facebook.jpegVan ebben az egész csúcsmodern, „két kattintás a tudás” világunkban valami ijesztő, valami - a szó eredeti értelmében - embertelen. Nem a felületesség, nem az uniformizálás, nem a személytelenség – valami sokkal hátborzongatóbb.

Nem tartozom azok közé, akik a Facebook térnyerését kárhoztatják. Azt sem gondolom, hogy a közösségi médiafelületetek és médiafogyasztási szokások a felelősek korunk társadalmának atomjaira hullásáért. 1200 virtuális ismerősöm ellenére sem tartom magam felületes embernek, és nem hiszem, hogy attól, hogy könnyen és gyakran barátkozom, ez az „igazi barátságaim” rovására történne.

Szerintem a Facebook alapvetően jó és hasznos dolog, és ha valakinek csak a hülyeség ömlik a falára, az Zuckerbergék szidása helyett jobban jár, ha elgondolkozik, kikkel vette eddig körbe magát.

Pár napja viszont történt egy szívbemarkoló dolog. Egy túl korán (ötveniksz évesen) eltávozott ismerősöm születésnapja volt, akinek profilját nem törölték halála után. Ismerjük azt az embertípust, aki kötelességének érzi, hogy szülinapja alkalmából boldog-boldogtalant felköszöntsön, tehát számítottam rá, hogy lesznek emberek, akik random boldog szülinapot kívánnak majd. Amit sosem gondoltam volna, hogy ennyien...

„Boldog Szűletésnapot, jó eröt egészséget:)”; „Sok boldog születésnapot Misi!” - özönével futottak egymás alatt az ilyen és ehhez hasonló kommentek. Ők nyilván rá se kattintottak az adatlapjára, csak napi rutinjukat végezték.

Ami inkább megdöbbentő, hogy sokan arra vették a fáradságot, hogy külön fogalmazványokat szerkesszenek. „Misikém, nem hiszem el, hogy így megy az idő. Boldog születésnapot kívánok neked. Legyél egészséges vidám szeretteid körében. puszi” „Kedves Misi! Szeretettel köszöntelek ezen a szép napon. Isten éltessen sokáig erőben, egészségben. Sok örömet, boldogságot kívánok!” - ilyen jókívánságok sorjáztak egymás után.

És a morbid, groteszk betűhányás között megbújva néhány szál gyertya, merengő sor az élet múlékonyságáról, pár „nyugodj békében!”. Az igazi barátok és ismerősök. A ritka kivételek.

Az első idétlen ujjongókat még felvilágosították a jobban értesültek, de ők is hamar belefáradtak. Minek magyarázzanak egy olyan embernek, aki azt se tudja, él-e vagy holt N. Mihály?

Van ebben az egész csúcsmodern, „két kattintás a tudás” világunkban valami ijesztő, valami - a szó eredeti értelmében - embertelen. Nem a felületesség, nem az uniformizálás, nem a személytelenség – valami sokkal hátborzongatóbb.

A tartalom (mint érték) és forma (mint stílus) végletes különválása.

Nem pusztán a „hagyományos értékek” konzervatív nézőpontból vett elértéktelenedése zajlik a szemünk előtt. Ezen a többsíkú, mégis egyidejű digitális játszótéren a határok elmosódtak, a korábban begyakorolt társadalmi szokások (köszöntés, kritika, provokáció, önkifejezés, humor) levetettek magukról minden társadalmi konvenciót, nem akarnak és nem is tudnak megfelelni a korábbi elvárásoknak.

Ennek a „különválásnak” a következményei egyelőre beláthatatlanok, de én szeretném hinni, hogy a rombolás mellett van építkezés is. És talán akkor járunk el a legjobban, ha a korábbi, tradicionális érintkezési formák kizárólagosságának visszasírása helyett megtanulunk ebben az új világban élni – és közben embernek maradni.

Muszáj, hogy sikerüljön.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr175126186

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.03.11. 10:26:05

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

randomgenerator 2013.03.11. 07:52:01

Én azt gondolom, a mennyiség a minőség rovására megy. Mint a digitális fotók. Amikor hallom, hogy valakinek annyi ezer képe van nem tudja hová tegye rákérdezek, hányszor nézte őket végig? A válasz eddig az volt, hogy egyszer sem...

NIL7 2013.03.11. 07:58:17

Nem Jon, nem _kell_ megtanulnunk ebben a világban élni, legalábbis nem úgy, hogy jött ez a világ aminek a hozományait muszáj lenne magunkévá tenni, különös szabályait betartani. Ezt _választja_ magának aki abban él és pontosan azt kapja ajándékba ahogy az a világ működik. Van élet fészbuk meg iviv nélkül is, senkit nem pofoznak addig amíg nem regisztrál. Továbbá mindannyian meg fogunk halni és a technológia része, hogy még hónapokig érkeznek emailek is a postaládánkba, amíg meg nem tellik. A megboldogult maga teremtette meg magának ezt a lehetőséget, de nem lehetetlen, hogy tüdőszűrő felhívást és adóellenőrzést is kap még.

