27
nov
Kotleba, a tünet
Címkék: cigány mkp felvidék sovinizmus csáky pál balogh gábor csángóbrékesek kotleba szlováka
Tweet
Aligha történt az elmúlt napokban sokkolóbb esemény, mint Marian Kotleba megválasztása Szlovákia Besztercebánya megyéjének élére. A megszólaló újságírók, elemzők és netes kommentelők politikai alapállásától függően az álszent szörnyülködéstől kezdve az egymásra mutogatáson át a naiv reménykedésig a reakciók széles skáláját olvashattuk-hallhattuk az első napokban. A dolgok mélyére azonban minta senki sem akarna/merne tekinteni.
A leggusztustalanabb minden kétséget kizáróan a szlovák politikai elit álságos rinyálása, a nagy fogadalmak a „szélsőséges erők” karanténba zárásáról és a „demokratikus erők” összefogásáról. Mintha lennének ilyenek északi szomszédunknál. Mintha nem kussolt, sőt helyeselt volna a véleményformálók nagy része a nyelvtörvénynek, a kettős állampolgárság körüli alja jogfosztásnak és úgy általában Fico miniszterelnök egész magyarellenes ámokfutásának. Mintha a „szociáldemokrata” baloldal nem kormányzott volna vidáman együtt Jan Slota soviniszta söpredékével. Mintha nem szavazta volna meg kivétel nélkül az összes szlovák párt a gyalázatos Benes-dekrétumok sérthetetlenségét. A mostani hiszti és demokratikus keresztes hadjárat valójában nem Kotleba, a szélsőséges ellen szól. Hanem Kotleba, a kívülálló ellen, aki most csúnyán belerondíthat a hatalmi és gazdasági elit húsz éve kialakult és mindeddig olajozottan működő háttéralkuiba. Ha őt is be tudják vonni a bizniszbe, mint annak idején Slotáékat, akkor mindjárt szalonképessé válik. Ha nem, akkor örökre náciállat marad. Ilyen egyszerű működik ez Tótiában (is.).
Erre az álszent vircsaftra sebészi pontossággal mutatott rá Csáky Pál tegnap megjelent írásában. Komolyan, jó volt olvasni, hogy végre összeszedte magát, és ki mert mondani olyan evidenciákat, amikről húsz éve nem mer beszélni senki. Néhány fontos és kínos dolgot azonban ő sem említ. Kotlebát ugyanis elsősorban nem a két évtizede minden oldalról harsogó szlovák sovinizmus repítette a megye élére. Éppen ellenkezőleg: az, amiről mindenki hallgat. A felvidéki kis falvak mindennapi rettegése, az egész közösséget félelemben tartó 15-20 fős „népes családok”, a segélyosztás éjszakáján duplán bereteszelt ablakok – egyszóval az a jelenség-halmaz, amit jobb híján cigánybűnözésnek szoktunk hívni. És, amiről a szlovák politikai életben még annyit sem beszélnek, mint nálunk. Slota borovicska-szagú felböffenései javarészt a magyarok ellen uszítottak, roma-ügyben csak egy primitív, és tényleg semmilyen érdemleges mondanivalót nem hordozó, „parazitázó” kampányplakátra futotta.
A többiek meg kitartóan szajkózzák a politikailag korrekt bullshitet, miközben egész megyényi területeken uralkodnak még a borsodi, szabolcsi állapotoknál is nagyságrendekkel ijesztőbb viszonyok. Ennek a píszí a kórusnak – talán megalkuvásból, talán valamilyen rosszul értelmezett „kisebbségi szolidaritásból” – engedelmes tagjai, sőt, olykor lelkes szólistái is voltak a felvidéki magyar politikusok. S közben nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy a magyar-szlovák viszony mellett bizony egyre több gond van a magyar – cigány együttéléssel is. Hogy számos kitelepülésen a helyi magyarság megmaradását elsősorban már nem a diszkriminatív törvények, hanem a cigánybűnözők terrorja fenyegeti. Hogy a magyar szülők sokszor nem az asszimilációs nyomásnak engedve íratják gyerekeiket szlovák iskolába, hanem azért, mert a magyar suliban a gyerekek fele tetves – és 90%-ban a cigány fele.
Az elmúlt napokban több olyan elemzés látott napvilágot, amely arra a következtetésre jutott, hogy Kotlebára szép számmal voksoltak magyarok is. Ezen meg lehet ütközni, fejcsóválva ki lehet oktatni a helyieket, mekkora butaságot követtek el – de szembe kell nézni az okaival. Csak a legmélyebb kétségbeesés vezethet arra az önsorsontó elkeseredésre egy embert, hogy olyanra szavazzon, akiről tudja, hogy gyűlöli őt – de legalább azzal foglalkozik, ami őt is bántja. Ennyire csak az zuhanhat meg, akit teljesen magára hagytak. És az elmúlt két évtizedben lassan teljesen élhetetlenné vált felvidéki falvak magyarjai pontosan ezt érzik. Ahol naponta lopják el a kemény munkával megtermelt zöldséget, ahol a kínkeservesen megszerzett kis vagyonok egy percig sincsenek biztonságban, ahol a városokban dolgozó fiatalok görccsel a gyomrukban hagyják magukra idős szüleiket – ott a Benes-dekrétumok, a nyelvtörvény, vagy a kettős állampolgárság legfeljebb csak másodlagos keserve az embereknek. Ott az ördög öreganyját is megválasztják, ha biztonságot és emberhez méltó, rettegés nélküli életet ígér nekik. Hát, most megválasztották.
