A következő írás célja a Jobbik néppártosodási folyamatának új kontextusba helyezése, a megírására pedig az sarkalt, hogy jelenleg a süketek párbeszéde zajlik, ahol az egyik oldal elvtelen, a hatalomért mindenre képes köpönyegforgatókat vizionál, a másik pedig kilóra megvett primitív csőcseléket, akik kellő intelligencia híján nem képesek felfogni a dolgok lényegét. És én ezt már halálosan unom.

Köpönyegforgatók és hivatásos ellendrukkerek persze voltak, vannak és lesznek. A Jobbik mögött álló, elbizonytalanodott nemzeti tábor többsége azonban egyik oldalhoz sem tartozik, csupán foglyul ejtette őket az elmúlt hetek és hónapok családon belüli erőszakhulláma, és erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy valahova álljanak. De miről is szól ez a mostani konfliktus?

tuntetes_1.jpg

A Jobbik országgyűlési képviselői pulpitusfoglalással tüntetnek a magyar föld kiárusítása ellen 2013 nyarán

Amiben a Jobbik most vergődik, az lényegében egy olyan csapdahelyzet, amelybe saját maga sétált bele: az igazmondás csapdája. Eredője, hogy

a Jobbik maga is „kényszerpolitikusokból” verbuválódott, és a „népből jövő” képviselők kezdetben nem a politika valódi célja mellett kötelezték el magukat – ez ugyanis a közérdek érvényre juttatása –, hanem amit ők annak véltek, és amit úgy fogalmazhatunk meg: az igazság kimondása.

Azon igazságok, amelyeket a kommunizmus és az elcsalt rendszerváltás keserves évtizedeiben csak keveseknek volt lehetősége vagy bátorsága kimondani, és amely igazság a legjobb esetben is csak csendesen csordogált a fősodor mellett, de leginkább üldözték, betiltották vagy felelőtlen hőzöngésnek bélyegezték. A Jobbik ezen igazságok kimondását akarta a politikai fősodor részévé tenni, és ennek fontosságát csak az tudja igazán átérezni, aki maga is átélte a 2006-os utcai eseményeket. A Jobbik mandátuma innen eredeztethető, ezzel a felhatalmazással kerültek be 2010-ben a parlamentbe, és azok az „egyszerű talpasok”, akik nagy áldozatokat hoztak azért, hogy akik most bent ülnek, bent ülhessenek, ezt az ügyet érzik elárulva.

És ha a dolgot magát nézzük, a saját szempontjukból igazuk is van.

„Mondd ki az igazságot, és küzdj érte bátran, büszkén, becsülettel!”

A Jobbik, amely megalakulásától kezdve ezt az elvet tekintette legfőbb erkölcsi mércéjének, időközben szembesülni kényszerült a keserű valósággal, hogy a politika sokkal több, mint az igazság kimondása. A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának művészete, amelynek fő célja (optimális esetben) a közérdek érvényre juttatása. Megint csak ideális esetben a politika őszinteségre épül, ami nem azt jelenti, hogy az ember mindig, minden helyzetben igazat mond (egy kutatás szerint egy átlagos felnőtt a nap folyamán legalább háromszor füllent), hanem hogy nem nézi komplett hülyének a választóit.

Tekintve hogy az elmúlt korszakok politikai kurzusai szinte teljes egészében hazugságra, manipulációra és az emberek megtévesztésére épültek (cserébe ráadásul elvárták, hogy mindehhez jó pofát vágjunk), nem csoda, hogy megfogalmazódott az igény a gátlástalan hazudozás inverzére: a színtiszta igazságra. Az őszödi beszéd után pedig a „nép gyermekei” eldöntötték, hogy ők lesznek az igazság zászlóvivői. Így lett a Jobbik Magyarországért Mozgalom politikai tényező.

