harag.jpgNehéz ma úgy Egyesült Államokban gyártott TV-műsort, filmet, sorozatot nézni, hogy lépten-nyomon ne lennénk kitéve burkolt vagy teljesen leplezetlen ideológiai (át)nevelési kísérletnek. 

Ha minden előzetes várakozásommal ellentétben mégis bevezetik az internetadót, annak egy pozitív hozadéka mindenképpen lesz. Az emberek elkezdenek újra moziba járni. Egy jó minőségű HD film letöltése ugyanis nem fog sokkal kevesebbe kerülni, mintha az ember elballagna a legközelebbi bevásárlóközpontba, ami ráadásul összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény, főleg ha mellénk nem 80 decibellel kólát szürcsölő, papírzacskóval csörgő idióták ülnek, akik minden jelenetet hangosan kommentálnak.

Ennek jegyében tegnap úgy döntöttem, megnézem az idei év etalonjának beharangozott háborús filmjét, a Haragot. Második világháború, tankok, Brad Pitt az ágyúcső mögött – ebből rossz dolog nem sülhet ki, gondoltam. A film tényleg zseniális volt, pedig én aztán tényleg ritkán nyomok valamire tíz csillagot az imdb-n, de a tény, hogy ezt a beszámolót ide, a Jobbegyenesre, és nem valamelyik filmes blogra írom, magyarázatot igényel.

Aki követi a politikát, világhatalmi játszmákat, és eközben nem zárkózott be valamely értelmiségi elefántcsonttoronyba, továbbá nem vált ideológiai belterjesség foglyává (a közhiedelemmel ellentétben ebben nem csak a ballib, hanem a jobber szubkultúra is egyre jobban élen jár), az a mindennapi kultúrafogyasztás során elkerülhetetlenül szembesül az uralkodó szellemi irányzatok és a mögöttük álló nagyhatalmak nyomásgyakorlásával. Egyszerűbben fogalmazva: nehezen tudunk ma, 2014-ben olyan Egyesült Államokban gyártott TV-műsort, filmet, sorozatot nézni, hogy lépten-nyomon ne lennénk kitéve burkolt vagy teljesen leplezetlen ideológiai (át)nevelésnek. Ez elvileg teljesen ellentmond a szabad piaci logika kereslet-kínálat elvének, mégis így van.

Itt most nem csak arra gondolok, hogy milyen témájú filmekkel lehet Oscar-díjat nyerni, ez csak a jéghegy csúcsa. A lényeg a megjelenített karakterekben, elejtett félmondatokban rejlik, hogy ki kerül áldozatszerepbe, ki iránt érzünk leküzdhetetlen ellenszenvet, milyen értékek képviselői dicsőülnek meg, ésatöbbi. Komolyan, néha az az érzésem, hogy van egy hivatal az Egyesült Államokban, ahol egy osztályt csak azért tartanak fent, hogy az összes nyersanyagot lecsekkolja vászonra kerülés előtt, van-e benne nácizás, hitlerezés. Ez alól csak a mesefilmek és David Attenborough természetfilmjei jelentenek kivételt, és ha a hivatal hibát észlel, visszaküldik a művet a feladónak, hogy valahova erőltessék bele, mert anélkül nem kerek a történet. Persze ilyen hivatal nyilván nincs, és a rendszer pont azért sikeres, mert a kommunista propagandával szemben, amely a társadalmat erőszakkal ráncigálta a helyes irányba, az új világrend csak finoman lök rajta egy kicsit.

