Kedves Naplóm!

A minap stoppoltam egyet, mert nincs pénzem már buszjegyre, de valahogy mégiscsak el kellett jutnom Kötcséről Földvárra, a vonathoz. Kenyerünk, szalonkánk elfogyott, a gyerekek gyöngyöző szemétől, az asszonykám tördelő ujjaitól ökölbe szorult a kezem: felmegyek én a miniszterhez! Megmutatom én nekik, mondtam magamban, így tehát kiálltam az út szélére, jöjjön, aminek jönnie kell.

stoppos.jpgKedves naplóm, úgy történt, hogy egy kedves úr vett fel, akivel út közben aztán elbeszélgettünk az ország gondjáról. Bizton állíthatom, ért hozzá alkalmi útitársam, s bár nagyon neki voltam keseredve az életnek, nagy volt a búság, mégis felmelengette a lelkemet Feri - mert így hívják - táncoló lelke.

Egy szó mint száz, én biza elmondtam mindennek ezt az Orbánt, tudod, azt a felcsútit. Bántam is én, hogy szereti-e ez a Ferenc vagy sem, hogy tán fideszes, vagy sem, kitört belőlem a rosszság, bevallom szégyenszemre, de ez a Ferenc azért csak csitítgatott, amitől sajnos egy picit még idegesebb lettem.

Kedves naplóm, én bizony ütöttem-vágtam a kormányt, azt ott fenn a fővárosban, elmondtam én, hogy ez a Fidesz azt akarja, hogy dögöljünk meg, családostul mindahányan. Feri szerint azért ez túlzás, bár szerinte a valódi demokratákra valóban rájár a rúd. Okos gyerek ez a Ferenc, bár ezt a demokrata dolgot nem értettem, hogy jött ide, de ő mégiscsak egy nyugodt ember, neki tudnék hinni. Persze szerencsére nem politikus, mondtam is neki, hogy még véletlenül se legyen az, válasszon valami tisztességes szakmát, vállalkozzon valamit, vigye előre az ország szekerét. Csendesen hümmögött, majd mintha magát csitítgatta volna, de talán tévedek.

Kedves naplóm! Gyűlik a harag. Az Orbán és bandája, Majtényistul, Narratívástul, Káderestül elmehetnek a sunyiba. Tudom én, miért ne tudnám, hogy nem csak ők rontották el, hogy előttük is voltak rosszak és tolvajok, emlékszem én, nem vagyok hülye. Mondtam is ennek a Ferinek, ha én felmegyek, elszámoltatnék mindenkit, ott a parlamentben, szőröstül-bőröstül, senki nem úszná meg, jó a memóriám.

De Feri tovább nyugtatott, kedves naplóm. Ekkor már nem nagyon értettem, miért, hiszen neki azért csak idegesnek kellett volna lennie, elvégre biztosan neki is van elszámolni valója, de hát ő már csak ilyen nyugodt ember.

Kedves naplóm, úgy döntöttem máskor is stoppolok. Megnyugtatott ez a kedves ember, jó volt vele ez fertályóra. Azt mondta, hamarosan sokkal jobb lesz mindenkinek, visszatérnek a szép idők, mert ott, odafent a parlamentben nem értik a nép hangját, jön majd a demokratikus ellenzék, vagy mi.

De mondtam is neki, sajnos ezek a politikusok azt hiszik, hamar felejt a nép, pedig mennyire nem így van! Feri pedig csak halkan hümmögött és mintha talán egy picit mosolygott is volna.

Aromó

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr284996993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsentrisvihák 2013.01.04. 13:35:21

Azért én ennek a stoppos sztorinak nem adnék nagyobb hitelt, mint anno a Rózsa dombi haszienda kertjében megtalált elveszett gyermek dajkameséjének. Erőltetett PR fogás ez is...
Bár a fenti írás gondolatmenete és tanulsága sajnos megszívlelendő. Nagyon sokan tényleg ilyen gyorsan felejtenek.

Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl 2013.01.05. 13:13:24

@Dzsentrisvihák: mi sem hittük, amíg meg nem találtuk ezt a naplótöredéket egy kádkőbe rejtve. Kiadjuk majd díszkötésben a többi sztorival együtt :)