21
jan
Bábel 2.015 - már megint nem értjük egymást
Címkék: média vallás terrorizmus Európa charile hebdo
Tweet
Pár nappal a tragikus párizsi események után újfent csak kapkodom a fejem, hogy milyen széles társadalmi rétegeket érdekel is valójában (?) a körülöttünk zajló események sora és háttere. Kapkodom a fejemet, mert cikkek, politikai nyilatkozatok, kommentek, blogok és magánbeszélgetések egész garmadáját látjuk, halljuk.
Megszólalt már mindenki, aki számít, szakértett már minden önjelölt vagy valós szakértő, mondhatjuk, hogy „látjuk” a vélemények sorát, de én a magam részéről napok óta azon gondolkodom, hogy miért ilyen hevesek a viták, miért ilyen óriásiak a véleménybeli különbségek, hiszen papíron egy egyszerűen megítélhető dolog történt: fegyveresek orvul fegyvertelenekre támadtak, kioltották az életüket. És ölni bűn. Bűn a világ vallásaiban, bűn a vallásokat tagadók között, de öncélúan ölni még az állatvilágban is az.
Aztán éles eszemmel rájöttem, hogy ezen események bizony mindenki számára túlmutatnak önmagukon, és több, önmagában is feloldhatatlan problémakört érint: vallás, együttélés, bevándorlás-politika, szabadságjogok, sajtó(szabadság), humor és esztétika, Európa és európaiság, sorolhatnám.
Ezeket a kérdésköröket megvizsgálva rájöhetünk, hogy egy közös tulajdonságuk biztosan van: nem lehet őket patikamérlegen mérni, nem lehet őket száz százalékban törvénybe foglalni, nem lehet a fekete-fehér pontig leegyszerűsíteni, ugyanis mindegyik alapját az ember belső lényege, a lélek és a szellem határozza meg. Ez bizony nem anyagi természetű, nincs benne ÁFA-tartalom, testzsírszázalék, BUX-index, árfolyam.
Talán pont azért lettünk ilyen hevesek, mert valahol belül újra szembesültünk azzal, hogy a mindennapi megélhetési harcok között/után/felett más küzdelmeink is vannak (lennének), részben belül, részben egymás között, részben a mindenkori hatalommal szemben. És ha már rájöttünk, bizony azzal is szembesülnünk kellett, hogy ezt a harcot eddig (és ezután sem…) vívtuk, vívjuk meg. Saját magunkkal sem. Ugyanis huszadlagossá vált számunkra, hogy mit jelent a hit, hogy hol van a jó ízlés határa, hogy meddig tart az én jogom, és hol kezdődik a másiké, hogy mit jelent lelkileg és szellemileg európainak lenni (nem egyenlő Schengen..)
Ezekkel a kérdésekkel ugyanis nem nagyon foglalkozunk, vagy ha mégis, akkor egyet kiragadva esetleg elfilózunk rajta. Most meg rádöbbenünk, hogy a világ ennél sokkal komplexebb, hogy vannak összefüggések, amikre gondolkodás és párbeszéd nélkül nem jövünk rá.
Azért is nagyon érdekes a jelenlegi vitákat megvizsgálni, mert (hoppá!) úgy tűnik, hogy sem itthon, sem a művelt nyugaton nem áll be teljes mértékben az istenadta nép a pártok és az ideológiai vonalak mögé, még a következetesen gondolkodók is vakarják a fejüket, hogy hogyan lehetne egy ívre fűzni eddig is meglévő, de valahogy mégis heterogén meglátásaikat. (Politikusaink persze igyekeznek sematizálni a gondolatainkat, láthatóan azonban kevés sikerrel.)
A magukat mélyen kereszténynek tartók részben védelmükbe veszik az iszlám nevében öldöklő terroristákat, liberális el- és befogadók követelik a bevándorlás-politika újragondolását, megkeseredett és sótlan emberek polemizálnak a humor természetéről, és ez eltart még egy darabig. Káosz van, Bábel van. Még egy darabig gondolkodunk, aztán megszáradnak a virágok a sírokon, és újra visszaállhatunk eredeti álláspontunkra: a radikális újra hazazavar, a szabadelvű újra megjelentet egy lapot, ami számára vicces vagy igaz, a vallástalan újra a vallások és egyházak évezredes bűneit sorolja, a konzervatív újra töketlenkedik, az istenadta pedig újra a farhát árával lesz elfoglalva.
Bazsó Gergely
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andras J Fazekas 2015.01.21. 23:00:14
Arthur Bloch 2015.01.22. 05:47:11
oxygene2 2015.01.22. 10:42:18
oxygene2 2015.01.22. 10:48:00
RoflMao 2015.01.22. 16:04:45
Kevésbé leegyszerűsítve pedig arról szól a történet, hogy amíg egyeseket egy dologért a hős, a mártír dicsfényébe borítják, addig másokat egy hét múlva ugyanazért bilincsben visznek el. A sajtó szent szabadságáról való ajvékolás közben.
Gazz 2015.01.24. 18:52:23
gazz.blog.hu/2015/01/24/na_most_legyel_charlie