E tény felett a hazai nemzeti radikálisok egy része lelkesen örömködik, elhívén a liberális sajtó veretes baromságát, mely szerint Besztercebánya megyében a „szlovák Jobbik” győzedelmeskedett. Ki kell ábrándítsam a nagy közép-európai jobbradikál áttörésről ábrándozókat. Milan Kotleba korábban a Szlovák Testvériség nevű nem is nettó, hanem egyenesen bruttó náci szervezet vezetője volt, akikhez képest a jobbikosok, és a gárdisták betépett világbéke-aktivisták. És ez még csak a kisebbik gond emberünkkel.
A Testvériség ugyanis nyíltan (nem úgy, hogy rákenték, hanem úgy, hogy vállalták) a II. világháború alatt létezett kérészéletű szlovák állam terrorbrigádja, a Hlinka-gárda utódjának vallotta magát. No, most e derék szlovák atyafiak egyik jelszava az volt, hogy „csehek Prágába, zsidók Palesztinába, magyarok Ázsiába”. Mármint, hogy takarodjanak. Kotleba a legutóbbi időkig tartotta is magát e szellemiséghez, 2003-ban még Komáromban bulizott együtt a magyargyűlölő Matica Slovenskával, két évvel később meg a rozsnyói Kossuth-szobor ellen tüntetett. Az utóbbi időben már inkább hallgat magyar ügyekben. Ennek két oka lehet: vagy arra jött rá, hogy a cigánykérdés feszegetésével több szavazatot lehet szerezni, vagy arra, hogy az egekbe szökő bűnözési mutatók tényleg nagyobb problémát jelentenek, mint, hogy áll-e Kossuthnak szobra Rozsnyón. Nyilván ez utóbbi a jobbik eset. De azt azért ne gondoljuk, hogy klinikai szinten hungarofób seggfejből pár esztendő alatt a Kárpát-medencei megbékélés és a konnacionalizmus őszinte híve lett.
Kotleba nem a válság, és nem is a megoldás a válságra. Ő egy tünet, a beteg közép-európai társadalmak egyik lázrózsája. Aki ellene hadakozik, lázcsillapítóval akarja gyógyítani az influenzát. Aki neki örül, a betegséget is ünnepli. A láz pozitív jelenség, de nem azért, mert 39 fokkal olyan jó az ágyat nyomni. Hanem, mert rámutat arra, hogy a szervezetben valahol baj van. A lázba bele is lehet halni, de hozzájárulhat a gyógyuláshoz is. Ezúttal minden a betegen múlik…
Balogh Gábor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dzsentrisvihák 2013.11.27. 22:01:32
Nem tudom eldönteni, mennyi reális esélye van annak, hogy tényleg letett a felvidéki magyarság csesztetéséről, legyen úgy, de én a fél szememet akkor is rajta tartanám, ha jövő ilyenkor személyesen avat Horthy-szobrot Besztercebányán.
Vicces adalék amúgy, hogy vele bratyiztak anno azok a politikailag/ideológiailag hormonzavaros MNA-sok, akik most a Magyar Agybaj fő szekértolóinak számítanak, meg Radnótival fűtik szomorkás őszi-téli éjszakákon a magyar ugart. Madarat tolláról, embert barátjáról, ugyebár...
Sturmabteilungsmann 2013.11.28. 01:51:27
Hogy egyeznének az érdekeink a szlovákokéval? Nocsak-nocsak, mégiscsak jó volt az az "Uhorország"?? Egyutt, egy országban,a Szent Korona alatt erosebbek vagyunk.Csak ido kérdése,hogy erre a tótocskák is rájojjenek.
Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.11.28. 14:19:42
Ez bizonyítja, hogy okos politikus.
Szerintem megérdemli a kezdeti bizalmat.
A Hlinka-gárda iránti vonzalmát szerintem be lehet tudni annak, hogy a történelem és hagyományhiányos tót történelemben egyszerűen nincs semmi más, amibe kapaszkodni lehetne.
A cikk is elköveti azt a hihetetlen nagy, liberális alapú félreismerést, hogy aki szélsőjobbos, az csakis egy sötét állat lehet. szerintem ez teljes tévedés.
Kotleba egy informatikus tanár volt, aki miután 'rossz hatással' volt a gimnáziumban ahol tanított a gyerekekre, kinevezték rendszergazdának.
