mecset.jpgKell-e minaret Ásotthalomra? Strandolhatunk-e burkiniben a csongrádi tanyavilágban? Tiszteletre méltó vallás-e az iszlám? Egy lapon említhetjük-e a meleglobbit az imámokkal? 2016 novemberében ennél fontosabb kérdések nem léteznek a Kárpátok alatt - gondolhatnám, ha csak nemzeti radikális ismerőeim Facebook megosztásaiból és kommentpárbajaiból indulnék ki.

Toroczkai László ásotthalmi polgármester rendeletben tiltotta meg a mecsetépítést, a müezzin tevékenységét, a burka és a burkini viselését, valamint az azonos neműek házassága melletti kampányolást. Erre válaszol Orosz Mihály Zoltán, Érpatak vezetője nyílt levélben fordult a muszlim és keresztény közösséghez, "vallásgyalázásnak" nevezve az új szabályozást, különösen sérelmezve, hogy az "Isten törvényei szerint élő, tisztességes muszlim hívőket" összemossák a homoszexuális propagandával.

A helyzet az, hogy az esetről természetesen nekem is megvan a magam véleménye - és Isten ments, hogy ezt leírjam. Nem azért, mert nem vállalom - aki követi a Jobbegyenest, emlékezhet rá, hogy belementünk mi már nem is egy, nemzeti oldalon belüli ökölharcba is, ha úgy éreztük, fontos kérdéseket kell tisztázni a ringben. Éppen ezért nem mondom el, mit gondolok erről a vitáról.

Mert ez minden, csak nem fontos.

Illetve nagyon is fontos lehetne - egy ideális világban, ahol a világnézeti kérdések tisztázásán túl már nem is maradt más feladatunk ezen a földön. Csakhogy 2016-ban Magyarország fényévnyi távolságra van az ideális világtól.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

szavazas_1.jpgÉrtem, hogy elveszett Magyarország, oda a haza, káosz lesz, a hold becsapódik a napba, leszáll az örök sötétség, fussatok bolondok, mindmeghalunk. Értem, hogy mindezt azért mert a Jobbik nem segítette a Fidesz hazafias, nemzetmentő, önzetlen, áldozatkész munkáját hősies, bátor harcát. Értem, hogy a letelepedési kötvény nem alkalmas letelepedésre, egy jelentéktelen ügy, ahogy Kósa Lajos mondta: egy "eladó Wartburg. féltengely".

De, ha tényleg a 24. órában járunk, a nemzetközi háttérhatalom és összeesküvés Magyarország elpusztítását tűzte ki célul, ástak nekünk egy sírt amiben elsüllyedünk, a barbár hordák rövidesen eltaposnak minket, akkor nem kellett volna esetleg, talán tenni egy lépést az ellenzék fele is?

Nem, nem a Jobbik miatt, nem Vona Gábor miatt, még csak nem is a 98% százalék miatt kellett volna lenyelni a békát, elmondani Rogán Antalnak, hogy nincs több üzlet, hanem éppenséggel

a magyar nemzet egésze miatt,

aminek megmentése az első és a többi.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

golyonyomok.jpgMinden nap, amikor hazamegyek a Haller utca végébe, golyónyomok fogadnak. Ott éktelenkednek a kapu melletti falon. És ott vannak a lelkekben is hat évtizede.

Hatvan esztendővel ezelőtt hajnalban itt dübörögtek végig a szovjet tankok, hogy vérbe fojtsák a szabadságharcot. Masíroztak a Tűzoltó utca, a Corvin-köz, a Nap utca mozi és az Üllői út barikádjai felé, hogy rommá lőjék az ellenállás fészkeit, eltapossák a pesti srácokat - és a törmelékek alá temessék egy nemzet hitét, álmait, reményét. Közbben harsogott a Szabad Európa: Magyarország tarts ki, már csak pár nap és érkezik az ENSZ, érkezik Amerika, érkeznek az angol ejtőernyősök. Csak pár óra, csak pár nap, ne adjátok fel! És nem adták fel. Molotov-koktélt gyártottak, úttorlaszt építettek, palacsintás serpenyőket tettek a macskakövekre, hogy legalább úgy tűnjön, mintha lennének tankelhárító aknáik. Küzdöttek, hittek - és meghaltak százával, ezrével. És rémálmukban sem sejtették, hogy az ENSZ még éveken át tologatja az aktákat, hogy a brit deszantosok Szuez-felé indultak - Amerika pedig már hat napja lemondott róluk. Akkor, amikor Eisenhower elnök a washingtoni szovjet nagyköveten keresztül megüzente, hogy "tiszteletben tartják" Európa jaltai felosztását, és minden "szovjet érdekszférába" tartozó országban Moszkvára hagyják a "konfliktusok rendezését".