A probléma nem a halotté és nem azoké akik boldog születésnapot kívánnak neki, hanem a téd, aki ezen kiakad ... azon, hogy a világ úgy működik ahogy. A legegyszerűbb módja a probléma megoldásának, ha te magad nem tekinted problémának. Ha problémát csinálunk magunknak, akkor olyan abszurd jelenségek alakulnak ki, mint a szomszédasszony sértődése, aki kiakadt azon, hogy az iviv kérését visszautasítottam. "Itt vagy tőlem tíz méterre, átjössz, megkérdezed hogy vagyok" - mondtam neki.

Balint Gyuri bacsi 2013.03.11. 08:09:47

@NIL7: Remek hozzaszolas, csipetnyi jozan esz.

magnificat 2013.03.11. 08:33:20

Az a baj, hogy sokan nem kezelik a helyén a Facebookot... Nem a baráti kapcsolatokat váltja le, hanem kiegészíti egy vékonyabb, gyengébb réteggel. Tegyük fel, a legjobb barátaimmal 1 méter vastag ez a "barátságréteg", erre a facebook kapcsolat rátesz mondjuk még 5 centit (azáltal hogy olyan dolgait is látom megosztva, amit ugyan nem titkol, de pl nem jött szóba, pl egy kedvenc dal, stb). Ugyanakkor nagyon könnyen létesíthető ez a réteg, és így sok olyan emberről kapok információkat, akik nem olyan fontosak nekem hogy napi email és skype kapcsolatban legyek velük, de néha jó tudni hogy mi van velük, látni hogy pl gyerekük lett, vagy hogy halad a munkájában, életében. Szóval némileg fedi a futólagos kapcsolattartást, amit eddig nem igazán voltál képes elérni ez előtt (hisz a 40 évenkénti "jajjdejó hogy látlak mivanveled, rohanok" dolog nem ugyanolyan, ugyanakkor butaság összekeverni ezt a fajta kapcsolatot egy barátsággal, mégha a "friend" szót is használja az FB hozzá...

Szerintem ha az ember nem ész nélkül vesz fel embereket akik csak bejelölték, és okkal veszi csak fel őket, akkor különösebb negatívumok nélkül nagyon sok pozitívat lehet kinyerni az FB-ből...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.03.11. 08:57:50

@NIL7:
"Itt vagy tőlem tíz méterre, átjössz, megkérdezed hogy vagyok"
Annyira nem érdekelsz, de egy klikket még megértél volna. Ha nem kell, hát nem kell - ezzel azt is mutatod, hogy neked még annyit se érek meg.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2013.03.11. 09:19:59

A gond az, hogy sokan azt hiszik, a Facebook helyettesíti a valódi kapcsolattartást. Nekik hiába mondod, hogy 1-2 lájkolás vagy egy ismerős képeinek végignézése nem ugyanaz, mintha beszéltél volna vele, esetleg írsz neki (nem, nem a nyilvános üzenőfalára...)

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2013.03.11. 09:23:36

@NIL7: Szerintem nem ugyanaz a kategória, amikor az állami adminisztrációban egy arctalan emberke postáz egy automatikusan elkészített levelet egy elhunytnak és amikor az állítólagos ismerősei, barátai azt se tudják, hogy meghalt, pedig ez még a Facebook adatlapján is látszott...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.03.11. 10:44:13

Vajh a rokonok miért nem törölték az adatlapját???

Nem egészen világos ám az egész. okés, hogy nem kerül semmibe egy facse üzenet, hogy boldog szülinapot, de ha az év egyébb napjain nem is beszélünk találkozunk vagy ilyenek, az valószínű el se olvassa, hogy mit írtam, nem???

Vagy csak átfutja, és vége.

Olyan, mintha intene az utcán.

Köcsögöm Széken 2013.03.11. 11:39:08

Ez a sztori elég morbid, de a Facebook nevelő hatással is bír. Például, hogy fokozatosan emeli az ingerküszöböt, aztán egyre ritkábban akadsz ki felesleges dolgokon.

Jó lenne, ha a való életben is szerkeszthetnéd, vagy törölhetnéd a hozzászólásod, vagy egy egész átivott éjszakát. :D Az biztos, hogy azokkal az emberekkel közelebbi kapcsolatba kerülsz, akik fontosak, mert nagyobb figyelmet fordítasz online tevékenységükre, mint alkalmi ismerősökére.

