szentmihaly_szabo_peter.jpgElőször akkor találkoztam a nevével, amikor kamasz koromban olvastam előszavát a Szép új világhoz, amelyet ő fordított magyarra. Aldous Huxley klasszikusa meg-és elhatározó erővel bírt az egész életemre. Akkor 16-7 éves fejjel úgy döntöttem: nem és nem, soha nem akarok ilyen világban élni! Azt, hogy itt vagyok, ahol, és azt mondom, amit, nagyon jelentős részben ennek a könyvnek köszönhetem. Ha Szentmihályi Szabó Péter semmi mást nem tesz, csak anyanyelvemre ülteti át ezt a regényt, és ír elé pár mélyen elgondolkodtató sort - én akkor is örökre hálával tartoznék neki. De ennél sokkal többet tett.

Az egyik első meghonosítója volt magyar földön a sci-fi műfajának, a Galaktika magazin szerkesztőjeként pedig neki is oroszlánrésze volt abban, hogy a nyolcvanas években nálunk is gyökeret vert a fantasy irodalom. (Amelynek talán még döntőbb szerepe volt abban, hogy ma este nekrológot írok, vagyis, hogy egyáltalán írok.) Rengeteg gyönyörű, felemelő és megrázó verset írt - és mindemellett, vagy inkább: mindenekfelett: minden rezdülésében, minden gondolatában magyar volt.

A huszadik századi magyar írók azon hosszú sorába tartozott, akik lelkesen vetették bele magukat '89 után a politikába - amely aztán, mint oly sokakat, elnyelte, kisajátította őt is. Évtizedek óta nem beszélünk már arról, hogy közéleti szerepvállalása mellett amúgy (milyen hülye szó ez ide, és mégis) remek költő és író is maradt. Szégyen, gyalázat, de én is csak most, halálhírét hallva néztem át az életművét, s meglepetten láttam, hogy egyik kedvenc, tragikus történelmi hősömről Tomori Pálról idén jelent meg drámája. (Muszáj is lesz elolvasnom mihamarabb.)

Nem fogok előhozakodni azzal az alattomos, ragacsos közhellyel, hogy "bárcsak maradt volna az irodalomnál". Egyrészt mert maradt, csak arra már nem figyeltünk. Másrészt, mert, amit politikáról, közéletről, az ezredfordulós magyar sorsról írt, az legalább olyan maradandó érték, mint versei, novellái és regényei. Velőtrázó alapigazságok kimondója volt. És, akinek hétmérföldesek a lépései, az ugyanekkorát tud lépni rossz irányba is. De a legnagyobb, legbántóbb tévedései sem voltak olyan nagyok, mint azok az igazságtalanságok, amelyek ellen évtizedeken át bátran és elkötelezetten harcolt.

És, ami talán mindennél fontosabb, ami miatt annyira hiányozni fog: az utolsó nagy zsurnalisztikai bölények közé tartozott. Akik ezer karakterben tudtak szellemesek és pontosak, százezer leütésben pedig felemelők, felkavarók és porba sújtók lenni. Azok közé a nehézsúlyú bajnokok közé, akik kőkemény harcokat vívtak, rettenetesen tudták gyűlölni egymást, húsba vágó igazságokat, gigantikus téveszméket és olykor szörnyű átkokat vagdostak egymáshoz. De abba legalább még beleremegett a föld.

Lassan elmennek mind. Itt hagyják magukkal a mázsás igazságaikat és tévedéseiket is. És mi, mintha se ezekkel, se azokkal nem tudnánk kezdeni semmit. Nyálas papírgalacsinokkal dobáljuk egymást, és közben röhögünk, mint a hülye kölykök fizikaórán, mert valahogy érezzük, hogy már minden  fontosat leírtak helyettünk ők, és nekünk már csak ez a béna trollkodás maradt.

Éveken keresztül egy lapba, a Kárpátiába írtunk, de sajnos személyesen soha nem találkoztunk. Állandó rovatának címe az volt: "Ha én fiatal volnék". Mire én olyan idős leszek, mint ő volt, talán tudok majd ilyen pillanatokban is mondani valami okosat. Addig is álljanak itt az ő megrendítően szép sorai:

    Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

Balogh Gábor

 

 

 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

wtf_guy.jpgA magyar adóhatósági vezetők és Fidesz-közeli üzletemberek  - köztük Habony Árpád és a Századvéget vezető Heim Péter) kitiltása olyan sztori, amit mintha kifejezetten a Jobbegyenes wtf rovata számára írtak volna. Az első felkiáltás, ami a híreket olvasva kibuggyan az emberből az, hogy "mi a f...sz van?!" És, ahogy az újabb, és újabb csepegtetett infómorzsák érkeznek, ez a második és a harmadik mondat is.

A legszebb, hogy az ügy kiválóan kézre áll a ballib és a kormánypárti valóságértelmező kis-s nagyiparosok számára is. Hiszen egyik oldalról, lám itt a bizonyíték, micsoda korrupt balkáni maffiaállammá tették az országot Orbánék, míg a másik olvasat szerint a szemét amerikaiak így állnak bosszút a gazdasági szabadságharcárt.

