pray_for_Gaza.jpgMiközben Magyarország könnyekkel küszködve szipog Steiner Kristóf megindító izraeli helyzetjelentésétől,– a nagyvilágban a Viva egykori szöszi celebjénél kissé híresebb figurák is kifejtették a véleményüket a palesztin-izraeli konfliktus újabb véres fejezetéről. És nem egészen azt gondolják róla, mint ő.

Szombaton Rob Schneider amerikai humorista és filmsztár (Tök Alsó, Vizsenyolcas, Apafej, Kegyenc fegyenc) Twitter oldalán így foglalta össze a nap eseményeit: „Ez volt Gáza undorító, embertelen ostromának leghalálosabb napja”.

Az idei legjobb sorozatnak járó Golden Globe-ot elnyerő „Botrány” című sorozat (magyarul az Universal Channelen fut) főszereplője, Kerry Washington múlt szerdán posztolt ki egy képet egy meggyilkolt palesztin fiúról. A színésznő nem bocsátkozott komolyabb politikai elemzésbe, pusztán annyit art a fotó alá: „Szívszorító”.

Izraelnek a gázai el-Wafa kórház lebombázásával sikerült feldühítenie Hulkot is. A „Bosszúállók” hirtelen haragú óriását alakító Mark Ruffalo egy tweetben így fakadt ki: „Eddig azt gondoltam, minden emberi lény egyetért abban, hogy kórházak lebombázása túl van minden határon.”

Az egyik legmeglepőbb kiállás talán a bájos kis hollywoody cicababaként ismert Selena Gomez megnyilatkozása volt. Az egykori Disney sztárból a kamasz fiúk neves álmainak főszereplőjévé előlépett énekesnő az Instagramon osztott meg egy képet „Ez az emberségről szól - imádkozzatok Gázáért!” felirattal.

Izrael egyik legharciasabb kritikusa Mia Farrow. A színésznő több, gázai népirtást elítélő képet osztott meg a Twitteren, többek között egy olyat is, amely arra szólítja fel az Egyesült Államok kormányát, hogy hagyjon fel Izrael katonai támogatásával. Egy pár nappal ezelőtti bejegyzésében pedig egy igen kínos költői kérdést tesz fel: „Izrael azt állítja, hogy célja a Hamász rakétáinak távol tartása – de akkor miért bombázzák emberek otthonait Gázában?”

Azért ne higgyük, hogy Hollywoodban már divat lett kiállni a palesztinok emberi jogaiért. Az elmúlt napokban több olyan sztár is akadt, aki egy őszinte pillanatában, hirtelen felindulásból kiállt Gáza mellett – ám később valamiért visszavonták „meggondolatlan kijelentéseiket”. Így járt Dwight Howard, a Houston Rockets kosaras sztárja, és Rihanna is. Bűnük az volt, hogy kiposztolták Twitterre: #FreePalestine. A tiltakozások hatására később mindketten törölték a bejegyzést.

A System of a Down frontembere, Serj Tankian keményebb csávónak bizonyult náluk. Az örmény származású énekes számainak visszatérő témája saját népének huszadik század eleji tragédiája – ám nem megy el szó nélkül amellett sem, ha máshol gyilkolnak ártatlanokat. Facebook oldalára egész kis politikai elemzést tett ki a közel-keleti helyzetről:

"Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a nyomorúságnak, amit a Nyugati Part (vagyis Ciszjordánia) és Gáza Izrael általi megszállásaként ismerünk. A Harakiri szólóalbumon (2012) egyik dala, az Occupied Tears erről szólt, valamint a hokolauszt borzalmas szörnyűségeit átélt emberek képmutatásáról, akik most megszállókként viselkednek másokkal szemben.

