogy bebizonyítsák, nem tombol a fehérterror a siófoki városi bíróság tanácstermében? Ezért "sújtják" semmiféle jogkövetkezménnyel nem járó megrovással Dániel Pétert? Vagy talán azért, mert Dániel Péter minősíthetetlen performanszával amúgy egyetértenek?

A lényeg szempontjából mindegy is. A magyar bíróság szerint társadalmilag hasznos Horthy szobrot gyalázni, az elnyomó szovjet hatalom által itt felejtett szovjet emlékmű megrongálása esetén azonban már "közömbös" a szimbólumrendszer, mindegy, mi miért van, mi miért történik - az a körülményektől függetlenül sérthetetlen.

A Siófoki városi bíróság - illetve Kovacsics István - szerint az "erkölcsileg pozitív tartalmú, sőt hasznos figyelemfelhívás" legfeljebb "az alkalmazott forma miatt" elítélhető, míg  a Magyarországot megnyomorító, sáskahadként pusztító, hosszú évtizedekre visszavető szovjet horda jelképének megrongálásáért súlyos pénzbírság jár.

Ez a működő kettős mérce ma Magyarországon, 22 évvel az úgynevezett "rendszerváltás" után.

Ezek után ne higgye senki, hogy nem fogja valaki a saját kezébe venni az igazságszolgáltatást, ha már a bíróság nem végzi a dolgát.

Vagy talán épp ez volt a cél?

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.