Azt azért valljuk be: az ÁFA-visszatérítések bicskanyitogató botrányát simán elkenő NAV vezetői, vagy a tisztességesnek még csak látszani sem akaró oligarcha-playboy Habony és a kutatóintézetnek álcázott kormányzati propaganda-központ vezetője, Heim tényleg nem azok a figurák, akikről lehetetlen elképzelni, hogy amcsi cégeket akartak kenőpénzekre lehúzni.

Ugyanakkor a kitiltásokról szóló beszámolókból egy elem gyanúsan hiányzik. Ha ezeket az arcokat tényleg azért nyilvánították nem kívánatosnak az Államokban, mert komoly bűncselekményekkel alaposan gyanúsíthatóak, akkor miért nem emelnek vádat ellenük? Ha emeltek, hogyhogy nem tudunk róla? Ha idegen állampolgárként Los Angelesben elkötök egy autót, akkor aligha úszom meg azzal, hogy kidobnak az országból, minden bizonnyal bíróság előtt kell felelnem az elkövetett bűncselekményért.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szerdán jelent meg a hír, miszerint az UEFA fegyelmi eljárást kezdeményez a Románia–Magyarország Eb-selejtezőn a pályán és a lelátón történt események miatt. A fegyelmi bizottság a következő bűnlajstromot állapította meg.

Románia:

lelátói rendbontás

fáklyák és petárdák dobálása

lézerezés

sportszerűtlen viselkedés

Magyarország:

rasszista viselkedés

fáklyák és petárdák dobálása

zavargás a lelátón

sportszerűtlen viselkedés

Az UEFA által Bukarestbe küldött, a szigorúságáról ismert német ellenőr, Michael Kuchenbecker szerint tehát csak a magyar szurkolók voltak rasszisták.

A jelentést végigolvasva nem lehet másra következtetni, mint hogy a német ellenőr valamelyik másik találkozón lehetett jelen, vagy a kelleténél többet nyakalt a Ciuc nevű remek erdélyi nedűből. Ha, azonban mégis ott volt és nem volt merev részeg, akkor a jelentésére az egyetlen lehetséges magyarázat csupán az lehet, hogy hősünk teljesen süket és emellett bizonyára vak is.

zaszlo.jpg

Magyar zászlót égetnek a román szurkolók 

Az még talán elképzelhető, hogy a jelek szerint erősen látássérült Kuchenbeckernek nem tűnt fel a román szurkolók magyar zászló égetése, továbbá a stadionba kiaggatott számtalan magyarellenes drapi sem. Azt viszont már tényleg nem lehet hova tenni, hogy nem észlelte, amikor 50 ezer román fütyülte ki a magyar Himnuszt. Mindezt ráadásul olyan hangerővel tették, hogy a televízió keresztül annak egy sorát sem lehetett hallani. Így tehát szinte bizton állítható: Kuchenbecker süket! Az már csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a derék román drukkerek ezután a meccs végéig a magyarokat gyalázó rigmusokat énekeltek. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy a magyar válogatottat nem is oly régen - a zászlóégetést leszámítva - hasonló kihágásokért büntetett stadionbezárásra az UEFA. De ez valamiért most már nem számított bűnnek, olyannyira nem, hogy még a jelentésben sem szerepel. 

 

Kuchenbecker úr nem hallotta a fütyülést

Közismert tény továbbá, hogy a magyar drukkerek semmilyen pirotechnikai eszközt nem tudtak bevinni a stadionba, mert olyan szigorú ellenőrzésen estek át, hogy még az öngyújtókat és az aprópénzt is elszedték tőlük. Így jobb híján a románok által a nyakukba zúdított fáklyákat dobálták vissza védekezésként. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy pont a román agresszió miatt tört ki zavargás a magyar lelátón.

A „korrekt” német ellenőrnek e jelentés megfogalmazása után egyetlen feladata maradt, amennyiben a látásával és a hallásával nincsen problémája. Holnap reggel bekopog az UEFA elnökének Michel Platininek az irodájába és megmondja: Teljesen hülye vagyok ehhez a munkához és szeretnék felmondani! Ez valószínűleg a románokat leszámítva tényleg mindenkinek jobb lenne. 

 Jurenkó Ferenc

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A budapesti közgyűlésben a kerületi érdekeket egymással és a fővárossal szemben képviselő polgármesterek lesznek túlnyomó többségben. Ha Tarlós István nem tudja érvényesíteni akaratát velük szemben, felesleges egységes fővárosról beszélnünk.

Kocsis Máté javaslata értelmében már frakciók sem kellenének az új összetételű Fővárosi Közgyűlésbe.

Érvelése szerint a közgyűlés nagyrészt polgármesterekből fog állni, nem pártlistákról bejutott képviselőkből, így a munka kevésbé pártpolitikai alapon szerveződik. A nyolcadik kerület fideszes polgármestere szerint nem biztos, hogy szükség van frakciókra, a 23 polgármesternek saját kerülete érdekeit kell képviselnie.

budapest.jpg

Hogy a "kevésbé" pontosan mit is fog takarni még nem tudjuk, bár talán sokat sejtető, hogy a 23 kerületi polgármesterből 22 bizony egy pártlogóval a háttérben nyerte meg a választást...