John Kerry és az USA komoly nyomást alkalmazott annak érdekében, hogy a béketárgyalások újrainduljanak. A Hamász és a palesztin hatóság össze is fogott az egységes tárgyalások érdekében. Netanjahu megpróbálta megosztani őket, de nem tudta. Az emberrablások egyfajta politikai kifogásként szolgáltak arra, hogy az Izrael által szabadon engedett palesztin politikai foglyokat újra elkapják. A Hamász erre rakétákkal válaszolt, Izrael pedig kiszabadult a tartós békére törekvés kényszeréből azzal, hogy berontott Gázába. Így a tartós béke helyett most már az átmeneti fegyverszünetről folyik a szó.

Még egy dolog: nem szabad, hogy az antiszemitizmus emlegetése elleplezhesse ezen témák őszinte megvitatását, különösen itt, az USA-ban.”

Az amerikai és nemzetközi bulvársajtó teljes fordulatszámon pörög Gomez, Farrow kiállásán, vagy épp Rihanna „hibás tweetjén”. A hazai bulvár közismerten szigorú minőségi szűrőjén azonban egyik sztori sem jutott át.

Széljegyző

 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

omg_01.jpgHát, akkor zárjuk a hetet azzal, hogy alaposan zavarba ejtjük az antifákat és a nácikat is. Mégpedig egy hét évtizeddel ezelőtti, 1933. novemberi hírrel a "Délmagyarország" hasábjairól.

"A zsidó temetõben délelõtt 11 órakor leplezték le a zsidó hõsi halottak emlékére emelt müvet, amelyet Tardos-Tauszig Ármin fõmérnök tervezett remekbe. Százak és százak siettek már kora délelõtt a temetõ felé.  (...) Az emlékmü körül helyezték el az egyesületek, testületek küldötteit, akik hatalmas koszorukkal a kezükben érkeztek az ünnepségre. A hivatalos város koszoruját diszruhás hajdu vitte, a katonaság embermagasságu nemzetiszinü hatalmas koszoruját egy diszbe öltözött altiszt tartotta.

Dr. Fränkel Jenõ rabbi lépett az impozáns emlékmü mellett felállitott emelvényre és imát mondott. Majd a zsidó templom férfikara énekelt óhéber gyászdalt. Dr. Biedl Samu, a hitközség elnöke lépett ezután a szószékre és mondott nagyhatásu beszédet. Mindössze néhány percig beszélt, de szavai lélekbemarkoltak. "A mi elhalt fiaink jól teljesitették kötelességüket hazájuk iránt - emelte fel hangját - és ha kell, az uj generáció is hasonló lelkesedéssel megy az életveszedelembe..." (...) Ujból gyászének hangzott fel a márványkoporsó oldala mellõl, majd minden szempár az altábornagy alakját kereste. Shvoy altábornagy az emlékmü elõtti dombra állott és onnan beszélt a többezer fõnyi közönséghez.

A háboru öldöklõ kegyetlensége nem ismer vallási, vagy bármilyen külömbséget [sic!]. A halálban mindannyian egyesülünk, ott nincs többé köztünk külömbség. Ez a hõsi emlékmü is azt jelzi. Tanuljunk, okuljunk ebbõl! Mi, szegedi katonák nem ismerünk az életben sem ilyen megkülönböztetést. Ezért emeltük zsidó polgártársainkkal együtt ezen emlékmüvet, amely az elsõ ilyen az országban. (...)  Igy fogunk legjobban hódolni a hõsök emlékének, akik közül sokan, keresztény és zsidó, kezet fogva, egymást átölelve élték át az élet legnagyobb szenvedését, a halálfélelmet és mentek át a tulvilágra s ki tudja hányan alusszák közös sirban örök álmukat.

Az altábornagy beszédét a tömeg éljenzéssel fogadta. Az altábornagy koszoruját követte a többi. Dr. Tóth Béla fõjegyzõ a város hatósága, dr. Erdélyi László egyetemi tanár az egyetem tanácsa, tanári kara és ifjusága, vitéz Csonka János a Vitézi Szék, dr. László Adolf a törvényszék, dr. Grüner István a Frontharcos Szövetség, Nagel Manó a nyugállományu tisztek, dr. Meskó Zoltán tábornok-orvos az Orvosszövetség, dr. Biedl Samu a hitközség (...) nevében helyezett koszorut az emlékmü talapzatára."

