efott.jpgDübörög a fesztivál szezon, egymást érik a különböző több napos felejthetetlen szórakozást ígérő rendezvények. A magyar pedig szeret mulatni, politikai beállítottságtól, világnézettől, nemtől és mostanában már, jelenkori sajátosságként korosztálytól függetlenül is.

Ezekkel a hacacárékkal egykoron a húszas éveik elején járó fiatalokat célozták meg, ők adják mai napig e rendezvények látogatóközönségének derékhadát. De manapság már úgy mennek el ezekbe a bulikba, hogy a náluk tíz, tizenöt évvel idősebb korosztály még nem ment haza onnan, a generációk szépen egymásra csúsztak. Ők azok, akik a fellépők többségét már nem is ismerik és inkább a sörpadok között vagy a retro discoban próbálják felidézni rég elmúlt egyetemi éveiket.

Egész évben várják ezt a néhány napot, mert ha csak rövid időre is, de elfelejthetik mindennapi problémáikat, egzisztenciális és magánéleti kudarcaikat. Hármasával iszogatják a drága pálinkákat és Cuba Libréket. Belefér, mert a szerencsésebbeknek jutó ausztriai takarítónő fizetésének megfelelő hazai bérből bőven futja ezekre, többre meg úgysem elég, tehát felesleges tartogatni.  

Marad hát egy évben egyszer, pár napnyi Balaton parti, vagy Sopron melletti, saját generációjuk romhalmazán, villogó lámpák fényénél eljárt furcsa tánc. Ahol aztán az átmulatott második, harmadik éjszakán, az egykoron irigyelt Casanovák és Cédák kártyavárként omlanak rá az asztalra és zokogják el barátaik legnagyobb megdöbbenésére, hogy valójában mekkora kiüresedett szar az életük.  Az évtizedeken át a Toi Toi vécékben és különböző bulik után kötött alkalmi légyottokban szépen lassan elfogytak. Minden egyes kaland után belőlük is ott maradt egy darab, így aztán harmincegynéhány éves korukra maguk is elfogynak. A jobbaknak talán van valami erőltetett, mindenfajta jövőképet nélkülöző kapcsolata, van azonban, akit már ez sem érdekel, maradnak régi bekockult világukban a futó szerelmeknél. A leírt karakterek nem a fantázia szüleményei, ha véletlenül valaki magára ismerne, az nem a véletlen műve…

Komoly párkapcsolatot már nem akarnak és nem is tudnak keresni, pedig erre a problémára valószínűleg egy karnyújtásnyira vagy egy asztalnyira lenne a megoldás, csak már képtelenek észrevenni. Persze, rögtön rá lehet vágni, hogy ez nem így van, sajnos a legutóbbi népszámlálás adatai pontosan igazolják a fentebb felvázoltakat. „2001 óta egyharmadával nőtt az egyedülállók száma (1,3 millió fő), és legnagyobb az egyszemélyes háztartások aránya (31 százalék). Ma a 30–39 évesek 42 százaléka is nőtlen vagy hajadon, míg 2001-ben csak 13 százalékuk volt az”

Mára kormányzati szinten is felismerték ezt a problémát, de az erre megoldásként kitalált Nemzeti párválasztó nagyjából olyan lépés, mintha egy artériás vérzést sebhintőporral próbálnánk elállítani. Lassan ideje volna már felébredni és végre betolni a beteget a műtőbe, mert lassan az egész generációnk elvérzik. Ha minden így megy tovább húsz év múlva nagypapa korú, nem nagypapák is ott fognak partizni a fesztiválokon. Talán ezt sem kéne megvárni.

Jurenkó Ferenc

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr615411830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vipera01 2013.07.17. 19:41:15

Jó írás.
Édesanyám szokta mondani, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy hány éves.

Harminc-negyvenévesen ne akarjunk már úgy bulizni, mintha zsenge egyetemisták lennénk. Nem azt mondom, hogy az ember savanyodjon be, de ideje lenne felnőni végre.

Veridicus76 2013.07.17. 20:35:34

Azzal semmi gond, ha az ember akár 60 évesen is elmegy megnézni egy-egy kedvenc zenekarát (elvégre az itőtálló produkciók sosem nemzedékfüggők), de az erőltetetten saját taknyukon csúszó szétcsapott multi-felsővezetők riasztó látványt nyújtanak.
A fesztivál téma más megközelítésből:
fesztival.mandiner.hu/cikk/20130717_kardos_gabor_van_elet_a_fes
ztivalokon_tul

Mort aux cons 2013.07.18. 00:25:54

Ez kissé komor lett. Egy alkalmi szextől még nem fogyott el senki. Másrészt házasan is lehet valaki egyedülálló, van arra is egy rakás példa.

Az is törvényszerű, hogy 35 felett már nem olyan kelendő valaki, mint 10 évvel azelőtt. A jól szituált 30-as férfiak a fiatalabb lányokra csapnak le, mert megtehetik, a korukbeli nők viszont ennek ellenére őket várják. Végül is ki akarna egy kiöregedett lúzerrel járni?