Pártpolitika vagy kerületi érdek? Mielőtt az apolitikába süllyedt magyar polgár örömében csettintene, a kettő nem zárja ki egymást. A fővárosi közgyűlés átalakításával a kerületi lobbi egyenes ágon került be a közgyűlésbe, ahol - és ebben igaza van Kocsisnak - párthovatartozástól függetlenül képviselhetik a kerületi érdekeket.

A főváros és egymás ellenében.

A következő öt évben ugyanis a budapesti politika a kerületek egymás elleni lobbiharcáról, alkalmi szövetségekről, megakadó fejlesztésekről fog szólni.

A frakciónélküliség persze önmagában sokat nem jelent, hiszen a kompenzációs listáról bekerült képviselők maguk is polgármesterek-jelöltek (éppenséggel egykori polgármesterek is), akik maguk is a kerületi lobbit fogják képviselni.

Ezzel a rendszerrel könnyű választást nyerni, el lehet játszani a kerületért, a lakókért harcolót, kár, hogy csak és kizárólag a főváros nem profitál belőle. Budapest egy szerves egész, néhány kivételtől eltekintve, nagyon nehéz külön-külön kezelni, működtetni, de elsősorban: fejleszteni. Elég csak, ha az utóbbi évek egyik legfontosabb és legértelmesebb közlekedési projektjét, a fonódó villamost említjük, amit néhány parkolóhely (és persze azért, mert nem igazán érti, mire való a közösségi közlekedés) miatt Láng Zsolt, a II. kerület fideszes polgármestere mindenáron igyekezett megakadályozni.

Amúgy a szintén fideszes fővárosi vezetéssel szemben.

Kocsis javaslatával, és az egységes Budapest-szemléletért küzdő Tarlósnak már csak azért sincs túl sok ereje szembeszállni, mert öt év múlva visszavonul, valószínűleg épp Kocsisnak hátrahagyva a kiüresített főpolgármesteri tisztséget.

Tarlós egyelőre küzd, hiszen korábban már többször hangsúlyozta, vétójogot akar a közgyűlés döntéseivel szemben, amit állítólag a kormánypárt is támogat. Kérdés az, hogy ez a jog mennyit ér, ha ér egyáltalán valamit, és nem süllyed a közgyűlés meddő cicaharcba.

Amennyiben ez nem sikerül a főpolgármesternek, akkor lényegében már csak a gyóntatópap szerepére vállalkozhat a haldokló főváros mellett. A sírfeliratot el lehet kezdeni felvésni: Budapest székesfőváros, élt 1873-2014-ig, a fővárost a Fidesz saját halottjának tekinti.

Bazsó Bálint

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

barikad.jpgKedvenc belvárosi kocsmámba tartva erre megdöbbentő jelenségre lettem figyelmes: a Jobbik-közeli Barikád óriásplakáton hirdeti magát! Erre a hetilap alapítása óta eltelt lassan öt esztendőben egyszer sem volt példa.

Valamikor az elmúlt hetekben Habony Árpád szelleme megjelenhetett a Jobbik vezetőinek, és súghatott néhány alaptételt nekik a politikai kommunikációművészetéről. Például azt, hogy, aki nem látszik, az nincs, ami nem hallatszik, az el sem hangzott. A párt hosszú éveken át lényegében érdemi marketing nélkül működött. Először azért, mert nem volt rá pénzük. Aztán, amikor már lett volna, mintha erőnek erejével nem akarták volna felismerni, hogy a 30 ember előtt tartott lakossági fórumok, és  a fénymásolt újság remittendák fontos részét képezhetik ugyan a kampánynak - de a 21. században az áttöréshez ez már nem lesz elég.

Idén már határozottan pozitív jelek mutatkoztak, Amit a Jobbik tavasszal csinált, az már kísértetiesen emlékeztetett egy profi kampányra. Meg is lett az eredménye: New Yorktól Fokföldig zúgtak a liberális vészharangok a "magyar szélsőjobboldal" drámai megerősödése miatt. A radikáljobbosok persze így is csalódottak voltak, mert többet vártak. Csakhogy az a több mindaddig nem fog összejönni, ameddig a párt holdudvarának legelhanyagoltabb periféria övezete a sajtó marad. Média nélkül nincs siker a politikában, de ezt nem is ragozom tovább, nem is olyan régen megírtam már.

A Barikád fennállása óta először kap komolyabb marketinget (miközben a komoly financiális válságban levő HVG minden egyes lapszámának megjelenése előtt tele van plakátozva a város az éppen aktuális címlappal). Szóval igazából csak annyit akartam mondani, hogy: végre. Most már "csak" annyi van hátra, hogy az óriásplakátok mögé fel kellene építeni egy valóban ütőképes, ha nem is médiabirodalmat, de legalább egy tartományocskát.

Az ébredés, úgy látszik, megtörtént. Nem kéne visszaaludni.

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...