Nem hittem volna, hogy meg merik lépni, de végül csak megtették. Az Újpest több mint 130 éves címerét egyszerűen a kukába dobták és helyébe egy teljesen jellegtelen, modernek gondolt bóvli vacakot tettek. Hiába tiltakoztak a szurkolók, hiába nem tetszett szinte senkinek, megtörtént a csere. Ezzel sikerült még egy fokot lefelé haladni a magyar labdarúgás totális lezüllesztésének rögös és egyelőre végtelennek tűnő mélységekbe vezető lépcsőjén.

uspest555.PNGAbban semmi újdonság sincsen, hogy a magyar labdarúgás évtizedek óta hanyatlik. Tavaly volt ugyan egy dicsőséges pár hetünk az Eb-n. Azonban egy év sem kellett hozzá, és az Andorrában felcsendülő furulyaszó mindenkit kijózanított majd visszarepített a keserű valóságba.

Az utóbbi években klub szinten még olyan eredményekkel sem büszkélkedhetünk, mint amit a válogatottunk felmutatott. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy Felcsúton áll egy szép nagy de legalább üresen kongó stadion. A Ferencváros Groupama Arénájába pedig mindenki bemehet a szurkolókat leszámítva, így aztán az sem több, mint egy olyan, nagyon drágán felépített bábszínház, ahol a bajnokságukban sokadik helyen végzett albán félamatőrök hülyére verik a nagy magyar sztárcsapatot.

A lilák még pár éve a hasukat fogva röhögtek a Ferencváros új, Chewbacca-jelmezbe öltöztetett drogos kinézetű struccán. Szerintem rémálmukban sem gondolták volna, hogy hamarosan ők is megkapják a magukét egy „szép” új címer formájában. Így utólag vizsgálva mi még egész jól jártunk, nálunk ehhez még nem nyúltak, így legalább ha már más nem is, de legalább ennyi emlékeztet az egykori Fradira.

Magam részéről rühellem a manapság oly divatos kádári nosztalgiázást. Egy Kőbányait szorongatva valamelyik sarki kocsmában azt mondogatni: régenmindenjobbvolt! Pedig még nagyjából egy szűk évtizede is tényleg minden jobb volt. Ha csak már szórványban is, de voltak még szívvel lélekkel a csapatukért küzdő labdarúgók, voltak derbik, teleházas meccsek, volt hangulat, volt tábor, volt koreográfia, füst és piro, és volt az Újpestnek címere is...

Mára a nagy büdös semmi sincs. Üres lelátók és meghamisított nézőszámok, lélektelenül szaladgáló labdarúgónak nevezett kefehajú beképzelt paprikajancsik, a saját szurkolóikat üldöző klubvezetések, meg az MLSZ által minden fordulóban menetrendszerűen kiszabott büntetések jelentik a hazai labdarúgást. Mindezeken pedig a százmilliárdokért felépített új stadionok sem változtatnak semmit.

Mint fradista úgy fejezem ki szolidaritásomat, hogy egy napra az igazi Újpest címerre cserélem a Facebook borítóképemet, bízva abban, hogy egyszer bent lesz majd az Albert Flórián Stadionban a tábor és lesz még egy rendes derbi a lilákkal.

Jurenkó Ferenc

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

slave.jpgA magyar nyilvánosság hetek óta pörög a CEU beszántását célzó törvényjavaslaton, és most indul a kormányzati valóságshow második része, a külföldről támogatott civil szervezetek listázása. Mindkettőről elmondtam már számos fórumon, mit gondolok. Ez a cikk nem erről fog szólni. És most már ideje lenne, hogy a közélet se erről szóljon.

Nem azért, mert Soros György megszállott világboldogító tőzsdespekulánsból rokonszenves idős filantróp lett, és nem is azért, mert három nap alatt átpofozni a parlamenten egy konkrétan egy intézményre szabott törvényt, vagy épp ötletet adni a határon túli magyar civilek kinyírásához elfogadhatóbb eljárássá vált. Hanem azért, mert, bárhogyan is nézzen ki a 444, és a 888 címlapja, vagy épp a Facebook-falunk:

 Magyarország 2017-ben rohadtul nem erről szól.

Hanem például arról, ami ma szép csöndben, a magyar média nagy részének gazdaság rovatába is épp, hogy csak beférve, a lap aljára pakolva történt az Országgyűlés gazdasági bizottságában. Ahol Bánki Erik, a testület fideszes elnöke benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely egyetlen tollvonással nem is Ázsiába,

de egyenesen Dél-Amerikába, vagy Fekete-Afrikába tolja át Magyarországot.

A tervezet száraz jogi nyelven nagyjából úgy szól, hogy a munkaadók az eddigi egy év helyett három esztendőre elosztva határozhatják meg a munkavállalók munkaidő keretét. A gyakorlatban meg valójában azt jelenti,

a beledet ki fogod dolgozni.

Méghozzá ugyanannyiért. Elvileg persze a maximálisan ledolgoztatható munkaidő változatlan marad. Csakhogy, ha ezt most már egy helyett három évre lehet beosztani, akkor a főnököd bármikor mondhatja neked, hogy ma két órával többet maradsz benn, és szombaton, meg vasárnap is melóznod kell. Erre egyrészt nem mondhatsz majd nemet, másrészt a jelenlegi szabályozás szerint legalább még járó túlórapénzről se álmodhatsz. Hiszen ez a hároméves normál munkaidő kereted rovására megy majd. Persze, ha a cég elég sokszor él ezzel, akkor a harmadik évben alig kell majd dolgoznod - ha addig nem rúgnak ki. Márpedig ki fognak.