Ezen irányzat legemblematikusabb alakja Novák Előd volt, aki mindig, minden helyzetben az igazság kimondását helyezte első helyre, még abban az esetben is, ha ez az elérni kívánt célt hátráltatta, egyes esetben kifejezetten ellene hatott. Rendíthetetlenül hitt benne, hogy az igazság kimondása minden esetben a kitűzött cél elérését szolgálja, vagy ha épp mégsem, akkor olyan célért nem is szabad küzdeni, amit az igazság kimondásával nem lehet elérni.

zaszlo_1.jpg

Zászlóégetés a Jobbik 2012. januári EU-ellenes tüntetésén

Novák Előd nem csak egy magas posztot betöltő politikus volt, hanem egy választói akarat megtestesülése, amely a politikát csak ebben a koordináta-rendszerben tudja értelmezni, és minden olyat, ami ebbe nem fér bele, a legfőbb érték (az igazság) elárulásának tart. Novák Előd politikai értelemben vett kivégzése ennek a konszenzusnak a felrúgása volt.

Amikor Vona Gábor nyilvánvalóvá tette, hogy az elsődleges cél többé nem az igazság kimondása, hanem a közérdek hatalomra juttatása, abban a pillanatban minden hidat felégetett maga (és serege) mögött.

Az igazságon túl

De ha a Jobbiknak már nem az igazság kimondása a legfontosabb, akkor mi értelme van a létezésének? Mi szükség van egy Fidesz 2.0-ra? – teszik fel a kérdést sokan. Ezek elsőre jogosnak tűnő, ám valójában rosszul megfogalmazott kételyek.  

Az igazság mindig, minden feltételek között való kimondásáról való lemondás ugyanis még nem jelenti azt, hogy hazudozni kell. Néha csak jobb nem felhozni dolgokat, máskor árnyaltabban kell fogalmazni, esetleg ugyanazt a mondanivalót a különböző célcsoportoknak más-más tálalásban előadni. Az abszolút igazság és az elvtelen hazudozás között óriási szürke mezsgye húzódik, és az emberek túlnyomó többsége saját privát életében is e zónán belül mozog.

Az, hogy a választott vezetőinktől nagyobb őszinteséget várunk el, mint amit a saját életünkben mi magunk gyakorlunk, a képmutató politikai rendszer sajátossága, amely makulátlan életű, feddhetetlen vezetőkkel ámítja a népet, erre ráadásul a jobboldali pártok önsorsrontóan még rá is játszanak.

A másik kérdés, ami adja magát, hogy ha bizonyos helyzetekben ledobhatjuk magunkról az igazmondás béklyóját, akkor mi szab gátat a machiavellizmusnak, ti. a cél szentesíti az eszközt, és a hatalom megszerzése érdekében a legnagyobb gazemberség is indokolt? A válasz erre az, hogy szinte semmi, de ha egy eszköz a közérdek érvényre juttatását szolgálja, vagyis az emberek szabadságát, biztonságát, egészségét, jólétét, stb. növeli, akkor efféle morális aggodalmak a legritkább esetben merülnek fel, és a népet a legkevésbé sem érdekli, hogy a sorsa jobbra fordulásához milyen belső politikai küzdelmek, háttéralkuk, diplomáciai csűrés-csavarás volt szükséges.

A fő probléma, hogy ezek a politikai játszmák az elmúlt évtizedekben nem a nép és a nemzet javát szolgálták, ezért maga a politika mint műfaj az emberek kirablásának és szolgasorban tartásának szinonimája lett. De ez nem törvényszerű, hogy így is maradjon. „Lehet más a politika”, még ha eszköztár tekintetében a kívülről jövőknek is hozott anyagból kell dolgozniuk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyes konszenzusokat elfogadnak, másokat felrúgnak, megint másokat pedig saját képükre formálnak.

Aki a közhatalmat választott képviselők útján akarja gyakorolni, annak meg kell barátkoznia ezzel a gondolattal, különben mindig és mindenkiben csalódni fog.

Hány a tábor?

E hosszúra sikerült kitérő után érdemes megvizsgálni, hogy a Jobbik korábbi támogatóinak miért olyan fájdalmas elfogadniuk ezt az új helyzetet, és itt nem mehetünk el bizonyos tömeglélektani folyamatok mellett. A Jobbikot most aggodalommal figyelők, illetve hangosan kritizálók többsége három csoportba osztható: gyanakvók, ellendrukkerek és lelkiismeret-furdalásosok.

Széles e hazában több generáció nőtt fel úgy, hogy eddig bármilyen politikai csoportot is támogatott, bizalmával visszaéltek, becsapták, szavazatát saját érdekei ellen használták fel. Ezen embertömegek így tehát minden lépést gyanakvással figyelnek, amely csak egy hajszálnyit is eltér attól az irányvonaltól, amely mellett elköteleződtek.

