Már a név is misztikus, hát még a zene. A Hollóének Hungarica-t még kevesen ismerik, bár sejtésünk és reményeink szerint ez nem lesz mindig így. Középkori duda, spanyol duda, skót duda, buzuki, tekerőlant, zergekürt, furulya, középkori dob, csörgők, és rengeteg jó kedv, móka, öröm, annak, aki hallja, annak, aki csinálja.

A Hollóének 2005 óta járja az országot, a régi zenei fesztiválokat, vásári forgatagokat, és persze a Visegrádi Palotajátékokat, ahol gyakorlatilag már ők az esti főprogram. Hogy mi a Hollóének?

1012104_667435859937559_155997184_n.jpgTalán régi zene? Reneszánsz zene? Betyár zene? Középkori világzene?

Talán mindegyik egy kicsit. Bálint Lajossal, a zenekar vezetőjével beszélgettünk, Visegrádon.

B. B.: Kezdjünk talán egy fontos kérdéssel: Hogyan indult el 2005-ben a Hollóének?

B. L.: Elsőként talán beszélnék magáról a névről. A Hollóének számomra mindig egy kicsit varázslatos, misztikus szó volt. Hungarica viszont úgy lettünk, hogy egy német fesztiválon a német szervező képtelen volt megjegyezni azt a szót, hogy Hollóének. Így a koncertlistára már úgy kerültünk fel, hogy "Hungarica". A "HH", megtetszett nekünk és rajtunk maradt.

Egy nagy, könnyűzenei fesztiválon az esti nagykoncert mondjuk egy Quimby-vel ér véget, egy régi zenei fesztiválon viszont már a Hollóénekkel. Nagyon sántító hasonlattal mondhatom azt, hogy igazi party zenekar vagytok? Igaz-e ez a sablon, vagy árnyalnunk kéne a képet?

Megmondom őszintén nagyon jó a kérdés. Annak idején mi középkori bajvívóként kezdtük, 13. századi korhű bajvívással és táncokkal foglalkoztunk. Próbáltunk azzal újítani, hogy a táncokat élőzenére adtuk elő. Mivel én tanítóképző főiskolát végeztem, kötelező volt számomra a szoprán furulya, így a középkori autentikus dallamok adottak voltak. Mi is szeretünk élni, mindenkinek meg van a maga kis hóbortja, valamilyen szinten kicsit lököttek is vagyunk. Mindenkit vár otthon a munka, így a zenében vezetjük le a feszültséget. Nagyon jó, hogy kicsit kiszakadunk a hétköznapokból, de közben próbáljuk az egész középkori zenét humorosabbá, könnyedebbé, szórakoztatóbbá tenni. A partyp zenekar egy kicsikét azt hiszem helytálló, bár nem szeretem ezt a fogalmat, de rendben, legyünk, középkori party zenekar.

Járjátok a világot, mesélsz erről?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, voltunk, hogy megfordulhattunk már Európa jelentős részén, Németország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Szlovénia, Délvidék, Felvidék, Erdély, Csehország, és persze itthon is. Úgy érzem, az zenei irányvonalunkat állandóan formálja mindaz, ahol járunk. Mindenhol tanulunk valami újat, középkori dallamokat, népzenéket, olyanokat, amelyeket mindenki ismer. Márciustól nagyjából októberig majdnem minden hétvégén vannak fellépések, utazunk és csináljuk a mókát.

1052298_10201487943069337_199670307_o.jpg

(Képek: Hollóének Hungarica)

Tudom, hogy sokat jártok külföldre "csak úgy", nyakatokba veszitek a világot, s mondjuk kiugrotok kalapozni akár Krakkóba egy hosszú hétvégére. Mennyiben más mondjuk egy ilyen túra, vagy akár egy régi zenei fesztivál, vagy egy utcai forgatag?

Kicsit vadabbak vagyunk a színpadon, vagy az utcán, sokakat megoszt a muzsikánk. Aki teljesen autentikus zenére kíváncsi, az talán egy picit csalódni fog. Középkori világzenét, diákdalokat, harci dalokat, trubadúrdalokat és népzenét játszunk, és mindezt humorral próbáljuk előadni.

Három lemezetek jelent meg eddig, mennyiben változott a zenekar zenei irányvonala?

Nem vagyunk olyan rapszodikusak, mint mondjuk a Metallica, de nagyjából tartjuk a koncepciót. A dudás számok sokkal kifinomultabbak, technikásabbak lettek, ez igaz a dobtémákra is. Az első lemezünkön sokkal több volt az énekes nóta, ez a kettesen kicsit alábbhagyott, de 'hál Istennek a harmadik lemezen újra sokkal több az ilyen jellegű szám. Sajnos pár nótát a stúdióban kellett kigyakorolni. Ezeket élőben is elő tudnánk adni, de még csiszolni kell rajtuk azért.