Az állam pedig nem fog megvédeni.

Ezt nem csak úgy, szokásos hungaropesszimizmusból írom. Ezt maga a kormány mondta meg világosan, amikor a bizottsági vitában felmerülő aggályokat elintézte annyival:

"Bízunk benne, hogy a munkaadók betartják a törvényeket."

Nem elvárjuk, megköveteljük, betartatjuk. Bízzunk benne. Te, hülye magyar melós, meg dolgozz vakulásig, ne lásd felnőni a gyerekeidet, ne legyen magánéleted, válj el 40 évesen, menj tönkre 50 éves korodra, és dögölj ki a szerelőaknából, a kassza, a futószalag, vagy az íróasztal mellől lehetőleg még a nyugdíjkorhatár előtt! És közben bízz!

Bízz a kormányban, hogy megvéd Soros Györgytől, Brüsszeltől, a migránsoktól, és a buzi Vona Gábor iszlamista-neonáci magánhadseregétől! Bízz a balliberálisokban, akik megvédenek a diktatúrától, a fasizmustól, és Putyintól! Bízz a jobb-meg baloldali véleményipari szakmunkásokban, akik eltakarítják, vagy megvédik a CEU-t, leleplezik, vagy megmentik a civil jogvédőket, megállítják, vagy magukhoz szorítják Brüsszelt, és kivont karddal vezetnek téged harcra a keresztény-konzervatív-nemzeti, vagy a demokratikus, európai, és szabad Magyarországért! Bízz csak azokban, akik tüntetnek és festékes lufikat dobálnak, vagy azokban, akiknek már viszket a tenyere, hogy megtaníthassák őket "üldözöttnek és fenyegetettnek" lenni.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

szabad_nep.jpg"Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?" 

Imigyen szóla Bayer Zsolt a CEU bezárása ellen tüntetőkhöz. 

Na, most tökmindegy, ki mit gondol a CEU-ró, és annak beszántásáról. Én például kezdem rohadtul unni az egész cirkuszt, de ez legyen az én személyes problémám. 

Egy biztos: ilyen ordenáré hangnemben, ilyen gyáva, hitvány módon a hatalom szoknyája mögül (ezt direkt csak azért, hátha engem is lebuziz majd a Miniszterelnök Úr) 

1948-ban a Szabad Népben

fröcsögött és fenyegetőzött az egyházi iskolák államosítása elleni pócspetri tüntetés után Vásárhelyi Miklós:

“Felelniök kell bűneikért és a büntetésnek példamutatónak kell lennie. Mindenkinek lakolnia kell, aki részt vett a gyilkos tüntetésben. (...) aki megpróbálja felborítani országunk békéjét, rendjét, nyugodt építőmunkáját, annak lakolnia kell."

Két ember, két korszak - de egy hang, és egy üzenet:

kussoljatok!

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Miután napok óta megfigyelik, és zaklatják a fideszes média paparazzijai a Simicska-családot (köztük kiskorú gyerekeket is),  a milliárdos üzletember fia, Ádám kicsit bepöccent, és néhány óra alatt leforgatta a Facebookon a G-nap II-t. A második rész - a hollywoodi keserű tapasztalatokkal szben - itt még jobb lett, mint az első. 

A buli ma reggel folytatódott, amikor a Zsúrpubinak azt nyilatkozta

"Ezekért a dolgokért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell, ha mást nem, akkor milliméterenként lesz levágva a faszuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk"

 

A beszólás az atyai "az is egy geci"-hez hasonlóan minden bizonnyal a magyar közéleti folklór örök érvényű kincsei közé fog kerülni. A népi internet máris lecsapott rá. Zero a Tumblr-en máris újraértelmezte a Jobbik napokban utcákra kerülő plakátjait:

le_lesz_vagva.jpg

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

nyary_pal.jpgMárcius 15-e van, s, ahogy kell, idén is minden politikustól megtudhattuk, miért volt igaza már 170 évvel ezelőtt is. Az aktuálpolitika langyos vizében oldódó igazsághoz pedig vegetaként mindig hozzá kell adni a nagy kor nagy alakjait, akik legitimálják azt. Ezek a mai napon rendszerint Kossuth, Petőfi, Batthyány, illetve életkor és habitus szerint esetleg a márciusi ifjak, vagy Széchenyi gróf. Pedig akadtak még példaképnek legalább ennyire - sőt, sokkal inkább - alkalmas emberek is akkoriban. Igaz, nem mindegyikük jó arra, hogy vele tegyük fogyaszthatóvá a tömegeknek feltálalt ünnepi bullshitet. Van, aki meg tökéletesen alkalmatlan rá. És nekem éppen ezért a kedvencem. 

Nyáry Pálról a Belvárosban utca van elnevezve, szülőfalujában szobrot is állítottak neki. A korszakról szóló könyvekben, nagy ritkán tankönyvekben is - találkozhatunk a képével. Legtöbbször azonban még a tájékozottabbak is csak annyit tudnak róla, hogy a köztudatban (sajnos) tökéletesen összemosódott reformkor és '48 egyik szakállas, mentés, kőmetszetes figurája volt.

Pedig nélküle aligha lett volna március 15-e az, amivé lett - ami pedig utána jött sokkal jobban is sikerülhetett volna, ha rá hallgatnak. 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...