abortusz.jpgLengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság pártja tovább szigorítaná az abortusztörvényeket, vagyis megtiltaná a terhesség megszakítását a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő vagy életképtelen magzatok esetében is, kivételt azok az esetek képezhetnek majd, ahol az anya egészsége vagy élete veszélyben forog.

"Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is – amikor a gyermek biztosan meghal, vagy súlyos fejlődési rendellenessége van – szüléssel végződjenek, hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni és neve legyen."

– mondta Jaroslaw Kaczynski, a párt elnöke. A bejelentést követően pedig felrobbant az internet. A hazai is.

Az abortusz kérdése egyébként is kényes téma, észt osztani vagy a megmondóember szerepében tetszelegni pedig nem fogok. Inkább csak gondolkodni rajta.

Nagy érzelmek, nagy szeretetek, nagy tettek, nagy irgalmasságok világában élünk – látszólag mindenképpen -, amit szeretünk is a nyilvánosság elé vinni, írni róla, képek formájában feltölteni ésatöbbi. Mi nők egyébként is hajlamosak vagyunk érzelmi alapon viszonyulni úgy a világhoz, mint a benne létezőkhöz. Küzdünk az állatok jogaiért és krokodilkönnyeket hullatunk, ha kedvenc házimacskánk kimúlik. Küzdünk az afrikai éhező gyerekekért – legalábbis gondolatban biztosan - és összeszorul a szívünk, ha csontsovány néger kislányok fotói köszönnek vissza egy-egy kiállításon vagy jótékonysági plakáton. Küzdünk az emberi jogokért, az egyenlő bánásmódért, a jobb élethez való jogért és megszakad a szívünk a menekültek tömegei láttán, küzdünk a brazíliai esőerdőkért, a homoszexuálisok jogaiért, a delfinek jogaiért, a medvék jogaiért, a cickányok jogaiért, a női kvótáért, a szexizmus ellen, az elnyomó férfiak ellen, a nácizmus és fasizmus ellen meg a világbékéért. Telesírjuk a párnánkat valamelyik amerikai giccsprodukció végkifejletén, szörnyülködünk a háborús borzalmakon, ha tehetnénk, minden egyes kóbor kutyát befogadnánk és kiborulunk, ha azt halljuk, hány éhező és mélyszegénységben élő gyermek van ma Magyarországon, vagy hány kutyával bánt borzasztóan a gazdája.

Aztán fogjuk magunkat és a nem kívánt terhességet, aztán egy apró életet annyival elintézünk, hogy minden nőnek joga van dönteni a saját teste felett. Csá.

Aztán továbblépünk.

Egy abortusz, kettő, három, négy? Kit érdekel? Az amúgy is csak véres sejtcsomó, semmi emberi formája sincs, nem néger, nem éhezik, nem menekül, nem nyávog, és nem dorombol, amúgy meg jogai sincsenek, és hát, nekem meg jogom van arra, hogy a saját testem felett döntsek. Felelősségteljes nő vagyok. Aki pedig azt mondja, hogy nem kellene széttrancsírozni azt az izét, merthogy dobogó szívvel rendelkező, Istentől kapott élet, akinek – még ha súlyosan beteg és életképtelen is - jár annyi, hogy megszüljék, elnevezzék, talán meg is kereszteljék, majd eltemessék - az egy 16. században ragadt vallási csökevény, biztosan egy perverz, elnyomásra kész férfi, aki így éli ki rejtett hatalmi vágyait, csakhogy a nőkön uralkodhasson.

Érezzük ezt a hatalmas ambivalenciát? Nyilván fentebbi soraimat nem azokra a nőkre vonatkoztattam, akik mondjuk erőszak áldozatai lettek és úgy estek teherbe, hanem elsősorban azokra, akik az abortuszt egyfajta fogamzásgátlásként használják. Biztosan lelkileg megterhelő lehet súlyosan károsodott, halálraítélt magzatot kihordani és megszülni, na de nem ez lenne az igazi szeretet, az igazi irgalom, az igazi tett, amikor nem csak egy lefolyón lehúzható, károsodott sejtcsomóként gondolok rá, hanem életre, akinek jár annyi, hogy megszüljék, elnevezzék, talán a keresztség szentségében is részesítsék és eltemessék, hogy békében nyugodhasson? Vajon miért van az, hogy

tőlünk ezer kilométerekre élő gyerekek sorsán a végletekig elérzékenyülünk, talán még gyűjtést is szervezünk a számukra, karitatív szervezeteket támogatunk, általunk elnyomottnak gondolt csoportokért állunk ki vagy szólalunk fel, miközben semmiféle áldozatot sem vagyunk hajlandóak meghozni egy bennünk megfogant kis lényért?

Az igazság az, és nem utolsó sorban saját tapasztalatból levont következtetés, hogy rettegünk a haláltól, menekülünk előle, miközben semmiféle felelősségtudatunk sincsen. Mindenféle csodaszerekkel késleltetjük az öregedést, teletömjük magunkat gyógyszerekkel, szépészeti beavatkozásokra járunk, milliókat vagyunk képesek áldozni arra, hogy akár csak 1-2 évvel is hosszabban éljünk. És miért?

