kollazs.pngMindenki nyugodjon le a picsába! Még sosem volt jó ennyire magyarnak lenni.

Nem baj, hogy a rendszer legalizáltan, nyíltan a saját maga elitje számára magánosítja a közpénzt. Nem baj, hogy nem csak oligarchia, hanem maffiafüggő is ez a rendszer.

Nem baj, hogy a kivándorlás, a munkaerőhiány és a hátrányos helyzetű térségek leszakadása egyre nagyobb ütemben mutatkozik meg a felszínen is. Nem baj, hogy küszöbön áll a szociális Trianon.

Nem baj, hogy a dolgozói szegénység olyan mértékű Magyarországon, hogy az már az előrelátóbb multiknak is kínos. Nem baj, hogy a lakhatási krízis miatt nincs hol otthont alapítani, nincs hova hazaköltözni.

Nem baj, hogy lóg a gatyánk, rongyos az ingünk, szakadt a cipőnk, belső menekültek vagyunk Európában. Nem baj, hogy Angliában, Németországban élnek a barátaink, a családtagjaink.

Nem baj, mert

ha a kormánypárt bulvármédia kimondja a mágikus migráns szót, akkor mindez nem érdekes.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

tusvanyos_orban_viktor.jpgOrbán Viktor éves tusványosi nagykoncertjét megtartotta. Nekem most volt érkezésem végighallgatni, és, hát, mit mondjak: ennél felkavaróbb színpadi produkciót utoljára talán az Immortal 2000-es fellépésén láttam a PeCsában.

Vannak jó beszédek, amelyek kellemes, vagy legalább mélyen elgondolkodtató nyomokat hagynak az emberben. Vannak rosszak, amelyek baromságokkal és hazugságokkal vannak tele, és az ember már a tizedik mondat körül elkezdni kínosan érezni magát. Vannak közepesek, tele lapos közhelyekkel, óvatosan kerülgetve a világos, nyílt állásfoglalást. Ezek azok, amelyeket hamar elfelejtünk. És van, az, amit a miniszterelnök most Tusnádfürdő sokat megélt fenyvesei között előadott. Amire most így, kapásból egyedül a "szürreális" kifejezés jut az eszembe.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Egy nemzeti érzelmű meleg férfi nyílt levele a felvonulókhoz II.

pride_2.jpgEgy évvel ezelőtt írtam meg homounortodox véleményemet a 20. meleg böszmeség napi tombolással kapcsolatban ide a Jobbegyenes blogra. A rá érkező olvasói kommentek bizonyították számomra (no, nem azok, amelyek nem hitték, hogy személyem és írásom nem csak zsurnalisztikai trükk), hogy az emberek nagy része igenis nem homofób, hanem csak a normálisabb melegekhez hasonlóan egyszerűen ki nem állhatja a kreténeket. A legtöbben igenis tudnak nagyfokú tiszteletet tanúsítani az olyan homoszexuálisokkal szemben, akik konzisztens érveket felsorakoztatva ugyanúgy rühellik a nyomuló, erőszakos és bélyegeket osztogató buzipropagandát, mint az azok, akik éppen emiatt a visszataszító magatartás miatt nem nézik jó szemmel a belvárosi világörökség-gyalázást.

Ti tudatlan játékszerei vagytok valaminek, ami viszont pontosan tudja, mire használ benneteket. Akik ma a világ nagy részét és benne Európát uralják, azoknak nem érdekük az olyan erős nemzetállamok létezése, amelyeknek polgárai múlhatatlan értékek köré szervezik életük mozzanatait. Az értékiránytű nélkül lézengő tömegek könnyebben irányíthatók a plázákba, könnyekben ösztönözhetőek felesleges árucikkek fogyasztására, könnyebben ültethetőek le aljas tévéműsorok bámulására, könnyebben közvetíthetőek feléjük olyan politikai tartalmak, amelyekkel egyébként nem értenének egyet. Ők, ti ugyanis az előzőkkel ellentétben már nem érték-orientált fogyasztók vagytok, hanem olyanok, amilyenekké formálni akarnak titeket: önzők, nemtörődömök, egy nemzet iránti közösségi felelősségérzet tekintetében számba vehetetlenek.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Az, ami tegnap Bordeaux-ban történt, arra nincsenek szavak. Az maga a CSODA. Annyira kellett már ez a győzelem ennek a megtört gerincű magyarságnak, mint egy korty víz a sivatagban. És ha az összes többi meccsünket el is bukjuk, nem számít, akkor is megérte.