Tehát, akkor foglaljuk össze: az "antiszemita Horthy-korszakban" emlékművet avatnak a az I. világháború zsidó hősi halottainak emlékére (számos ilyen alkotás létezett egyébként országszerte). A "hazátlan zsidó" rabbi a hazáért való önfeláldozásra szólítja a zsidó fiatlokat. Magyarország miniszterelnöke ekkor már több, mint egy éve az "antiszemita" Gömbös Gyula, egyik legfontosabb szövetségese a fasiszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németország. Közös céljuk a versailles-i békerendszer felszámolása, ha kell, erőszakkal is. Ehhez ajánlja fel a rabbi a zsidó fiatalok "életét és vérét".

És, hogy végképp zavarba essünk: a megemlékezésen egymás után koszorúz a zsidó hitközség vezetője, és a szerényen csak "tábornok-orvosként" aposztrofált dr. Meskó Zoltán - aki nem mellesleg a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkás Párt elnöke volt, amely annyira vegytisztán náci volt, hogy még jelképüknek is a horogkeresztet választották. A "nácibarát" Gömbös ezért a parlamentben nyilvánosan le is hordta "idegen minták kopírozásának" nevezve mozgalmát. Ugyanez a Meskó később szakított a nyilasokkal, hevesen tiltakozott Magyarország hadba lépése, majd német megszállása ellen, amelyet követően deportálták azokat a szegedi zsidókat is, akikkel 11 évvel korábban együtt koszorúzott. Azok hurcolták el őket, akik '33-ban még az elvbarátai voltak. Mindez nem jelentett akadályt a "demokratikus" népbíróság számára, hogy életfogytiglani börtönre ítélje, ahonnan aztán Kádár János személyes közbenjárására szabadult 1959-ben.

Hogy mi a tanulság? Az, hogy nincs tanulság. Hogy az elmúlt száz esztendő magyar történelme nagyon-nagyon nem fekete-fehér, és merev, az aktuálpolitika diktálta ideológiai sorvezetők mentén soha a büdös életben nem fogjuk megérteni.

No, meg persze az, hogy volt idő, amikor ez a nemzet, ez a társadalom még minden szociális, etnikai és vallási feszültséggel együtt is nagyjából egyben volt. Legalább néha együtt tudott örülni, gyászolni és emlékezni a hőseire, mártírjaira. Amikor egy emlékmű állítása még tényleg azokról szólt, akikre emlékeztetni akart, és amikor ezt együtt fel is tudták avatni. Még zsidók és nácik is. Ez a világ nem tartott sokáig, már pár esztendővel ezután a szép szegedi délelőtt után összeomlott. Azóta sem tudtuk szilánkjaiból összekaparni. És ez mindannyiunk közös szégyene...

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A vb-győztes Németország újra lázban ég. A heves indulatok viszont csak látszólag szólnak a fociról vagy hogy a győztesnek hogyan illik viselkednie. A valódi vita a német nemzeti öntudatról szól, amely eddig – szerencsére – nyerésre áll.

Talán nincs olyan, aki ne hallott volna Kloséék nagy port kavart ünnepi táncáról. Kedden közel egymillió ember gyűlt össze Berlinben a Brandenburgi kapunál, hogy kifejezzék hálájukat és rajongásukat nemzeti futballválogatottjuk előtt, amely 24 év után tönkreverve a világot, briliáns játékkal elhozta a trófeát Rio de Janeiróból. A fogadásra a játékosok kis műsorszámokkal készültek, a Klose, Götze, Schürrle, Mustafi, Weidenfeller, Kroos hatosfogat pedig így ünnepelt:

„Rasszista rigmusok”: Így mennek a gauchók (argentin őslakosok), a gauchók így mennek! Így mennek a németek, a németek így mennek!