Keveset tudtok próbálni, a zenekar tagjai honnan származnak?

Ez is egy nagy problémánk, a tagok az ország távoli szegleteiből érkeznek. Debrecenből, Kaposvárról, Komáromból, Békéscsabáról, Diósdról. A Hollóénekről tudni kell, hogy nem vagyunk profi zenészek, mindenki tudja a saját határait. Mint mondtam, mindenkinek van munkahelye, ezért borzalmasan nehéz összehozni a próbákat, ehhez képest ki tudjuk hozni a maximumot, és egyelőre mindig visszahívnak bennünket. Olyan még nem volt, hogy egy helyen, egyszer legyünk.

1011162_667436369937508_955783806_n.jpg

Első kézből tudom, hogy sokat kalapoztok. Tehát fogjátok magatokat és nekimentek a világnak. Ez – megint egy hülye hasonlattal - kicsit egy középkori köntösbe bújt hippi világra emlékeztet. Itthon például nehezebben fogadják el, ha csak úgy kiáll a zenész az utcára muzsikálni. Mennyiben más ez külföldön?

Egyéni tapasztalatom az, hogy minél szegényebb egy ország, ahol kevesebb pénzük van az embereknek, annál több pénzt dobálnak a kalapba. Ez persze csak az én tapasztalatom, nyilván nem jártam még mindenhol, de például Németországban, vagy Olaszországban kicsikét passzívabbak az emberek, a volt keleti blokkban viszont sokkal jobban együtt mozognak az emberek a zenével. Ami nekem nagyon nagy élmény volt, az egy tavalyi horvátországi koncert, Zárában, ahol másfél óra alatt majdnem megkerestünk 120 ezer forintot utcazenével.
Nem a kérdéshez kapcsolódódik, de nagyon sokat járunk az utódállamok területére, Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, s mindenhol nagyon kedvesen, lelkesen fogadnak bennünket. ’Hál Istennek mély nyomot tudtunk az emberekben hagyni, úgy érzem a magyarsággal kapcsolatban pozitív benyomást tettünk. Leülünk, beszélgetünk mindenkivel, egymástól tanulunk, nyitottak vagyunk és azt is kapjuk vissza. A magyarokkal szemben vannak sztereotípiák főleg az utódállamokban, ezeket talán kicsit le tudjuk bontani. Nagyon jó érzés egymást kicsit más oldalról is megismerni. Ami hihetetlenül feltölt és boldoggá tesz, az a szeretet, amivel külhonban fogadnak minket. 

184533_668049896542822_178910421_n.jpg

Melyik a kedvenc város, vagy fesztivál külföldön és itthon?

Magyarországon talán a Visegrádi Palotajátékok. Ne sértődjön meg senki, de számomra ez volt az első középkori fesztivál, akkor még turistaként, szinte szájtátva bámultam a felvonulókat. Aztán később bekerültem én is egy bajvívó csoportba, s jött már minden magától. Nekem Visegrád a csúcsok-csúcsa, nem beszélve arról, hogy szinte minden hagyományőrző itt van, itt lehet találkozni 'majd mindenkivel. Külföldön talán Lengyelország, és a lengyel közönség. Ebben benne lehet az is, hogy hatalmas szeretettel fogadnak bennünket, magyarokat, de az is, hogy erre a zenére borzalmasan nyitottak, nagyon szeretik. A két nép közti történelmi párhuzamok, az együttélés, a közös tragédiák összekötnek minket, de talán ők sokkal összetartóbbak, mint mi. Egy rezgésre jár az agyunk, talán kicsit duhajabbak mint mi. Jó velük, jó zenélni náluk, de sose érzem, hogy átléptem volna a határt, amit közénk húztak. És persze nagyon csinosak a lányok.

Megerősíthetem. Jövőbeni tervek?

Négyes lemez. És persze azt, hogy többet tudjunk próbálni. Szeretnénk a fellépési pénzekből erre elkülöníteni, hogy még tisztább legyen a zenénk. Nem kishitű vagyok, de mindig többet várok magunktól. Ha még inkább még profibb, még több jókedvvel, kevesebb alkohollal, de az irányvonal marad: a középkori party zene, ahogyan fogalmaztál az elején.

Ez a party szó csúnyán hangzik, de valójában tényleg erről van szó. Nem egy régi zenei koncertet adunk, s nem vagyunk teljesen korhűek, nem lehetünk csak reneszánsz, csak magyar betyár, csak olyan Hollóénekes. Ez vagyunk mi.

Bazsó Bálint

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr685437069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.