Őszintén bevallom, kezdetben én is károgó voltam. Csendes ellendrukker, önsorsrontó magyar búsongó. Barátaim a megmondhatói, hogy még a selejtező utolsó szakaszában is attól féltem, ha kijutunk, mi leszünk Európa lábtörlői, akibe mindenki kénye-kedve szerint beletörölheti a saras csizmáját. „Talán jobb lenne, ha ki se jutnánk, legalább nem aláznánk meg magunkat a világ színe előtt” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben...

Aztán az elmúlt hetek során engem is magával ragadott az örvény: a remény, a hit és a nemzeti büszkeség megélése iránti vágy. Tegnap pedig megtörtént az, amire nincsenek szavak. Az igazi CSODA. Amire olyan sokan olyan régóta vágytunk, de nem mertünk hinni benne igazán, mert már annyit csalódtunk. Elhitettük magunkkal és másokkal is, hogy velünk ilyen jó dolgok nem történhetnek meg, ez csak a bezzegországok kiváltsága. Nekünk marad, ami az asztal széléről lehull. És miközben a morzsák között egymást martuk, hogy ki miatt tartunk ott, ahol – eközben ez a kéttucatnyi magyar srác elhitte és megcsinálta a lehetetlent.

Nekünk. Helyettünk is.

hungary.jpg

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

trianon_graffiti.jpgMinden évben kihívás, hogy a Jobbegyenesen valami olyat mondjunk a trianoni tragédiáról, amit mások, máshol nem írtak meg már tucatszor. Nos, tudtunkkal slam még nem született a témában, úgyhogy íme:

 

 

 

Tria non, Versai yes,
Neked ez mégis mit jelent?
Vagy leszarod, mert nem szól a profitról?
Vagy mert olyan régi, hogy az M1 sem maradt le a sztoriról?
Azt hiszed, akit érdekel, náci,
Csak mert az indexen ezt írta egy bácsi?
Vagy te vagy, aki zengi: „Mindent vissza!”?
Miközben melletted egy pasi a fröccsét issza,
Az utolsó forintjából egy héttel fizu után?
A "Trianon-eszmének" kéne egy új frizu tán.
Felfogjuk végre: nem csak úri hóbort a nemzet,
Mit valaki fejében egy részeg este nemzett?
Mi mind együtt vagyunk magyarok,
S miközben mindenki egymásra acsarog,
Majd száz évvel 1920 után,
Fiataljainkat is elcsa(to)lják:
Mi száz éve Erdély,
Az ma egy londoni erkély.
Egy ideig eltart NyuggErópa,
S a fizetés is jobb euróba’,
De az a Tria non plus ultra,
Hogy egyedül indulsz az útra:
Hátramarad Haza, Család, Isten,
Mert amiből startup nincsen,
Az nem is lehet fontos.
Meg jó, ha a poggyász súlya pontos.
Csak hátráltat, ha sok mindent viszel,
Még plusz díjat számlázna a Wizzair.
Talán egy időre jobb lesz a sorsod,
Közben meg kiürül Szabolcs és Borsod.
S bár délen befelé ott a kordon,
Ez nem segít a gondon,
Kassa helyett új magyar város lesz London?
S álljunk meg itt ezen a ponton:
Nyakunkon az új-Trianon,
De fiad már csak úgy érti majd: Nyú Trájanon.
S miközben politikusok parádéznak a színpadon,
Egy nemzet szenved a kínpadon.
S vagy együtt tesszük jobbá a jövő századot,
Vagy elnyelnek minket számkivetettként idegen országok.

Ulicza Tamás

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...