Azt viszont utálom, ha valaki túl komolyan veszi: "miért nem válaszoltál 30 másodpercen belül a levelemre? Láttam, hogy online vagy és bezzeg másokat lájkolsz"... Pff!

KZsuzsa · http://deepindata.com 2013.03.11. 13:30:08

én igazából a "nyugodj békében" beírásokat sem teljesen értem.

Mármint, valószínűleg ez a család felé lenne gesztus, hogy "láttam" hogy mi történt, de akkor miért nem azt írják, hogy részvétem a hozzátartozóknak?
hiszen az elhunyt nemigen fogja már látni, hogy békés nyugalmat kívántam neki...
onnan jutott eszembe, hogy tavaly meghalt egy facebook-ismerős, és a tesója ezt kiírta a falára. és ezután töméntelen mennyiségű nyugodj békében és hasonló üzenet érkezett a falára.

kicsit az az érzésem vele, mint a boldog szülinapot üzenetekkel...

KZsuzsa · http://deepindata.com 2013.03.11. 13:32:02

egyébként volt egy olyan eset is - pont az ilyen writeonly szülinapotkívánók miatt - hogy egyik ismerős eljátszotta pár hónapon keresztül azt, hogy mindig egy hónappal későbbre állította a szülinapját.

És többen voltak olyanok, akik minden hónapban boldog szülinapot kívántak, és nem tűnt fel nekik, hogy épp egy (kettő-három) hónapja is megtették ugyanezt.

érdekes kísérlet volt, aminek egyébként én is majdnem beugrottam, csak én ilyenkor vissza szoktam olvasgatni az illető adatlapján :)

Maitre 2013.03.11. 13:35:42

@Köcsögöm Széken: "Ez a sztori elég morbid, de a Facebook nevelő hatással is bír. Például, hogy fokozatosan emeli az ingerküszöböt, aztán egyre ritkábban akadsz ki felesleges dolgokon."

Igen. A sima pornó már nem elég, állatok is kellenek. A sima orál már nem elég, anál kell. A sima gyilkosság már nem elég, neked kínzás kell, de kreatívan és látványosan. Ha rád szól egy idősebb ember, hogy ne randalírozz, hanem takarodj haza, nem elszégyelled magad, hanem visszapofázol. Nő az ingerküszöb, valóban. Csak ez nem jó.

A poszt egyébként tetszik, bájos és ártatlan. Csak az utolsó soráról már lemaradtatok. :)

Köcsögöm Széken 2013.03.11. 13:42:15

@Maitre: Facebook előtt is szerettem az anált, de amúgy ja, igazad van. :D

Viccet félretéve, hagyományosabb értelemben értettem.

Maitre 2013.03.11. 13:46:59

@Köcsögöm Széken: Vannak jó oldalai is, persze. Sok olyan emberrel összeakadsz, akivel egyébként nem, és sok mindent meg lehet tanulni. Az emberekről lehet a legtöbbet tanulni, mondjuk ez csak az előítéletességet erősíti, de a sokszor bebizonyosodott előítéletet ténynek nevezik. :D

Csak a felhasználók négyötödét ki kellene onnan tiltani a fenébe, a maradékot meg erősen megszűrni.

gabesz7004 2013.03.11. 14:01:35

Egy jó barátom bátyja tavalyelőtt döntött úgy hogy kiszáll a mókuskerékből. :( Azóta is kapja a "jókívánságokat", de a családja nem FB-zik, így nem tudják töröltetni az adatlapját.

Köcsögöm Széken 2013.03.11. 14:03:34

@Maitre: +1!

Közben eszembe jutott még egy idegesítő dolog: mikor valakivel/valakikkel találkozol és az a téma, hogy XY mit csinált a Facebookon. :) Nem zavarja őket, hogy én is láttam esetleg, vagy kommenteltük. Mindenáron meg akarja beszélni élőben is. Na az már brutál addikt.

Maitre 2013.03.11. 14:15:54

@Köcsögöm Széken: Én kiregeltem. Néha gondolkodom azon, hogy visszamegyek, mert sok mindenről lemaradok, de csak álnéven tehetném meg, annyit meg nem ér.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.03.11. 15:40:31

A FB nagyon hasznos dolog. Hiánypótló. De természetesen - mint mindent - rendeltetésszerűen kell használni.

2013.03.14. 13:26:08

"És talán akkor járunk el a legjobban, ha a korábbi, tradicionális érintkezési formák kizárólagosságának visszasírása helyett megtanulunk ebben az új világban élni"

És ha nem? Muszáj mindent elfogadni amit erőltetnek? Nem.