sziria_gyeerek.jpgA legfrissebb hírek szerint küszöbön áll a nyugati hatalmak (feat. Törökország, Szaúd-Arábia és Katar) beavatkozása Szíriában. A „nemzetközi közösséget" (tényleg, egyszer magyarázza már el valaki, mi a francot jelent ez tulajdonképpen?) az akasztotta ki végleg, hogy állítólag a kormányerők vegyi fegyvereket vetettek be. Hogy ez igaz-e vagy sem, azt innen Budapestről gyakorlatilag lehetetlen megmondani - ahogyan Washingtonból, Londonból, vagy Ankarából is.

A fősodratú sajtótól a félunderground radikális portálokon át a közösségi portálokig mégis mindenhonnan ömlenek a „tuti infók". És nem csak a mostani mészárlásról, hanem általában az egész 2011 óta folyó polgárháborúról: kinek van igaza, ki a jó fiú, ki a rossz zsaru, és ki áll az egész mögött. Hosszú időn keresztül rendkívüli önmegtartóztatást tanúsítva igyekeztünk kimaradni ebből, de őszintén be kell vallanunk: lassan, de biztosan minket is elkapott a gépszíj, és most már megmondjuk a frankót. Nézzünk néhány népszerű hitet és tévhitet a szíriai konfliktusról!

1. Aszad egy véreskezű zsarnok, aki ellen igazságos és dicső forradalom zajlik.

A világsajtó nagyjából 90%-a ezen az állásponton volt a polgárháború elején. Bár a lázadók egyre brutálisabb fellépése a másként gondolkodók/hívők, vagy egyszerűen csak szerencsétlen random civilek ellen a hivatásos megmondó embereket is kezdi elbizonytalanítani, azért az alapállás a mai napig ez. Holott az elmúlt két esztendőben a napnál is világosabban kiderült, hogy ez piszkosul nem így van.

Az elején még vezethette a felkelőket egy demokratikus Szíria iránti vágyálom, mára az ellenállók körében a vezetést a legelborultabb – többnyire külföldről érkezett - ultraiszlamista erők vették át. Hozzájuk képest a – jelenleg Aszad oldalán harcoló – agyonterroristázott Hezbollah harcosai New York-i kávéházi liberálisok. Ezek a fazonok nem csak keresztény papokat és hívőket ölnek halomra, de gondolkodás nélkül kinyírják azokat a muszlimokat is, akiknek valamiért nem tetszik az arca. (Pl. szerintük „hibásan imádkoznak".)

Jó, akkor támogassuk csak azokat az erőket, akik el akarják távolítani Aszadot, de nem vallási fanatikusok – mondják erre sokan. A helyzet azonban az, hogy a rendszer „demokratikus ellenzéke" sem áll sokkal jobb figurákból, mint az al-kaidások. Őket elsősorban az úgynevezett „Szabad Szíriai Hadsereg" tömöríti, amely jelentős részben közönséges bűnözőkből áll. Az elmúlt két esztendőben már hírhedté váltak erőszakoskodásaikról, fosztogatásaikról, és az ellenőrzésük alatt álló területeken uralkodó féktelen korrupcióról. Velük szemben Átlag Ali még mindig inkább Aszadékat, vagy az afgán import tálibokat látná szívesen saját falujában.

2. Aszad valójában jó fej, csak a nyugati cionista média akarja lejáratni

E fentivel gyökeresen ellentétes vélekedés elsősorban a hazai radikális jobboldalon terjedt el többnyire abból az egyszerű – bár az elmúlt évtizedekben tényleg mindig beigazolódó – alapállásból, hogy akit Amerika utál, az csak jó ember lehet. Nos, a keserű igazság az, hogy Bassár el-Aszad elnök nem tartozik közéjük.

Tulajdonképpen egy egyszerű, sorozatgyártott harmadik világbeli zsarnokról van szó, aki – jó észak-koreai recept szerint – még apjától, az 1970-től kezdve harminc éven át uralkodó Háfez el-Aszadtól örökölte meg a hatalmat. Szíriát 1966 óta a Baath párt irányítja, amely az „arab szocializmus" elvei alapján működik, illetve működött egészen a közelmúltig. Ez - nagyon, de nagyon leegyszerűsítve - a marxizmus és a nacionalizmus furcsa, filozófiailag teljesen értelmetlen, de kétségtelenül sokáig egészen működőképes elegye volt. Tulajdonképpen a gond nem is az ideológiával lett volna, s még csak nem is a diktatúrával, hiszen az „arab tavaszig" a térség nem is nagyon ismert más fajta berendezkedést. (Az „arab tavasz" szánalmas csődje után úgy tűnik, a közeljövőben nem is fog. )

Aszadék azonban nem csak egyszerűen tekintélyelvű rendszert vezettek be – hanem mindezt megspékelték egy jó adag származási alapú diszkriminációval. Rendszerükben ugyanis szinte kizárólag az számíthatott komoly politikai, gazdasági, vagy kulturális pozícióra, aki ugyanolyan vallású volt, mint ők – vagyis alavita. A valahol a kereszténység és az iszlám között elhelyezkedő kis felekezet az ország lakosságának mintegy 7%-át alkotja. Egy idő után már remélhettek pár szelet zsíros kenyeret a drúzok és a keresztények is. Velük szemben állt az ország mintegy háromnegyedét kitevő szunnita muszlim többség, akiknek kuss volt a neve.