Azért egy informatikus szerintem nem egy buta ember alapból.
"De azt azért ne gondoljuk, hogy klinikai szinten hungarofób seggfejből pár esztendő alatt a Kárpát-medencei megbékélés és a konnacionalizmus őszinte híve lett."
Miért ne lehetne? a szerző szavai üresen csengenek, nincs kezében Kotleba pszichiátriai kórlapja, persze ilyen nem is készült.
Mi van ha semleges álláspontot foglal el? A semlegesség is jobb mint az aktív ellenségeskedés.
Amit én mondok: egyelőre nem lehet, és nem is kell eldönteni, hogy Kotleba angyal vagy ördög. Nyilván valahol a kettő között.
A probléma tisztázásaban segíthetne ha a szerző venné a fáradtságot, és egy interjúval megkeresné magát az érintettet. Így ha a magyarok ellen nyilatkozik, a saját szavait lehet fölhasználni ellene. Mintha így működne az újságírás.
Azt én bőven elhiszem egyébként, hogy kényelmes karosszékből, komputer mellett sokkal könnyebb "megálmodni" mit gondol Kotleba, mind éppenséggel venni a fáradtságot és utánajárni a dolgoknak.
Ez a cikk, a mostani információtartalmával teljesen elégtelennek bizonyul arra, hogy Kotleba kapcsán ideológiai eligazítást és iránymutatást nyújtson.
Még szerencse hogy nem hajt a tatár, létezik az email meg a telefon találámánya, már csak élni kéne vele.
Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.11.28. 14:46:44
"De azt azért ne gondoljuk, hogy klinikai szinten hungarofób seggfejből pár esztendő alatt a Kárpát-medencei megbékélés és a konnacionalizmus őszinte híve lett"
Egy politikusnak nem kell "őszinte hívének" lenni valaminek, hogy azt akár félmegoldásokkal, akár teljes gőzzel támogatni tudja.
A fő próba itt hogy miket mond, mert az ember nem szívesen megy szembe a saját elhangzott szavaival.
Kotleba kelt már ki az egész, vagy csak a felvidéki magyarság ellen? Uszított gyűlöletre? NEM.
Ha nyilvánvaló ellenérzéssel viseltetik irántunk, akkor ezt egy interjú keretében, megfelelően tapogatózó vagy provokáló kérdésekkel ki lehetne deríteni? Ki bizony.
Mi van ha az interjúban gyanúsan helyezkedik, mismásol? Akkor csak annyit kell tenni, hogy néhány felvidéki bloggerrel tótra fordítani, és közzétenni, hadd botránkozzanak a hívei, hogy nahát, ekkora nagy helyezkedős nyámnyila féreg ez akit mi messiásnak hittünk? Ejj...
Lehet hogy erre valami szélsőségesebb,vagy nyíltan megbékélő, mindenesetre EGYÉRTELMŰ nyilatkozattal fog reagálni? meglehet.
Tehát a nyulat ki lehet ugratni a bokorból? Nagy valószínűséggel ki lehet.
Csak ahhoz egy húszperces bejegyzésre fordított időnél és erőfeszítésnél többre lenne szükség.
Én úgy látom, hogy a szerzőnek fontosabb volt hogy teli erőből rácsapja az ajtót a témára, minthogy érdemben foglalkozzék vele.
Bí Dzsí 2013.11.28. 18:52:00
tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.11.28. 20:49:21
igen, egyértelműen értelmesebbnek tűnik slotánál.
tetszik a sapkája ennek a képen - ez is érdekes dolog.
Dzsentrisvihák 2013.11.29. 14:18:54
És épp ezért sokkal-sokkal veszélyesebb is.
Ezen a képen a muki amúgy szerintem úgy fest, mint valami horgász :D (Egyébként tényleg csecse a sityka, csak engem jobban aggaszt a kobak, ami alatta kattog.)
tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.11.29. 17:48:52
@Nemzetstratégia: a zsidózásba is bele lehet unni, de attól még nem lesznek az idegenszívű zsidók a barátaink.
Dzsentrisvihák 2013.11.30. 08:03:54
Valóban :)
A sapin lévő embléma pedig a Hlinka-gárda szimbóluma volt. Számomra azért nem túl vonzó, mert ugye a mi kettős keresztünk tövében ott az arany korona, és a hármashalom, plusz a szárai sem egyformák. A szlovák ábrázolás ebben a formában egy horogkereszt majmoló szutyok, amihez ráadásul magyar vér tapad...
Amúgy ha már szimbolika, érdekes, hogy anno pont Slota avatott kettős kereszteket Felvidék szerte (nyilván tót stílusban, az aranykorona elhagyásával). Sosem értettem, hogy nekünk miért derogál állami szinten ilyen emlékhelyeket/szobrokat állítani, pedig megkapó erő van az egyszerűségében, és még szép is.