transylvania-map.jpgKínomban már röhögök. A "román demokrácia" a tét - mondja Izsák Balázs, miközben tavaly kőkemény retorikával tüzelte a népet, hogy aztán egy éles fordulattal elhatárolódjon mindenkitől, aki egy kicsit is lelépett arról az átkozott járdáról.

Talán meg kéne köszönni Floreának, így idén nem lesznek kitiltások, nem kell beégni azzal, hogy a petíciót nem adják át, és nem büntetnek meg fél tucatnyi Vármegye-tagot, akiket majd a szervezők is bűnbaknak kiáltanak ki.

S mi történik valójában ez idő alatt Erdélyben? Üldözik a székely jelképeket, a zászlót, Himnusz-éneklésért büntetnek és az ország egyre mélyebbre zuhan az IMF által gondosan kiásott szakadékba – velünk együtt. Fiataljaink ezrével hagyják el az országot, nyugdíjasaink aligélünk-létben vesznek örök búcsút leszármazottaiktól, növekszik a munkanélküliség, de az sem boldogabb, aki éhbérért dolgozik.

Székelyföldön a "mieink" tarolták le az erdőket, Székelyudvarhelyen egy család áll össze maffiaszerű klánba és uralkodni képes a kisvároson, telibe hugyozva a helyi hatóságok arcát.

A Hargitán a patakokat eltünteti egy élelmes székely vállalkozó, hidroerőmű, az, az a hivatalos indok, s kész, szevasz tavasz, vagy, ahogy egy jó tollú fotós megcímezte ezzel kapcsolatos riportját: „a víz szalad, a cső marad”.

A közép-erdélyi parasztság már hiába termel, a piacokat a török – vagy ki tudja milyen – maffia uralja, eladni lehetetlen, megélni belőle utópia.

A valóságtól elszakadva

Nem tudom, de az a gyanúm, hogy nemcsak én érzem úgy, hogy a magát nemzeti-jobboldali jelzővel illető politikai garnitúra jelentős része elszakadt a valóságtól és saját gittegyletük szerepeltetésével, valamint semmit sem érő székek egymás alá tologatásával többet törődnek, mint a napi valós gondokkal.

Holott az erdélyi nemzeti-jobboldali-konzervatív-polgári-keresztény (a jelzők szinte vég nélkül folytathatóak, olvasóimra bízom szaporításukat) beteg, annak bizony máshol is szemtanúi lehettünk. Nem rég tartotta az alig pár éves Erdélyi Magyar Néppárt a tisztújító kongresszusát. Azoknak, akik nem követték, összefoglalom: a romániai elnökválasztáson induló (korábban a tényleges téttel bíró Európai Parlamenti választást mellőző) Néppárt nem tudta önmaga árnyékát megugrani. Igaz, eredménye nem volt rosszabb a korábbiaknál, mégis, az elnök, Toró T. Tibor, valamint az alelnök, Szilágyi Zsolt úgy érezte, akkor jár el helyesen, ha benyújtják lemondásukat.

 Ami ezután következett, az már a balkáni politikai szürrealizmus kategóriája. Szó szót, tett tettet követett és végül tisztújító kongresszust rendeztek, ahol a korábban lemondott alelnök és egykori államfőjelölt lett az elnök, a párt vezetése annyira újult meg, mint egy szovjet híradó, ha lecserélik a bemondónőt. Az egész kongresszusosdi arra volt jó, hogy a pártban egyre élesebben kivehető két szekértábor egyike se legyen elégedett.

Persze a kötelező autonómista-nemzeti mázzal leöntötték ezt az egészet, „stratégiai” megállapodást kötött a Néppárt az Izsák Balázs vezette Székely Nemzeti Tanáccsal, hogy aztán majd együtt képviseljék az „integrált autonómia koncepciókat”, és büszkén veregették egymást hátát, beolvasva a 25 éves fennállását a magyarországi hatalmi piramis Orbán Viktor utáni második emberével ünneplő (Semjén Zsolt) RMDSZ-nek. Ők viszont ezzel nem törődtek.