A teljes közélet és gazdaság egy szűk elit kezében, amely ráadásul be nem nem vallottan, de mindenki által tudottan politikai-származási alapon szerveződik. Ugye ismerős? Pont ez az, ami ellen a hazai radikális jobboldal küzd. És pont ez az, amit a hazai radikáljobbosok egy része oly lelkesen támogat egy távoli országban.

Hozzá kell tenni persze, hogy a köztörvényes bűnözőkből és elmeháborodottakból álló lázadókhoz képest még mindig valószínűleg a jelenlegi rezsim biztosíthatna emberibb életet Szíriában. De ettől még Aszad egy seggfej marad.

3. A lázadás mögött az USA és Izrael áll

Mint a fentiekből látszik, a szíriaiaknak épp elég okuk volt maguktól is fellázadni Aszad és bandája ellen (egyszer, minden számottevő külső segítség nélkül már megpróbálták 1976-ban, de gyorsan le is számoltak a felkelőkkel). Szóval a lázadás valószínűleg spontán módon robbant ki, egyrészt az egész Közel-Keleten végigsöprő drámai élelmiszer-áremelkedés miatt, másrészt nyilván az "arab tavasz" csalóka reménysugara által inspirálva.

Amikor azonban a rezsim hetek, hónapok múlva sem akart megbukni, megjelentek a külső spekulánsok. És ezek első körben még nem az izraeliek, vagy a jenkik voltak. A felkelés legelső támogatójául éppen az a Törökország jelentkezett, amely az utóbbi években már nem egyszer intett be az USA-nak és a zsidó államnak. Mégpedig azért, mert bármennyire is szimpatikus fickó Erdogan török kormányfő, azért ő is csak politikus – mégpedig nem is akármilyen. Nyilván tisztában van azzal, hogy Washingtonnal és Tel-Avivval csak úgy mehet szembe hosszú távon, ha megbízható szövetségesek veszik körbe. Aszad nem volt ilyen, ám, ha az ellene lázadókat jól megtámogatja, akkor ők talán majd ilyenek lesznek. Azóta nyilván rájött már, hogy az ő mérsékelt iszlamizmusa fényévekre áll a szerzeteseket lefejező dzsihadista vadállatok világától – de már késő kiszállni a játszmából. Most már csak reménykedhet, hogy Aszad helyére a félőrültek kerülnek – a teljesen őrültek helyett.

Izrael és Amerika akkor kezdett komoly érdeklődést mutatni a szíriai polgárháború iránt, amikor a lázadók kezdtek vesztésre állni. Ha korábban a törökhöz hasonló, egyértelmű és hathatós támogatást nyújtottak volna a felkelőknek, Aszad már regés-rég megbukott volna. Ezt ők is tudták – és éppen ezért nem segítettek akkor, és éppen ezért segítenek most. Obamáék ugyanis nem a rezsimet akarják megdönteni, nem a lázadókat kívánják hatalomra juttatni (ennyi eszük azért a látszat ellenére is van) – nekik egy a fontos: hogy a balhé maradjon. Hogy a Közel-keleti játszma egyik kulcsfontosságú játékosát minél hosszabb időre kibannolják a szerverről.

Ameddig úgy tűnt, hogy a kormányerők és ellenlábasaik szépen elháborúzgatnak még jó pár évig, addig Washington is csak páholyból nézte a meccset. Most viszont, hogy a felkelők hadászatilag visszaszorultak, népszerűségük pedig a nullához konvergál, a művelt Nyugat hirtelen felfedezte, hogy „hű, basszus, itten ártatlanok halnak meg".

4. Szíriából indul ki a következő világháború

Nem indul ki – éspedig elsősorban a fentiek miatt. Az oroszok kétségtelenül határozottan védelmükbe vették Aszadot (egyrészt azért, mert Amerika cseszegeti, és az ellenségem ellensége a barátom, másrészt, mert már az öreg Aszad is kiváló kapcsolatokat ápolt az akkor még vörös Moszkvával). Ugyanakkor bármilyen amerikai-orosz konfliktus csak akkor képzelhető el, ha a jenkik direktben szárazföldön is beavatkoznak. Ez viszont nagyjából kizárt. Egyrészt egy újabb iraki háborút még az amcsi közvélemény se nyelne be, másrészt pénz sincsen rá, harmadrészt ezzel hetek alatt megnyernék a háborút a felkelőknek – ez meg nem céljuk. (lásd 3. pont).

