20

sze

Demagógia

Címkék: politika közélet mszp fidesz szdsz közbeszéd torgyán józsef demagógia balliberális kesztyű nélkül kolléga t attila

Tweet

A balos/liberális "vitakultúra" egyik legfontosabb szava ez, ismerkedjünk meg vele közelebbről! 

A szó az ógörögből származik, nagyjából azt jelenti, hogy "népvezetés". Az idők folyamán pejoratív értelemmel ruházódott fel; ha most áttallózzuk a zinternetet, akkor általában olyan definíciókkal fogunk találkozni, hogy "a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni" (ezt gondolom valami marxista-leninista tankönyvből vehették, forrásmegjelölést sehol sem találtam, de a wikipédiától kezdve az online idegen szavak szótárán át a Biblia-magyarázó oldalakig mindenhol szó szerint megtalálható ez a félmondat; ami csak azt bizonyítja, hogy a magyar internet bő 90%-a még mindig kopipészt-huszárok terméke); "féligazságokkal és csúsztatásokkal operál"; "tetszetős, de hamis megoldásokat ajánl"; stb.

Elég egyértelmű, ugye? Ha holnap mondjuk a Jobbegyenes valamelyik kedvence, Lézer János, esetleg Szanyi Kapitány egy választási naggyűlésen azt találná mondani, hogy "győzelmünk esetén minden gazdag genyótól elvesszük a pénzét és széjjelosztjuk a szegények közt, és így lesz majd itten Kanaán" - az a demagógia.

Magyarországon a rendszerváltás környékén jött divatba a szó, elsősorban olyan szövegkörnyezetben, ahol előbb-utóbb felbukkant bizonyos Torgyán József neve - fiatalabb kedvéért elmondanám, hogy az eufemisztikusan "színes egyéniségként" emlegetett politikai futóbolond háromszor juttatta be viccpártját a parlamentbe és két kormánynak is a tagja bírt lenni, másodízben bizonyos Orbán Viktor miniszterelnök helyetteseként - aki valóban nehézsúlyú bajnok volt a műfajban.

Idővel azonban a szó újabb jelentésmódosuláson esett át, az MSzP-SzDSz közbeszédben a demagógia egy idő után nemes egyszerűséggel azt jelentette, hogy "olyan ígérgetés, amit nem mi találtunk ki".

Későbbiekben a szót egyre inkább ilyen értelemben használták, majd a baloldali "szellemi műhelyekben" (168 óra, Magyar Narancs, Élet és Irodalom és így tovább) újabb értelme bukkant elő: "kellemetlen igazság, amit nem tudunk megcáfolni".

Manapság az általános közbeszédben leginkább ez utóbbi értelemben van használva, nézzünk konkrét példát:

- Cigánygyerekek megvernek és kirabolnak egy idős nénit, aki belehal a sérüléseibe. A cigánygyerekek semmilyen büntetést nem kapnak, mert még a büntetési korhatár alatt vannak. A parlamentben egy jobbikos képviselő ezt szóváteszi, és javasolja a vonatkozó törvény módosítását úgy, hogy az elkövetőket be lehessen csukni. Érvelését statisztikákkal támasztja alá, amellyel bemutatja, hogy így a fiatalkorú bűnözés szignifikánsan visszaszorítható.

 Ez pl. "demagóg" megszólalás hiszen főleg érzelmekre és előítéletekre hat (mint pl arra az érzelemre, hogy senki sem szeretné ha halálra vernék, meg olyan előítéletekre, hogy az ehhez hasonló barbár kölykök általában cigányok), így pellengérre állítható, ízekre szedhető és szétcikizhető minden fórumon.

Nézzünk egy ellenpéldát:

 - Kocsis Máté józsefvárosi polgármester javaslatára a Kék Pont nevű drogprevenciós alapítvány tűcserélőállomását megszüntetik a Magdolna utcában. A képviselőtestület 1 db ellenszavazattal fogadja el a határozatot. A polgármester indoklása szerint a drogosok a használt tűket a környékbeli bokrokban, sokszor játszótereken dobálják el, ezzel komolyan veszélyeztetve a kisgyerekek épségét, egészségét. Az egyik alapítványi alkalmazott hosszas, nyafogó bejegyzésben borul ki a blogján, amit egy álnaiv paint-rajzocskával illusztrál, amin egy hatalmas szemből könnyek csöpögnek az inkriminált állomás épületére. A posztban természetesen egy szó sem esik a polgármesteri hivatal érveiről, csak arról, hogy Magyarországon milyen bunkók a politikusok, bezzeg...  A posztot számos balos hírportál és blogger átveszi.

Ez nem demagógia, hiszen egy mindenki számára fontos témáról van szó (nevezetesen, hogy az intravénás droghasználók nyugodtan belőjék magukat), ráadásul az illető blogger véletlenül sem csúsztat, félreinformál és persze a könnyezős ki képecskéjével esze ágában sincs az érzelmekre hatni.

Remélem, ezekkel a példákkal megvilágítottam a demagógia (ld. még: populizmus) lényegét.

A végére pedig hadd rakjam ide, mit írt a témáról Illyés Gyula a Nyugat 1937/5. számában:

"Hírlapjainkból tudjuk, hogy például a pécsi bányászok sztrájkját pusztán a demagógia okozta s nem az, hogy a bányászok havi 50 pengőt keresnek. Figyelik a szó pályafutását, szemünk előtt történő jelentésváltozását? Írók tudják, mi lehet egy-egy szóból, ha nem vigyáznak rá. Évszázada az alföldi városokban a munkára kínálkozó napszámosok gyülekezőhelyét a nép találó és világos szóval emberpiacnak nevezi. Egy író gyanútlan papírra veti a szót, megmutatja etimológiai tartalmát, most hallom, hogy demagógiával, sőt osztályellenes izgatással vádolják. Vagyis a demagógia szó enni kezdi ártatlan társait, metamorfózisa során kedves ragadozóvá alakul. Sőt nemcsak a szavakat, pusztítani kezdi a fogalmakat is. Villogó szemekkel, ugrásrakészen ül a sarokban, egyre többször csap le. Az írók dolga, hogy móresre tanítsák, visszaszorítsák a ketrecébe. Ha nem ügyelünk rá, «lelkiismeretlen demagógia» lesz az az igazság is, hogy fázni szokott, akinek télen lyukas a cipője; hogy szegényember egyáltalában van a világon. S mindez a szegények érdekében."

Kolléga T. Attila

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.