Némi disszonancia

Izsák Balázs, aztán alig pár napja nyilatkozott egy gyönyörűt, annak kapcsán, hogy Marosvásárhely polgármestere nem akar felvonulást engedélyezni. Azt mondja az „integrált autonómia koncepciók” hős harcosa, hogy:

 "Újságírói kérdésre reagálva a Székely Nemzeti Tanács elnöke elhatárolta magát a tavaly a tömegből elszórtan kiáltott románellenes rigmusoktól. „A Vesszen Trianon! vagy a Székelyföld nem Románia! nem az SZNT jelszavai. Az ilyen meg ehhez hasonló románellenes skandálások nem szolgálják a mi ügyünket” – szögezte le Izsák. Szerinte a nemkívánatos szélsőséges, illetve provokáló elemeket a szervezők csakis a hatóságok segítségével tudnák kiszűrni. A nemzeti tanács vezetője azonban figyelmeztetni kívánt, hogy bármilyen igazságtalan tiltás feszültséget kelt. Éppen ezért az SZNT a kedden a prefektushoz és a törvényszékhez fordult, kérve a városházi tiltórendelet megsemmisítését."

 Hogy itten némi disszonancia van, kérem szépen? Tessék:

„"Izsák közölte azt is, hogy meg kell akadályozni a nem megfelelő közigazgatási átalakítást Székelyföldön, s hozzátette: a cél elérése érdekében intenzív, kemény munkát kell folytatniuk. "Ha kell, további megmozdulásokra, akár útlezárásokra is szükség lesz" – ezt szintén a Székely Nemzeti Tanács elnöke mondta tavaly szeptemberben egy debreceni találkozón.

Menni, vagy maradni?

Nos, feleim: a politikának a közjót kell(ene) szolgálnia. Ez tiszta, ezt mindannyian értjük. Ahogy abban is megegyezhetünk, hogy a közjó fogalmán lehet – sőt, kell is! – vitatkozni. Az viszont tény, hogy a politikában csak akkor adhatóak érdemi válaszok, ha a választói rétegünket (jelen esetben az erdélyi magyarságot) befolyásoló közeget, annak problémáit értjük, felismerjük. A szervezet fiatalítását szép csendben lassan befejező RMDSZ erőssége talán ebben is rejlik. Példa erre Kovács Péter Aradon elhangzott gondolatai, amin elegánsan keresztül siklott az erdélyi magyar közélettel foglakozók sáskaserege.

 A meglepő az volt, hogy megjelent egy 25-35 év közötti társadalmi réteg, amelyről a politikai pártok és szervezetek nem is tudták, hogy elektori szempontból léteznek. Ez a társadalmi réteg ugyanis közvetlenül 1989 előtt vagy után született, számukra teljesen természetes, hogy köztéren van a Szabadság-szobor, akkor kel át az országhatáron, amikor akar. Természetes, hogy anyanyelvén tanulhat az óvodától az egyetemig, természetesek a kétnyelvű feliratok. Tehát nem érzik, mit veszíthetnek az által, ha elveszítjük a magyar képviseletet az önkormányzatokban vagy a parlamentben. (Forrás: http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=180965)

 Okos? Igen, az! Ez az, amit az erdélyi magyar jobboldal nem értett, vagy nem akart megérteni, és – talán túlzás nélkül kijelenthetjük –, most már le is késett erről. Arról, hogy van itt egy fiatal, a politikai múlt személyes konfliktusaiban nem érdekelt, azzal nem foglakozó fiatal értelmiségi réteg, akikben az ősrégi erdélyi dilemma feszül ismét: menni vagy maradni?

 És tudjuk: mindkettő tragédia!

Felcser V. Örs

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr717153187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2015.02.08. 20:42:43

A székelyföldi politika úgy néz ki, mintha a balkáni és a szicíliai politika torzszülött zabigyereke lenne.

A székely politikusok már annyiszor köpték szembe önmagukat és elveiket, hogy teljesen hiteltelenek. Csak a pénz, hatalom, húsosfazék, és a "másik dögöljön meg" mozgatja őket, valamint a románoknak való 150%-os megfelelés.

bontottcsirke 2015.02.09. 19:36:33

Kár, hogy nem csatolták a dunántúlt németországhoz. Most megkönnyebbülve nézném a fotelból ezt a proletárvircsaftot.

Dzsentrisvihák 2015.02.10. 17:24:06

@bontottcsirke:

Te még oda csatolhatod magad, már kezdheted is :P
süti beállítások módosítása