Mint ismeretes, a múlt hétennyerogep2.jpg - még mielőtt a különböző érdekcsoportok bármit is tehettek volna – az Országgyűlés szinte egyhangú döntéssel, azonnali hatállyal betiltotta a nyerőgépek üzemeltetését és az e-kaszinókat.

A nyerőgépezés eleinte akár csak az egyéb „kocsmai küzdősportok”, mint a billiárd, csocsó, vagy a darts szórakoztatási célokat szolgált, aztán idővel tömegek szenvedélyévé vált.  Mielőtt valaki azt hinné, hogy a gépezés csupán az alsóbb társadalmi rétegek „hobbyja”, az nagyot téved. A játéktermekben kiválóan megfért egymás mellett a milliomos „vállalkozó”, az orvos, a vásárlásból hazaigyekvő anyuka, a segédmunkás, a nyugdíjas meg a kínai pólóhamisító. Legfeljebb a tétekben lehetett különbség, de a függőség ugyanaz volt.  Éppúgy elment a nyugdíj, mint a rózsadombi villa.

Az utóbbi években már a nyerőgépek tartották el a füstös, lepukkant kocsmák többségét is. Ezek már régen profilt váltottak, a bevételük jelentős része nem az italkimérésből, hanem a gépekből származott. Ezért is tudták nevetségesen olcsó áron adni a piákat. A vidéki kistelepüléseken pedig a gépezés az etnikum egy részének kedvenc szórakozásává vált. A helyi kisbolt helyett országszerte a gépekbe vándoroltak a szociális segélyek milliárdjai.

Hatalmas vagyonokat nyeltek el a gépek, miközben hatalmas vagyonokat termeltek valakiknek. Akinek sikerült ebbe a körbe bekerülnie, annak nem igazán volt több gondja az életben: gyakorlatilag munka nélkül keresett hatalmas összegeket. A gépek dolgoztak helyette, csupán a bevételt kellet begyűjtenie időnként.

A mások szenvedélybetegségén nyerészkedők felosztották egymás között a piacot. Mindenki, aki akár csak kicsit is belelátott ebbe a világba, tudta ezt. De valahogy az elmúlt két évtizedben senki nem akart ellene tenni semmit. Ezért is maradhatott fent ilyen sokáig a status quo.

Valahol az állam is jól járt, mert a költségvetés bevételeit tízmilliárdos összegekkel gazdagította a pénznyerő automaták üzemeltetése után fizetendő játékadó.  Aztán valakinek végre eszébe jutott, hogy ideje lenne egy kicsit számolni. A mérleg egyik serpenyőjében ott van egy szűk réteg, amely milliárdokat zsebel be, mások nyomorúságából. Ide tartoznak továbbá a vendéglátó ipari egységek és e-kaszinók dolgozói, akik tisztességesen ellátták a rájuk bízott munkát, ők lettek a tilalom igazi vesztesei, hiszen egyik pillanatról a másikra elvesztették az állásukat.

A mérleg másik oldalán pedig ott állnak a szerencsejáték függők százezrei, közvetve pedig családtagként még majd félmillió érintett. Mindenki számot vethet magában, hogy összességében társadalmilag hasznos volt-e a nyerőgépek betiltása. Szerintem elég kézenfekvő a válasz. Mindenesetre tegnap éjfélkor a játék véget ért!

Az elmúlt bő két évtized hazai állapotait és történéseit figyelembe véve azonban óhatatlanul is felmerül az emberben a gyanú, hogy a kormányt talán nem a szociális érzékenység sarkalta erre a drasztikus lépésre. Reméljük, hogy most kivételesen nem a százmilliárdos hasznot hozó szerencsejáték üzlet valamilyen a háttérben meghúzódó érdekcsoport részére történő átjátszásának színdarabját látjuk.

Jurenkó Ferenc

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr854830643

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Félkarú rablók 2012.10.15. 22:16:32

Azt írja az újság, hogy a kormány sürgős-gyorsan megszavazta azt a törvényt, ami megtiltja a játékgépek elhelyezését mindenhol, ami nem kaszinó. Szóval a  kiskoszosban, az utca végén ezentúl nem lesz félkarú rabló. Értem én, hogy féltik az embereket at...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.