azov_iskolaban.jpgEgy kellemes pénteki nap a a Kijevtől mintegy 30 kilométernyire található Bojarka városában. A srácok nagyon örülnek az 5-ös számú gimnáziumban (úgy látszik, Ukrajnában még mindig él az intézményeket csak számmal elnevező szép szocialista hagyomány), hogy matek óra helyett hazafiasság-óra lesz. Az oktatók az "Azov" Speciális Zászlóalj harcosai. Aki a nevükkel ellentétben nem katonák. Hanem neonácik.

A önkéntes alakulatot a kelet-ukrajnai polgárháború elején alapította Andrij Biletszkij, aki mellesleg a Szociális-Nemzeti Gyűlés nevű hardcore szélsőjobbos mozgalom vezetője is. A két szervezet annyira összefonódik, hogy a facebook oldaluk is közös. (Ahol amúgy az "állami szervezet" kategóriába sorolják magukat.)  A hozzájuk hasonló bandák (Donbaszban több tucat működik belőlük, közülük az "Azov" a legjelentősebb) civilek elleni megtorló akciók és gyilkosságok sorát hajtották végre az elmúlt hónapokban. A magyar sajtó legnagyobb részében "önkéntes belügyi alakulatoknak" hívják őket, holott sem a hadsereg, sem a nemzeti Gárda irányítása alatt nem állnak, és úgy általában függetlenek minden hatóságtól - és sokszor minden törvénytől is.

Szellemiségüket igen élesen világítja meg az az interjú, amit a brit The Telegraph készített az egység egyik tagjával. A "Fantom" néven bemutatkozó csávó nem sokat kerülgette a forró kakit, amikor világnézetéről kérdezték: "Náci vagyok. Nem gyűlölök egyetlen más népet sem, de úgy hiszem, mindenkinek a saját országában kell élnie". Fantom szerint a homoszexualitás "mentális betegség", Hitler tiszteletre méltó figura volt, a holokauszt valós mérete pedig "nagy kérdés." Ezeknek a gondolatoknak a puszta teoretikus, kérdés-szerű felvetése is politikai páriává tehet, vagy akár börtönbe is juttathat bárkit a csupa nagybetűs EURÓPÁBAN. Most ezt a csupa nagybetűs, felvilágosult, demokratikus politikai közösség tövig rágja a körmeit, úgy szorít Fantomnak, és állig felfegyverzett náci haverjainak.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Egy olvasónk válasz cikkben reagált a „Francia szemétre költ ismét vagyonokat a honvédség” című írásomra. Mivel mi a nyílt vitának a hívei vagyunk, ezért változatlan formában közöljük a blogunkhoz eljuttatott levelet, melynek végén néhány mondatban magam is hozzáfűzök némi észrevételt.

mistral_1.jpg"Szemellenző és aránytévesztés

Súlyos szemléletbeli tévedésekkel teli írást hozott le a jobbegyenes blog „Francia szemétre költ ismét vagyonokat a honvédség” címmel.

A szerző ismeretlen okból – talán valamiféle politikai elfogultságból –, rossz irányban vagdalkozik és bár a valóságban aligha számíthat különösebb befolyás elérésére, a szimbolikus térben tett hatása miatt – amint az a hozzászólásokon is jól lemérhető – elengedhetetlen a kiigazítása.

Ma, 2014-ben a Mistral légvédelmi rakéta fegyverrendszer megléte nem választás kérdése.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vannak hírhedt gólyatáborok, ahol a szívatás túlmegy a jó ízlés határán, számos értelmetlenül obszcén, vetkőzős feladattal megfűszerezve. De ezt a gyakorlatot az összes létező magyarországi gólyatáborra ráhúzni, az összes hököst potenciális szexuális ragadozóként beállítani olyan általánosítás, amelyet leghangosabban pont az ilyen cikkeket szerző – egyébként máskor nagyon toleráns, előítélet-mentes – tollforgatók szoktak a leghangosabban elítélni.

A 21. századi szélsőliberalizmus vadhajtásai közül kevés ártalmasabbat tudok elképzelni, mint az úgynevezett genderizmus. Az egész ideológia lényege, hogy a férfiak és nők kizárólag biológiailag különböznek egymástól, minden ezen kívül eső eltérés társadalmi konvenció eredménye. Amiket természetesen fel kell számolni, ehhez pedig az egyenlőségen át vezet az út, ami valójában egyformaság, uniformizálás, és mindenki, aki a klasszikus nemi szerepek világában érzi jól magát, az jó esetben elmaradott, de inkább szexista, hímsoviniszta, stb.