A második csoportba tartozó ellendrukkerek nem azért csatlakoztak a Jobbikhoz, mert őszintén hisznek hazájuk sorsának jobbra fordulásában, hanem pont ellenkezőleg: arról már rég lemondtak. Ez a „szarból nem lehet várat építeni” és az „itt már mindent elloptak” hozzáállást jelenti, és mivel ők nem hisznek az érdemi változásban, egyetlen örömük az volt, hogy saját (többnyire jogos) sérelmeiknek és frusztrációiknak valaki teret adott ott, ahová az ő hangjuk már nem hallatszódott el. Vona Gábor azzal, hogy szájkosarat tett a legvérmesebb szószólókra, tulajdonképpen egyetlen megmaradt élvezetüktől fosztotta meg ezeket az embereket: nem elég, hogy nyomorultul kell élniük, ezt már világgá sem kürtölhetik.

garda.jpg

Csalódott egykori gárdisták tüntetnek a Jobbik 2017-es évadnyitója előtt

A harmadik csoportot az egykori MIÉP politikai árvái, a Fidesz és Jobbik között ingadozó nemzeti radikálisok teszik ki, akik kezdetben rokonszenvvel figyelték a jobboldalon kibontakozó fiatal, karakán új erőt, mert bár az ország jó kormányzását elsősorban Orbán Viktor személyében látták/látják biztosítottnak, örültek neki, hogy van egy tiszta hang, amely nemzeti ügyekben licitálásra készteti a kormányt. Az ő szemükben a Jobbik nem potenciális váltópárt, amely elhozza a szebb jövőt, hanem a Fidesz élő lelkiismerete, amely nemzeti törekvéseivel megtermékenyíti az egyébként jobboldali, de néha a ló túlsó oldalára áteső kormányt.

Őket azzal az érvvel, hogy a néppártosodás a kormányváltás egyetlen lehetséges útja, soha nem lehet meggyőzni, mivel ők nem akarnak kormányváltást. Ők egy olyan pártot akartak, akikkel szimpatizálva lélekben felmenthetik magukat a Fidesz aljasságainak elnézése miatt mardosó lelkiismeret-furdalás vádja alól. Vona Gábor most ezt is elvette tőlük.

Talán mondanom sem kell, hogy a második és harmadik csoport a néppártosodó Jobbik számára menthetetlen, hosszú távú megtartásuk eddig is önbecsapás volt. Akik menthetők még, az a becsapottak tömege, akikkel meg kell értetni, hogy

a visszafogott kommunikáció és pártpolitikai taktikázás nem jelent feltétlen árulást és az alapelvek feladását. Hogy a nemzeti érdek mellett néha igenis pártpolitikai érdeket is érvényesíteni kell, mert sereg nélkül várat sem lehet védeni. Hogy az igazság minden feltételek között való kimondásánál fontosabb kormányra kerülni, és ott egy igazságosabb világért küzdeni.

A néppártosodás célját és értelmét Vona Gábor számtalan alkalommal kifejtette, az ember vagy elhiszi, hogy őszinték a szándékai, vagy nem. Vagy egyetért vele, vagy nem. Egy azonban biztos: ha a törzsbázistól sem kap esélyt a bizonyításra, akkor soha nem fog kiderülni, hogy a stratégiája működött-e volna. Akkor kitart a mostani, velejéig romlott rendszer.

Az igazságunk megmarad, de több nem. Se élhető hazánk, se jövőképünk, se semmi. Csak az igazságunk. De azt legalább jó hangosan elmondhatjuk…

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr4412171162

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: vona gábor szalámija 2017.02.03. 17:58:34

 milyen nehéz manipulálni egy pártot, ha sok embert kell lefizetni, megvesztegetni és zsarolni. és milyen könnyű, ha csak egyet! Van egy nagyszerű stratégiai játék, a Forged Alliance, Hamisított  vagy Kovácsolt Szövetség. ennek az online változata a F...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2017.01.31. 19:38:02

ez is ilyen szar propagandaírás?
és máris kész a szekta, amilyen a fidesz is. nagyon gázak vagytok.
alfahir.hu/2017/01/27/vona_gabor_radikalizmus_tuntetes_jobbik

emiatt az írás tiltottatok ki teljesen az alfahírről?

