Az én mutyim, a te mutyid, a mi mutyink
Címkék: média politika trafik wtf 2013 asszonyverés Fidesz mutyik aromó portik laborc
Tweet
Néha rácsodálkozik az újságíró az olvasóra, hiszen látja, tudja, mit olvasnak a népek, mit nem. És ez utóbbi bizony egye hangsúlyosabb az előbbinél. A mi kis nyomorult, végtelenül leegyszerűsített világunkban ugyanis egyre kevesebb erőnk marad arra, hogy épp azt figyeljük, ki, mit, mennyiért és hogyan lopott el. Egyszerűen egy idő után belefárad. Írni is, olvasni is.
Trafikmutyi, földügy, Portik-Laborc-ügy, Közgép, úgynevezett szélsőjobb és demokrácia-deficit. Leírjuk százszor, ezerszer, megjelenik a hír, a riport, a tényfeltárás, a publicisztika, csak épp már a kutya sem olvassa. Fáradtak, megcsömörlöttek, rezignáltak lettünk, mert lassan 24 éve ezt hallgatjuk.
Botrányból mindig kijut, abból sosincs hiány, legfeljebb ingerküszöbünket pakoljuk egyre magasabb polcra, nem baj, mert a spájzban van elég hely, jut bőven mindenkinek.
Belép a főszerk, ideges. Felhúzta magát valamin, ráadásul bármiféle tudatmódosító szer nélkül, jó neki. Irigylem, ő még képes rá. A sorban ülő opálos tekintettel maguk elé meredő kollégák láthatóan nem ilyen szerencsések, ők már tudják, újabb világraszóló botrányt fognak megírni. Pont olyat, mint az előző két tucat.
Végül is, örülhetnénk is az állandó morgás helyett, munka az van. Adnak.
Pár téma körül forog a hazai - úgynevezett - közélet, amiket szorgosan ismételgetünk néhány évtizede, egy olyan közeget teremtve, ahol két Selmeczi Gabi sajtóközlemény között már az is újdonság, ha Steiner Pál egy nap elfelejt halálra rémülni a szélsőjobbtól. Persze ez ritkán van, minden megy a maga kerékvágásában, a kormány mond egy "X"-t, az ellenzék pedig nem felejti el megcáfolni. Iparosmunka, na.
Semmi szellemi szabadság, semmi önállóság, bólogató, vagy épp csendesen visszahúzódó, öncélú, de egyre szűkülő világba menekülő értelmiségiek, miközben ural minket a közpolitika. Közhely emberekkel. Vagy még rosszabbakkal.
Ebben a közegben bizony nehéz írni. Érzi az ember, hogy utánuk kéne menni, ereszkedni tovább, az asszonyverők, mutyizók, hazaárulók, vagy egyszerűen csak hétpróbás suttyók után, akiknek nemhogy a közéletben, de sokszor még az utcán sem nagyon lenne hely, érti: meg kell írnia. Csak egyre nehezebben megy.
Szilveszterkor még azt írtam: nem olvasunk újságot, mert mi magunk öntjük az epét. Hétfőtől, vasárnapig. Azóta rájöttem, meg sem kell írni. Ömlik az magától.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.