Túl vagyunk egy újabb október 23-án, kicsinyke belpolitikánk nehéztüzérséggel vívott hidegháborújában a felek ismét hozták szokásos formájukat, a fegyverek és a taktika azonosak.

54511_bmenet.jpgAzon gondolkozom, miért ennyire könnyű és selejt a honi magyar újságírás, miért keresi folyamatosan a könnyebb utat. Nem, nem a hírrel van a baj, felesleges agysejt-erőszak lenne ízekre szedni, vajon a kormány- vagy épp állampárti média miért elemzi a Margit-híd négyzetméter alapján kiszámolt befogadóképességét, vagy a szörnyen elnyomott baloldali médiumok miért számolják lassan a Milla-tüntetéshez a környék hajléktalanjait és Zagyva György Gyulát. Meg kell írni, a sajátot fel kell nagyítani, a másikét kicsinyíteni, boldog lesz a pártelnök, a miniszter, a szóvivő, a főszerk.

Nincs is ezzel baj.

A gond ott kezdődik, hogy a számháború, a számszerűsített ideológia mögött nincs semmi. Mindkét oldal teljes erőből küzd, hogy mi ellen és mi mellett azt talán maga sem tudja, az egyik forradalmat álmodik Bach-huszárjai vezetésével, a másik új politikai közepet vizionál levitézlett felszámoló-biztosokkal, közben pedig teljes meggyőződéssel számolgatja, hányan is vonultak mögötte a legutóbbi felvonuláson.

Az egyszeri távirányított újságíró most matekozik. Szoroz és oszt, majd összead, végül kivon. Teszi ezt a számára evidens, vegytiszta igazságból kiindulva, hogy a következő választást az nyeri, aki mögött több polgári kör vonul, vagy az, akinek az egymillió egy tizedét eléri a lájkjai száma a facebookon.

Igen, a nyugati média most is töredékére csökkentette a Békemeneten résztvevők létszámát, és igen, többszörösére növelte a Milla pár tízezres táborát. Aki ezen 2012-ben kiakad, az vagy nagyon fiatal, vagy nagyon nem figyelt oda 2002-ben, vagy ő maga Rákay Philip.

Most mégis ezt teszik a magyar média témahiányban szenvedő napszámosai, teljes meggyőződéssel egymásra hajigálva a semmit. 2-3-4 százezer embertől valószínűleg nem fognak csuklani a Valutaalapéknál, ahogyan a majdnem Milla pár tízezer nem tudom miért vagyok itt tüntetője sem fogja Matolcsy-t ortodoxiára nevelni.

A tavalyi jobb volt, emlékezhetünk a kiváló kabaréra. Pontosan ez jutott eszembe, amikor nézegetve a mostani utcai parolákat, se íze se bűze tüntetgetéseket, majdnem ráborultam a képernyőre. Semmi dinamika, semmi lendület, csupa-csupa kiszámítható, jól begyakorolt momentum. Hol van már 2006, hol van már egy izgalmas lovasroham, egy-két ajándék paprikagáz-gránát, egy-két szívet-lelket melengető Fletó nyilatkozat. Ehelyett most van vonulgató szabadságharcos, roppant polgári cukrászdai asztaltársaság, és egy körjegyző hasonmásversenyen induló darabont-exminiszterelnök.

Az egyik egy csaknem hallótávolságon kívüli világszervezettől védi meg a sportágválasztón eltévedt kormányát, a másik oldal pár ezer fős milliója pedig a köztársaságért és a sajtószabadság visszaállításáért tüntet, Isten mentsen meg minket attól, hogy megvalósítsák, nem szeretnénk megint rendőrök elől szaladgálni.

Ma már ellenség sincs, hacsak nem a dögunalom. Meg a matek. Nekik.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr464873002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.