Havas Jon 2017.01.31. 20:50:53

@tesz-vesz: El vagy tévedve barátom, ez egy blog, az Alfahír portált itt találod: alfahir.hu/

István Tamasi 2017.02.01. 10:19:52

A szarabbik - leánykori nevén: jobbik - és az igazmondás? hahaha

István Tamasi 2017.02.01. 10:22:31

Zazrivecz-vona csak példaképét, a csúti g..it másolja az arculatváltással. De nyugodjon le mindenki: kutyából nem lesz szalonna, zazrivecz-vona is csak éppen a pávatáncát járja.

Krisz11 2017.02.01. 21:15:40

"ha egy eszköz a közérdek érvényre juttatását szolgálja..., akkor efféle morális aggodalmak a legritkább esetben merülnek fel"

Ki is mondta: "Nálunk a közerkölcs is a bolsevik forradalomnak van alárendelve."
Menjetek csak tovább, a Lenini úton.

"az igazmondás csapdája" " Néha csak jobb nem felhozni dolgokat, ... a különböző célcsoportoknak más-más tálalásban előadni"
Aki hazudik az csal, aki csal az lop. Az új Jobbik azért hazudik, mert csak erre van lehetősége, lopni is szeretne, de nem fér oda a Fidesztől. Erről szól az egész.

"Hogy a nemzeti érdek mellett néha igenis pártpolitikai érdeket is érvényesíteni kell"
A megélhetési politizálás, mint "pártpolitikai érdek" felmagasztalása, sírbékolás, hogy nincs elég hatalom (nem tudtok lopni..) Bocs, de engem mint választót rohadtul nem érdekelnek a politikai érdekeitek.

"néppártosodás a kormányváltás egyetlen lehetséges útja"
Olcsó propaganda duma, főleg amikor az egész világon a jobboldali és alternatív jobboldali pártok versengenek a hatalomért. A Jobbik amúgy sem néppártosodik, hanem baloldali fordulatot hajt végre.

Az egész bejegyzés mondanivalója, hogy igaz, hogy a Jobbik a bányász béka seggéig lealjasodott, de azért szavazz rájuk, mert akkor lesz a jó.
Kösz de nem.

Krisz11 2017.02.01. 22:01:55

@tesz-vesz:
Én töröltem őket a facebookomról egy hónapja, már nem látom, hova aljasodnak le tovább.

"az "igazi értékek" hordozójának lenni mindig menő volt a nemzeti oldalon. Túl menő is. És részben éppen ezért tart ez az ország ott, ahol."

Aha, a hazaszerető, érték orientált magyarok miatt tart itt ez az ország. Leköpném magam, ha még Jobbikos lennék.

Magyarországon mindig volt radikális párt, van rá igény. Ha a Jobbik elárulja a nemzeti oldalt, majd lesz helyette más (pl: Bertha Szilvia is alapított egy pártot, én őt hitelesnek tartom).
Vona Gábor szerintem teljesen hülye, ő Orbánt akarja majmolni, aki liberálisből átment konzervatívba, csak akkor a klasszikus bal-jobb felosztás ment és nem volt senki a jobb oldalon. De most pont arra halad a világ, hogy a bal/liberális pártok tűnnek el, és jön fel az alternatív jobb oldal. Lengyelországban már csak 2 jobboldali párt van. Erre az idióta vona végrehajt egy baloldali fordulatot.

Éhes ló 2017.02.01. 22:37:19

A jobbiknak vége.
Igazából már akkor vége lett amikor a csanádzsidó miatt kukáztak százakat Keleten, de sokan hittek abban, hogy a pusztítása orvosolható.
Kiderült azóta, hogy ő volt az úttörő a lélek- és mandátumlopásban, zazi meg nem csak az üzlettársa, hanem mentora és a hátvédje is.
De mára már mindegy, mert a nemzeti radikálisok csak fejet hajthatnak Csurka sírjánál, aki igaz váteszként sok éve leírta zaziról, hogy küldött ember, aki nem épít, hanem rombol.
Megérdemeljük, mert hagytuk.
De majd jön más.
A nemzeti radikalizmus örök, zazi meg a jobbik pedig a baloldali összefosással együtt megy a klotyóba a szadesz után.