eldorado_02.jpgSokat agyaltam, mit lehetne írni október 23-ról. Mit nem írtak még meg '56-ról? Hogyan lehet valahogyan az ünnep megszokott kliséi, a hatalom kihízott zakós kötelezőt felmondós ceremóniáján, a bárgyú balos köztársaságozáson és az ócska migrációs demagógia ("akkor is meg kellett védeni a hazát" vs. "bezzeg a Nyugat befogadta a magyar menekülteket") túl?

Aztán rájöttem, hogy nem kell. Mert 27 esztendővel ezelőtt, az éppen szétrothadó, de azért még létező kommunista diktatúra végnapjaiban Bereményi Géza zseniális filmjében, az Eldorádóban már elmondta. Másfél percben elhangzik minden, de tényleg minden, amit 1956 felemelő, ma is erőt adó csodájáról, az elbukás keserves dicsőségéről, a mindig "okosabb" és "bölcsebb" mértéktartó megalkuvókról, és a helyettük halálba menő hősökről tudni kell. 

 

 - Semmi értelme, hogy miattuk itt meghaljunk!

 - Tudja, hogy hányan halnak meg most, hogy magának le ne égjen a pofájáról a bőr, mert magyar?

 - Nem érdekel! Csináljon másokból áldozati bárányt! (...)

 - Nem te fogsz meghalni, te szerencsétlen! Mert te bebújhatsz az óvóhelyedre megint, aztán kibújhatsz megint, aztán pofázhatsz megint. Hanem mi, mi fogunk meghalni, érted?! És vedd tudomásul, hogy én akkor is jobban járok, mint te, mert én előbb mint te, és nem úgy, mint egy kukac. Mert te sírni fogsz, amikor elővesznek téged. Mert elő fognak venni, ne félj, és azt csinálnak veled megint, amit akarnak. Mert téged senki sem fog megvédeni, mert senki sem lesz az ilyenekkel kegyes. (...)"

Ez a párbeszéd évezredek óta zajlik. Lezajlott Thermopüla előtt Spártában, lezajlott Muhi és Mohács előtt, lezajlott Drégely várában, és a tarpai piactéren, amikor Esze Tamás pár száz rongyossal kibontotta a szabadságharc zászlóját. Elhangzott 1849-ben, és elhangzott '56-ban is. És e jeles esztendők között is folyton folyvást.

Ez a a másfél perc - az egész történelmünk. És, ha van október 23-nak hat évtized távlatából is élő üzenete, akkor az egyetlen szó: válassz! Te melyik vagy: aki élni akar "kukacként is", hogy pofázhasson, élhessen, szerethessen, és írhasson még, vagy az, aki meghal, hogy neked magyarként ne égjen a pofád.

Ha gyorsan rávágtad, melyik vagy - gondold át még egyszer....

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr818014915

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Balogh Gábor: Másfél percben minden, mit '56-ról tudni kell 2015.10.23. 18:00:19

Minden, de tényleg minden, amit 1956 felemelő, ma is erőt adó csodájáról, az elbukás keserves dicsőségéről, a mindig okosabb és bölcsebb mértéktartó megalkuvókról, és a helyettük halálba menő hősökről tudni kell.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.10.23. 19:48:01

Épp tegnap emlegettem ezt a jelenetet az Eldorádóból a feleségemnek, a Mandiner híroldalra is felrakott Corvin köziek című dal kapcsán. Bereményi személyes gyerekkori élményét megírta dalban is és beleírta az Eldorádó c. film forgatókönyvébe is.

'56 valóban egy fókuszpont volt történelmünkben: koncentráltan mutatkozott, nyilvánult meg ott, akkor abban a szűk két hétben a magyarság két legfontosabb, egész létünket alapjaiban befolyásoló jellemzője. Az egyik a tragikus heroizmus (az az attitűd, amiről és ahogyan a fiatal felkelő az Eldorádóban beszél), a másik pedig az ösztönös méltóság (a forradalom kitörését követően, Budapest kivételével, sehol sem került sor, komoly összetűzésekre, harcokra, önbíráskodásra; a központi hatalom összeomlását követően a helyiek mindenütt fenntartották a rendet, mondván, "várjuk ki a végét", ne lépjük túl kompetenciánk kereteit). Ez a két jellemző együtt, egymás mellett, egységet alkotva volt jelen '56-ban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.10.23. 19:53:01

Épp tegnap emlegettem ezt a jelenetet az Eldorádóból a feleségemnek, a Mandiner híroldalra is felrakott Corvin köziek című dal kapcsán. Bereményi személyes gyerekkori élményét megírta dalban is és beleírta az Eldorádó c. film forgatókönyvébe is.