Mert egy ideje meg vagyunk győződve róla, hogy a halál után semmi sincsen, maximum kémiai folyamatok, meg a test bomlása és kukacok. Ettől pedig borzasztó önzőek lettünk.

Mindent most, mindent azonnal, mindent nekem, egyszer élünk, ez az egy lehetőségünk van - mondja az egyszeri európai polgár. És, hogy ezt a borzasztó önzőséget némileg kompenzáljuk, hát küldünk egy kis pénzt mondjuk Afrikába, lehetőleg jó messzire, hogy lelkiismeretünket valamelyest nyugtassuk és hogy önzőségünk tobzódását még véletlenül se zavarja meg semmi kellemetlen tényező, vagy beledobálunk 1-2 elhasznált ruhát a Vöröskeresztes ládába. Jó így, mert közvetlenül nem látjuk a szenvedést, az éhezést, a betegséget, nem látjuk a halált.

A magzat sem élőlény, csak egy amorf sejtcsomó, nem kell szembenézni a halállal, a felelősséggel, nem kell szembenézni a mulandósággal.

Nem kell arra gondolni, hogy vége. Mert a modern embert - bár minden egyes percben próbál nem tudomást venni róla - mégis csak ez mozgatja és rettentően szenved miatta. Kémiai folyamatok, bomló test, kukacok, föld és a semmi. Félelmetes kilátások.

„Jogom van rendelkezni a saját testem felett” - mondjuk el ezredszerre, majd kényelmesen hátradőlünk a fotelban és arra gondolunk, ha egyszer meg kell halnunk, hát inkább sosem halunk meg. Mert akkor vége. Mindennek. Maradnak a kukacok meg a semmi.

Molnár Réka


-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr6011807543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csabi90 2016.10.14. 16:28:31

Jó írás! Sajnos tényleg végtelenül önző lett az európai emberek jó része(tisztelet a kevés kivételnek).

Krisz11 2016.10.14. 17:52:32

Kedves Réka!
Köszönöm az írást. Az állam szerintem nem asszisztálhat magzat gyilkossághoz.
Ha viszont valaki mégis ilyen dolgot elkövet, legalább saját magát (saját génjeit) szelektálja ki, több marad a normális emberekből akik nem tennének ilyet.

tzi 2016.10.15. 03:58:47

Azért járnak abortuszra a nők, mert félnek a haláltól?
Ez nekem nem állt össze.

Amúgy pedig... sajnálatos, de hadd legyen joga mindenkinek szar embernek lenni. Megvan a magánvéleményem az abortuszról mint olyanról, de nem gondolom, hogy az államnak ezügyben állást kéne foglalnia, főleg nem tiltások formájában. 2016 van, nem mindenki hisz Istenben, még kevesebben ugyanabban, nem mindenki gondolkodik az élet szentségében, és ehhez mellesleg mindenkinek megvan minden joga.

Mégiscsak az a vége, hogy nem kéne belepofázni az egymás életébe, és mindenkinek jobb lenne.

Arthur Bloch 2016.10.15. 06:25:02

@tzi: Gratula! Az abortusz szörnyű dolog! Ám az,hogy minden esetben kötelesség legyen a szülés,az is szörnyűség lenne!!! Aki bármilyen okból rákényszerül,az az egész életében kárhoztathatja önmagát és a párját! Szörnyű az is,ha elveteti,de az is,hogy "kénytelen" megszülni és felnevelni egy nem örrömmel fogant életet! A nevelés ill.neveltetés hibája mindenesetben az abortusz! Ez ellen kellene sokkal többet tennünk a családban,iskolában!!!!!

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2016.10.16. 15:16:06

Kiscica, áruld már el, hogy az erőszak által fogant magzat "meggyilkolása" mért bocsánatosabb bűn egy un. sima abortusznál. Tehet a szerencsétlen arról, hogy seggfej az apja? Legyünk már következetesek. Ha az abortusz gyilkosság, legyen csak minden esetben az. Akkor is, ha az anyát ítéled halálra, ha nem egyezel bele az abortuszba.

Pilhál Té 2016.10.17. 01:09:44

Kedves Réka!
Kitűnő írás, gratulálok hozzá!

bircaman maxval szerkesztő · http://bircahang.org 2016.10.17. 14:00:10

Egyetlen megoldás a teljes tiltás, ez nyilvánvaló.

bircaman maxval szerkesztő · http://bircahang.org 2016.10.17. 14:01:18

@kesztió:

Az emberölés esetében is vannak enyhítű körülmények, de ezt te is tudod.

bircaman maxval szerkesztő · http://bircahang.org 2016.10.17. 14:04:09

@Arthur Bloch:

Rendes ember nem öl gyereket.

Aki pedig nem rendes ember, azt erőszakkal el kell tántorítani az öléstől.

Pont.

Nincs jobb nevelés az erőszaknál: a bűnöző fél a következménytől, s nem öl. Pont.