Mint minden ultraliberális irányzat, a genderizmus sem a valóban létező problémákkal foglalkozik (egyenlő munkáért egyenlő bért, gyermekes nők részmunkaidős foglalkoztatása, családon belüli erőszak az elkövető nemétől függetlenül). Ez csak álca, amely mögött a Szép Új Világ körvonalai húzódnak meg, ahol választott nemű felnőttek okítják gyermekeinket arról, hogyan is néz ki egy előítélet-mentes társadalom, és hogyan lehet ezek ellenségeit felismerni, elszigetelni, hitelteleníteni, nevetségessé tenni.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

szurkolok.jpegTegnap olyan történt velem, ami eddig még sosem. Nem ment ki a fejemből a meccs, nem volt más dolgom, otthon voltam, tévé előtt ültem – és nem néztem meg. Odakapcsoltam, végig néztem a Himnusz alatt a nemzeti mezben feszítő csávókat – és azt éreztem, hogy nekem ezekhez az arcokhoz semmi közöm. Nem érdekel, hogy nyernek, vagy veszítenek, nem érdekel, hogy kijutunk-e az Eb-re, vagy sem. Mert ez már nem az én harcom. Sokan, nagyon sokat tettek azért, hogy így érezzem.

Hogy a magyar foci „beteg”, „válságban van”, „szart sem ér”, az közhely legalább harminc éve. Én már ezen a pocsék futballon nőttem fel, soha mást a mieinktől nem is láttam. És mégis szerettem, mégis hittem benne, hogy egyszer majd, hogy talán majd most. „Az nem lehet, hogy annyi szív…”. És tegnap, ott a tévé előtt, a nulladik percben hirtelen meghallottam az öreg, megkeseredett, fájdalmasan bölcs Márait: „Maradj nyugodt. Lehet.” És elkapcsoltam.

Nem azért, mert úúúúgy túúúdtam, hogy kikapunk. Nem tudtam. Nem érdekelt. Mert veszteni mindig fáj, de lehet azt szépen, egyenes derékkal is. Mint Kálmán herceg Muhinál, Tomori Pál Mohácsnál, a székely honvédek a Nyerges-tetőn, vagy a pesti srácok a Corvin-közben. Csupa-csupa véres, rettenetes vereség – és mégis büszkék vagyunk rájuk. Mert tudjuk, hogy, akik akkor a korabeli magyar mezt viselték, becsülettel küzdöttek, hittek, abban, amiért harcoltak, és elbukva is hősökké lettek. De tegnap az Üllői úton nem hősök futottak ki a pályára. Még csak nem is tisztességes közkatonák, azokat is lehetne becsülni. Ezek Ady rémálmai, „cigány népek langy sihederjei”. Ezekkel még nyerni is megalázó lett volna. De persze nem nyertünk most sem.

Nekünk fáj, nekik pedig minden jel szerint édesmindegy. A szurkoló úgyis csak zavaró tényező a stadionban. A stadionok szabadtéri börtönökké válnak, ahová csak rabosítással lehet bejutni, és kifelé is csak annak lehet szabad útja, aki odabenn jó magaviseletet tanúsít. Kokaint lassan könnyebb szerezni, mint jegyet, amihez szurkolói kártya kell, és a helyszínen jó eséllyel nem is kapható már. Akinek ehhez nincs gyomra, vagy idege, az kinn maradhat. Igazából úgysincs szükség szurkolókra. A meccseket jóformán már csak azért rendezik meg, Hogy Csányi mester ismét kiszabhassa a soron következő kétmillát.

És a legszomorúbb az egészben, hogy a közös szurkolás örömén kívül az égvilágon nem vesztünk semmit. Mert, ami a pályán folyik, az komédiának hátborzongató, tragédiának komolytalan. Igazi hamisítatlan posztmodern kísérleti színház ez, ahol a néző nem érti, amit lát, de igazából le is van szarva. A lényeg, hogy a színész és a rendező jól érezze magát, és hó végén landoljon a gázsi a bankszámlán. (Egy különbség azért van: a posztmodern színészek elég ritkán járnak Lamborghinivel. )

A magyar foci nem attól döglött, hogy pocsék. Hanem, attól, hogy bennünk hal meg. Az egész hazai futball-univerzum évek óta azon dolgozik, hogy meggyőzzön minket: semmi közünk ehhez az egészhez. Én most hittem el. És ettől én érzem magam szarul. Pedig lehet, hogy nem nekem kellene...

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Az elmúlt napokban a fél ország az elcseszett tankönyveken röhögött. (A ballib "kösz, Orbán!"-kórus mondjuk alaposan mellényúlt, mivel a legtöbbet idézett "nyugatimádós" kötetet már 2010 előtt használták az oktatásban, pedig akkor Magyarország még Ajrópa volt.) Hogy lássuk, nem csak nálunk vannak komoly gondok, ismerkedjünk meg a barbár Kelet elleni védőpajzs, a fenyegető nagyorosz nacionalizmussal szembeni civilizációs cordon sanitaire hősies küldetését betöltő Ukrajna egyik általános iskolás tankönyvével.

Az ukrajnai magyar nebulók megtudhatják, hogy egy "nagy múltú, igazságos és munkaszerető nemzetség (!)" tagjai, Akik ráadásul nagyon toleránsak is, hiszen arra törekszenek, hogy "mindenkivel békében és egyetértésben" éljenek. Ez a nagyszerű nemzet, amelyhez a tartoznak: az UKRÁN. Igen, így, szép nagy betűkkel, hogy még véletlenül se ragadjon meg a kis fejekben az az ostoba tévhit, amit a szüleiktől otthon hallottak: hogy ők magyarok.

ukran_tankönyv.jpg

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...