'56 valóban egy fókuszpont volt történelmünkben: koncentráltan mutatkozott, nyilvánult meg ott, akkor abban a szűk két hétben a magyarság két legfontosabb, egész létünket alapjaiban befolyásoló jellemzője. Az egyik a tragikus heroizmus (az az attitűd, amiről és ahogyan a fiatal felkelő az Eldorádóban beszél), a másik pedig az ösztönös méltóság (a forradalom kitörését követően, Budapest kivételével, sehol sem került sor, komoly összetűzésekre, harcokra, önbíráskodásra; a központi hatalom összeomlását követően a helyiek mindenütt fenntartották a rendet, mondván, "várjuk ki a végét", ne lépjük túl kompetenciánk kereteit). Ez a két jellemző együtt, egymás mellett, egységet alkotva volt jelen '56-ban. Az idegen, túlerőben lévő támadókkal, megszállókkal szemben a tragikus heroizmus, egymással szemben az ösztönös méltóság érvényesült.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.10.23. 19:54:51

A blogmotor elsőre elnyelte a kommentemet és vissza sem tudtam hozni; most pedig megint itt van. Szar a blogmotor!

bontottcsirke 2015.10.24. 09:28:47

ki is raktam a facebookra.

2015.10.25. 07:12:14

Nekem volt egy altalanos iskolai tanarom (ferfi), aki egyszer egy oktober 23-i osztalyfonoki oran elmeselte a sajat 56-os elmenyet. Egyetemista volt es a videki varosban, ahol tanult, megalakult az egyetemi forradalmi bizottsag es a hallgatok felfegyverkeztek, nemzetorseget alakitottak. Erre o a gyulesen felallt es felszolalt: "ne csinaljunk orultseget fiuk, ennek semmi ertelme, en megyek haza, var az anyukam" es azzal hazament kis falujaba es elbujt az anyukaja szoknyaja mogott.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek oda kell allni es harcolni, vannak, akik erre nem alkalmasak, de ez az anyjahoz hazaszalado 22-24 eves ferfi a legalja kategoria. Persze o tulelte a forradalmat, szabadsagharcot, semmi baja nem lett, tanarkent leelte az eletet es idomult a rendszerhez, jol szolgalta munka-paraszt kormanyt, azt nem tudom, hogy besugo volt-e kesobb, de kinezem belole.
A 90-es evek elejen volt ez az osztalyfonoki orank, amikor elmondta a sajat 56-os sztorijat. Akkor meg friss volt 56 unneplese, meg erdekes, nem feltetlenul napi politikarol szolt a dolog, plane egy altalanos iskolaban.
Hogy valaki, aki 56-ban hazament az anyja szoknyaja melle (amihez persze joga volt), es a 90-es evekben erre buszke (ehhez is joga volt), az akkor tizeneves fejjel szamomra a gyava szarember kategoriat jelentette. A fiuk az osztalyteremben osszeneztek a tortenet vegen es mindenkinek a szemeben megvetes volt lathato, egyszeruen nem ertettuk, hogy ha valaki gyava, anyamasszony katonaja (sok ilyen van, ez nem szegyen), akkor miert buszke erre meg evtizedek utan is? Utobbi erthetetlen volt szamunkra. Az, hogy valaki nem akar harcolni, meghalni, az normalis, de hogy ezzel haknizik 30-40 ev multan is, az erthetetlen volt.
Persze jobb ez igy, mintha hazudna egy bator 56-os multat maganak. Biztos sok ilyen is volt a rendszervaltas utan.

Ja, ez a tanarember hozzatette, hogy o sose szegyellte a Kadar-rendszer alatt se ezt, hogy o kimaradt a forradalombol, ez nyiltan vallalta a Kadar-rendszerben is... micsoda gerincesseg... Hat persze, akkor ez volt a dicsoseg, hogy o kimaradt, az volt titkolnivalo, ha valaki forradalmar volt.

Maig nem tudom mit akart ezzel a sztorival az oreg. Ha csak annyit, hogy o felt es kimaradt es hazament az anyjahoz, majd erre volt buszke evtizedekig es a Kadar-rendszerben is ezt hangoztatta, akkor pont azt erzem, mint anno tizenevesen ott az osztalyfonoki oran: gyava alak, de minek buszkelkedik vele?

Ha viszont azt akarta ezzel sugallni, hogy a rendszervaltas utan sokan lettek hirtelen nagy 56-osok, akik benne se voltak anno a forradalom surujeben, es o maga inkabb vallata mindig, hogy o akkor kimaradt, hazament, ha ez volt a mondanivaloja, akkor megertenem, hogy ilyen tanmeset adott el. Csak o ezt igy sose mondta ki, sose utalt arra, hogy ez lenne a celja annak, hogy elmondta a tortenetet. Szoval tizeneves fejjel csak megvetest ereztunk iranta (nem a gyavasaga miatt, hanem mert ezt meg buszken hangoztatta is).

Zb74 2015.10.27. 12:01:00

"Ha gyorsan rávágtad, melyik vagy - gondold át még egyszer..."

Ez jó tanács. Történészek szerint az 56-os harcokban negyvenezren vehettek részt fegyveresen. A különféle tüntetéseken és egyéb fegyvertelen akciókban további néhány százezren. A fennmaradó kilencmillió nem csinált semmi különöset - élte az életét, vagy megpróbálta túlélni a nagy ribilliót. Ami amúgy érthető: az átlagember nem hős, nem is alkalmas rá, hogy hős legyen, és egy bizonyos kor fölött nem is akar már hős lenni. Gondolatban játszadozva könnyen mondhatja bárki, hogy ő kész lett volna meghalni - a valóságban ezer emberből négy-öt bizonyult valóban késznek.
süti beállítások módosítása