Szóval összefoglalva: a felkelők őrültek és gazemberek, Aszadék csak gazemberek, így talán még mindig ők jelenhetik a kisebbik rosszat Szíria népének. Itt nincsenek jó fiúk, itt csak rossz zsaruk ölik egymást - és a saját népüket.Nekünk igazából az egészből csak annyi a fontos, hogy lehetőleg azért világháború ne legyen. Az meg nem lesz.

Hogy a kormány,majd vele szemben a Jobbik miért érezte úgy, hogy véleményt kell nyilvánítania az ügyben (utóbbi ráadásul szembe menve a párt számára oly fontos törökök álláspontjával), azt lapzártánkig nem sikerült megértenünk...

Széljegyző

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr415476743

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mi a franc folyik Szíriában? 2013.08.27. 16:26:01

Egy egyszerű, sorozatgyártott harmadik világbeli zsarnokról van szó, aki még apjától, az 1970-től kezdve harminc éven át uralkodó Háfez el-Aszadtól örökölte meg a hatalmat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sturmabteilungsmann 2013.08.25. 21:02:33

Ez is csak egy "tuti infó". Ha valaki tájékozódni akar, EBBEN A KÉRDÉSBEN nem ezen a blogon fogja keresni az igazságot. Én sem ezt teszem.

Más témákban egyébként nagyon jó a blog.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.25. 21:34:20

alapvetően a két rossz (Asszad + felkelők) közti választásról van szó.

A Jobbik üzenete ezért jó _POLITIKAILAG_, mert az oroszoknál, aki fontos szövetségesünk lehet, jó pontokat szerez. A fidesz pedig hiába végzi a legakrobatikusabb fenéknyaló mutatványokat (más ügyekben, oroszok felé), pont az ilyenek miatt le se szarják őket. És jogosan.

Ez full nem a szíriaiakról szól, a cikkszerző nagyjából jó dolgokat lát meg, pusztán a szobában lévő fehér elefántot, a politikai érdeket felejti el figyelembe venni.

Visszatérve a kiinduláshoz: a kisebb rossz itt egyértelműen Aszad, és óriási pirospont valamint elismerés a Jobbiknak, hogy kiáll Asszad elnök rendszere mellett.

Legkésőbb novemberre fölszámolják az utolsó tűzfészkeket, a lázadás, vagyis szektariánus polgárháború lecsengőben van.

Ha még emlékszi valaki az első Asszad elleni tünteték majd lázadások "szabadságjogokat" követeltek, nagyjából nyugati mintára.

Aztán jöttek a dzsihádisták, (főleg a szunni olajmonarchiák által támogatva. ( az Asszad -vezetés ugyanis úlnyomórészt a siíta irányzatot követi)

Namost a dzsihádistákról azt kell tudni, hogy nem épp a nyugati tipusú szabadságjogok élharcosai. Konkrétan: Kalifátus, (->teokrácia) totális és mindenre alkalmazandó Sária, megölik a nőt ha nem visel fejkendőt, szóval a szíriai lakosság rájött hogy ők bizony "nem ilyen lovat akartak". Tehát elkezdtek kihátrálni a terroristák (szívkitépés és egyéb sajátos dolgok) mögül.

Minden gerillamozgalom halála, ha a nép támogatását elveszti. Innentől Asszad és a támogatói (Oroszo., Irán) győzelme borítékolható volt.

Ilyen egyszerű.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.27. 00:19:43

k rosszul és idegesítően van megírva ez a poszt, ember szedd már össze magad

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.27. 13:15:27

@Nemzetstratégia: elismerés a Jobbiknak, hogy kiáll Asszad elnök rendszere mellett."

hol áll ki jobbik az éleslőszerrel tömegbelövő aszad mellett?
elég merész kiállás

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.27. 17:49:26

@tesz-vesz:
jobbik.hu/hireink/jobbik-sziriai-konfliktus-hattererol

utolsó bekezdés

Itt nem Asszad elnök és a "demokratikus ellenzék" harcáról van szó már elég régóta

hanem Asszad elnök és az dzsihádista Al Nusra brigádok és a többi szívkitépő kannibál közötti harcról.

Én sem gondolom hogy Asszad elnök a menny küldötte... azzal kezdtem az első hsz-omat hogy két rossz között kell választani.

A külpolitikai kiállás pedig egyértelmű miért fontos.Közvetett segítség Oroszországnak. Egy későbbi együttműködéshez jó ajánlás lehet.Bármely kapcsolatban, legyen az szimmetrikus vagy aszimmetrikus, fontos a pozitív kezdet szerepe.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.11.23. 17:45:42

@Nemzetstratégia: igen, azóta már felvilágosultam én is, lásd a fentés lentes hozzászólásaimat.

fenteslent.blog.hu/2013/08/30/sziria_ismet_hamis_a_casus_belli#c20509252