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

abortusz.jpgLengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság pártja tovább szigorítaná az abortusztörvényeket, vagyis megtiltaná a terhesség megszakítását a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő vagy életképtelen magzatok esetében is, kivételt azok az esetek képezhetnek majd, ahol az anya egészsége vagy élete veszélyben forog.

"Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is – amikor a gyermek biztosan meghal, vagy súlyos fejlődési rendellenessége van – szüléssel végződjenek, hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni és neve legyen."

– mondta Jaroslaw Kaczynski, a párt elnöke. A bejelentést követően pedig felrobbant az internet. A hazai is.

Az abortusz kérdése egyébként is kényes téma, észt osztani vagy a megmondóember szerepében tetszelegni pedig nem fogok. Inkább csak gondolkodni rajta.

Nagy érzelmek, nagy szeretetek, nagy tettek, nagy irgalmasságok világában élünk – látszólag mindenképpen -, amit szeretünk is a nyilvánosság elé vinni, írni róla, képek formájában feltölteni ésatöbbi. Mi nők egyébként is hajlamosak vagyunk érzelmi alapon viszonyulni úgy a világhoz, mint a benne létezőkhöz. Küzdünk az állatok jogaiért és krokodilkönnyeket hullatunk, ha kedvenc házimacskánk kimúlik. Küzdünk az afrikai éhező gyerekekért – legalábbis gondolatban biztosan - és összeszorul a szívünk, ha csontsovány néger kislányok fotói köszönnek vissza egy-egy kiállításon vagy jótékonysági plakáton. Küzdünk az emberi jogokért, az egyenlő bánásmódért, a jobb élethez való jogért és megszakad a szívünk a menekültek tömegei láttán, küzdünk a brazíliai esőerdőkért, a homoszexuálisok jogaiért, a delfinek jogaiért, a medvék jogaiért, a cickányok jogaiért, a női kvótáért, a szexizmus ellen, az elnyomó férfiak ellen, a nácizmus és fasizmus ellen meg a világbékéért. Telesírjuk a párnánkat valamelyik amerikai giccsprodukció végkifejletén, szörnyülködünk a háborús borzalmakon, ha tehetnénk, minden egyes kóbor kutyát befogadnánk és kiborulunk, ha azt halljuk, hány éhező és mélyszegénységben élő gyermek van ma Magyarországon, vagy hány kutyával bánt borzasztóan a gazdája.

Aztán fogjuk magunkat és a nem kívánt terhességet, aztán egy apró életet annyival elintézünk, hogy minden nőnek joga van dönteni a saját teste felett. Csá.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

pezsgo_tores.jpgA tegnapi felfüggesztés után jelen állás szerint a Népszabadság - legalábbis abban a formájában, ahogyan eddig ismertük - megszűnt létezni. Ezzel nem halt meg a demokrácia, nem pusztult el a sajtószabadság - de semmi olyasmi se történt, aminek akár hardcore jobboldaliként is örülni lehetne.

A különböző portálokon és mindenekelőtt a Facebook kommenthadszínterén folyó küzdelemben két narratíva bontakozik ki. Az egyik szerint a napilap megszűnése a diktatúra kiépülésének betetőzését, a véleményszabadságra mért halálos erejű ütést jelenti, és minden, magát demokratának valló embernek kötelessége rohanni a Kossuth-térre, hogy szolidaritását fejezze ki a felfüggesztett (és minden bizonnyal hamarosan már kirúgott) baloldali újságírók mellett.

Nincs igazuk. Orbán nem Putyin, mert nem ölet meg újságírókat (az egyetlen ismert ember, akiről széltében hosszában híresztelik, hogy kinyíratott valakit, az éppenséggel egy egykori újságíró, mai sportvezető, remek kapcsolatokkal a mindenkori hatalom felé). Orbán nem Erdogan, mert Magyarországon egyetlen újságírót sem csuktak le (az egyetlen újságíró, akit letöltendő börtönre ítéltek, az atomfideszes Bencsik András volt még 2004-ben, akit az akkor kormánypárt egyik prominense, Mécs Imre jelentett fel rágalmazásért.) Magyarországon sajtószabadság van, mert mindenki azt ír, és mond, amit akar, és ezért nem kell féltenie az életét, vagy a szabadságát. Ez triviális politológiai tény. 

De ettől még semmi okunk elégedetten hátra dőlni, és a Népszabadság-ügyet egy legyintéssel besorolni a korábbi soktucatnyi libsi rinyálás közé.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...