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

"A heteroszexista elnyomás eredményeként a leszbikus nőktől és a meleg férfiaktól tehát gyakran olyan mindennapi gyakorlatok során – mondhatni feltűnés nélkül – tagadják meg a teljes körű társadalmi részvétel lehetőségét, melyek a többség számára magától értetődő, megkérdőjelezetlen társadalmi normákból és intézményes szabályokból adódnak."

E veretes idézet a "Labrisz Leszbikus Egyesületnek" a Norvég Civil Támogatási Alaphoz benyújtott tavalyi pályázatában szerepel. Ők a "Homofóbia Magyarországon" című tanulmánykötet Takács Judit által jegyzett előszavából emelték át a heteroszexizmus bátor ostorozását. Ebből az írásból, például olyan kifejezéseket is megtanulhatunk, mint a "kulturális imperializmus", amelynek jegyében a többségi heterók ráerőltetik saját normáikat az elnyomott homoszexuálisokra.

A kötetben egyébként olvasható tanulmány a középiskolások körében tapasztalható, sőt a tananyagban(!!!)  is felfedezhető homofóbiáról.

Nem az a durva, hogy élnek köztünk olyanok, akik ilyen epekeserű gyanakvással szemlélik a teremtés gonosz tréfája folytán sajnos többségben levő heteroszexuális embertársaikat. Hanem az, hogy ezzel a problémával nem pszichológushoz fordulnak, hanem könyvkiadóhoz. Mert ez ma nem fóbiának, vagy kóros szorongásnak hívjuk - hanem tudománynak.

És az erre alapozott "felvilágosító programokra" 62.000 euró pályázati pénzt lehet lehúzni. Egyszer majd, ha nem lesz ilyen rohadt meleg, meg késő délután, megírom, mit gondolok a melegjogi mozgalom múltjáról, jelenéről. és szellemi rohamcsapataikról, a gender studies felkent inkvizítorairól. Most legyen elég csak annyi, hogy tanuljuk meg: van olyan, hogy heteroszexizmus, amely valójában elnyomás és kulturális imperializmus. Ja jól beseggeljük a leckét, és szépen fel is mondjuk, akkor talán, egyszer mi is kapunk rá 18 milliónyi közpénzt...

Balogh Gábor

 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Sokadjára lángolt fel az izraeli-palesztin konfliktus. Sajnos a két nép közötti mélyen gyökerező gyűlölet eleve lehetetlenné teszi, hogy békés úton rendezzék vitájukat. Egyenlőtlen küzdelem ez, ahol  az egykori gyengécske Dávid a Közel-Kelet legerősebb harcosként, küzd a kezdetleges rakétákkal felszerelt Hamász ellen. Tagadhatatlan, hogy sem a palesztinok, sem a szomszédos államok nem tudnak már Izraelben jelentősebb kárt tenni.

spector_iftach2.jpgPersze nem mindig volt ez így, az elmúlt közel 70 évben Izrael számos alkalommal vívott egyenlőtlen háborúkat arab szomszédival. A zsidó állam létezését csupán azoknak a katonáknak köszönheti, akik bátorságukkal, rátermettségükkel, és önfeláldozásukkal felvették a harcot a többszörös túlerővel szemben. Közéjük tartozik Jiftach Spektor, az izraeli légierő tucatnyi légi győzelmet elért nyugalmazott dandártábornoka is. Spektor hazája védelmében gyakorlatilag az összes arab-izraeli háborút végigharcolta.

Az 1973-as jóm kippuri háború azonban még őt is próbára tette, ekkor az izraeli légierő néhány nap alatt olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy az összeomlás szélére jutott. Golda Meir izraeli miniszterelnök elrendelte az atomtöltetek összeszerelését, felkészültek a legrosszabbra. Végül - főként néhány repülős egyéni pilótateljesítményének köszönhetően - elmaradt az atomháború, a felek tűzszünetet kötöttek. A hőstetteket nem kérdőjelezheti meg senki, de ebben a háborúban is történtek negatív dolgok, olyanok, amikről utólag „nem illik” beszélni.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...