MEDVE1978 2013.07.18. 11:05:55

Érdekes képzettársítás. Viszonylag gyakran jártam fesztiválokra, 10 éve stabil párkapcsolatban élek, ami 3 éve házassággá, tavaly gyerekké ért. Ettől függetlenül sajnáltam, hogy nem jutottam el idén a Voltra vagy a Hegyaljára :(

Egyébként ezeknek a célzottsága sem annyira mainstream, így nem véletlen, hogy megjelenik az idősebb közösség.

A szinglisedés pedig egy nagyon bonyolult társadalmi jelenség, biztosan szerepet játszik benne:
1. A társadalom atomizálódása, a korábbi hagyományos szerkezetek (család, közösség) dezintegrációja, ezzel a hagyományok szerepe.
2. Fokozott elszegényedés és kiszolgáltatottság: egy átlagos nő teljesen kiszolgáltatja magát egy férfinak, ha gyereket vállal tőle. Az állami juttatásokból gyakorlatilag két évig tud létminimum alatt megélni, a szegénység miatt sokszor szülei sem tudják támogatni. Utána óriási erőfeszítés árán tud csak visszamenni dolgozni.
3. Az emberek a közösségek szétesésével párhuzamosan egyre individualistábbak lettek. Férfi vagyok, emlékszem a nők egy részének reakciójára a huszas éveim elején. Sokan vártak a már autóval, biztos állással, lakással rendelkező fehér lovon érkező hercegre. A sok normális, szorgalmas, de még csóró főiskolás, egyetemista srác snassz volt, olyan pasi kellett, aki a jó kocsival áll be és elviszi őket bulizni, műkörmöshöz stb.
Amikor 25 éves lettem, lett biztos munkám, egzisztenciám jóval "vonzóbb" lettem. Azt követően már látni lehetett a kiábrándultakat, akik anno gyorsan összejöttek látvány Gézával, aki lehetőségei tudatában jól megdugta majd megcsalta őket, majd kapálódzva keresték már a normális, rendes embereket.
Rengeteg ilyen nővel találkoztam és találkozom, ha nem lenne rajtam a gyűrű, akkor sokat ágyba is vinnék / vihetnék. A férfi tükre ugyanennek az "örökifjú", aki tízessel fiatalabb csajokat újít be folyamatosan. Felszínes, megdugja őket, közben iszik vagy esetleg drogozik, ő az "élet császára". Persze a pénzét erre bassza el, így családot alapítani esélye sincsen.
Mindkét típus intoleráns a párjával kapcsolatosan, így gyorsan megunja / elégedetlen lesz vele és vált. Holott egy házasság - tapasztalataim szerint - nem a korlátlan boldogság folyamatos ünnepe. Vannak nehéz, nagyon nehéz időszakok. Sajnos ezt az emberek egy része nem tudja elfogadni és megfutamodik, nem tiszteli annyira a másikat, hogy megpróbálja megoldani a problémát, inkább feladja.

Dzsentrisvihák 2013.07.18. 14:37:07

Kinek nem inge, ne vegye magára. Én rendszeres fesztiválozó vagyok, tökéletesen ismerem a fentebb vázolt embertípust, annak minden problémájával együtt, és roppant hálás vagyok magamnak azért, hogy egyelőre még nem ő néz rám vissza a tükörből.

Amúgy az egész jelenség kulcsa szerintem az eszképizmus. Mindenki menekülni akar valahogy a valóságból, az ilyen-olyan okokból kilátástalan kis életéből. Ehhez nem kell feltétlenül nélkülözőnek lenni, hiszen a lelkii/érzelmi szegénység tudatánál pl. ritkán gyötri jobban valami az embert... (plusz a fesztiválozás nem éppen az alsóbb rétegek tömegsportja).

Erre pedig remek lehetőséget biztosít a fesztiválok zárt, a külvilágtól némileg elrugaszkodott közege. Ott az ember kikerülhet a mókuskerékből, az életet néha kínosan beszabályozó társadalmi elvárások hatósugarából, és ha akar, pár napra egy teljesen más valaki lehet.

Ez a felszabadulás nyilvánvaló túlzásokhoz vezet (nagy stressz, elfojtás... stb. a normál életvitelben = hatalmas, hirtelen, és kontrollálatlanul a felszínre törő energiák a fesztiválon).

Ebből jön az a felelőtlen életvitel, amibe sokan beleragadnak, és ami miatt képtelenek újra magukra ölteni a ki tudja mikori, első fesztivál alkalmával a kapunál felejtett énjüket, annak minden konvencionális nyűgével, bajával. Helyette inkább maradnak fesztiválkirálynők/királyok.

A tanulság az, hogy ha valaki nem képes határt szabni annak, meddig tart az a pár napos/estés szerepjátszás, és hol kezdődik újra a mindennapok világa, az igen könnyen csatlakozhat nemzedékünk elveszett frakciójához, és ezzel elcseszheti az életét.
süti beállítások módosítása