A háborús filmeknél a helyzetet súlyosbítja, hogy a történelmet a győztesek írják, tehát ha valaki szeretné a második világháború csatáit átélni, akkor vagy megnéz egy 50 ezer euróból készült, B-kategóriás lengyel/spanyol/bolgár alkotást (rosszabb esetben ezek kombinációja), vagy beül egy hollywoodi produkcióra, amely garantáltan lenyűgöző élményt nyújt két órán keresztül. Cserébe el kell viselni az 1.0-ás, egy kaptafára készülő forgatókönyveket a fröcsögő nyállal artikulálatlanul üvöltöző félork nácikról és a hős amerikaiakról, akik visszaadták a szabadságot Európának, és akik az emberiség egyedüli képviselői voltak, amikor mindenki más állattá aljasodott. Ugyanezt a sablont húzzák rá az összes háborúra, ahol az Államok az elmúlt száz évben megfordult, és miközben azért szurkolunk, hogy hőseinket nehogy kinyírják a vietkongok/tálibok/alkaidások, elfelejtjük feltenni magunkban a nyilvánvaló kérdést: mi a francot kerestek ti itt egyáltalán?

A pro és kontra USA nézőpontok a hollywoodi war movie-k esetében mára eluralták az internetet és a közösségi tereket, elég csak beleolvasnunk a Harag beágyazott trailerének kommentjeibe. Egymás után sorjáznak a méltatlankodó bejegyzések, amelyek azt követelik, mutassák be egyszer a német nézőpontot is, készüljön film a kurszki tankcsatáról, az amerikaiak pedig fejezzék be, hogy azokat az országot állítják be agresszornak, amelyeket valójában ők rohantak le. A tipikus amerikai reakció erre az értetlenkedés: „miért utál bennünket a világ?”, vagy a visszavágás, hogy a német nézőpontról csináljanak filmet a németek, a vietnamiról a vietnamiak, stb. Cinikus, de végül is jogos.

Visszatérve az eredeti filmhez: a Harag nagy erénye, hogy túllép ezeken a sablonokon, és bár a rendezésben továbbra is az amerikai szempont dominál, ezt nem érezzük tolakodónak. A film 1945 áprilisában, a nyugati front összeomlásának idején játszódik, amikor az Egyesült Államok hadserege hatalmas áldozatokkal, de feltartóztathatatlanul nyomult előre Nyugat-Németországban, Berlin irányába. Egy maroknyi harckocsizó katona bevetésein keresztül a háború mocskosabb oldalát ismerjük meg, ám a harci cselekmények csak a körítés. A lényeg a háború igazságtalan, lélektorzító aknamunkája a hadviselő felekben. A Harag nem lett tabudöntögető, de méltó utódja azon kevés kivételnek, mint például Oliver Stone Szakasza, amely a saját oldalt is dehumanizálja. Egy adalék csak ehhez (spoiler!): a filmben amerikai katonák akarnak megerőszakolni civil német nőket, és és ebben csak felettesük akadályozza meg őket. Ilyet azért nem vár az ember Hollywoodból, legalábbis nem ehhez vagyunk szokva.

Az író-rendező David Ayer nevéhez eddig jórészt zsarus-bűnözős krimik és akciófilmek kötődtek, de ezek után keresni fogom a filmjeit. Mert ha már mindenképpen hagynunk kell magunkat manipulálni az élményért cserébe, legalább olyanoknak engedjük ezt, akik ezt kevésbé átlátszóan teszik.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr956839255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veridicus76 2014.10.29. 00:50:49

Remek írás, bravó!

Egy dologgal vitatkozom:

"Ez alól csak a mesefilmek és David Attenborough természetfilmjei jelentenek kivételt."

Sajnos már a mesék sem jelentenek kivételt.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.10.29. 01:03:40

Meg fogom tudni hogy kell jewtube alá feliratot csinálni, és lefordítom ezt.

Addig is azoknak akik értenek angolul, egy igazi tabudöntögető:

www.youtube.com/watch?v=CFgNxNInsd8

Márpedig ezt le fogom fordítani, akármi is lesz.

maxval birca hozzászóló · http://bircahang.org 2014.10.29. 08:37:32

Tegnap letöltöttem a neten, de még nem néztem meg.

egyatlagosfelhasznalo 2014.10.29. 09:19:52

@Veridicus76: Bizony hogy nem. Alig akartam hinni a fülemnek, amikor egy karácsonyi Disney rajzfilmben azt kiáltozták, hogy "boldog hanukát!" WTF???

2014.10.29. 10:19:29

"Ez alól csak a mesefilmek és David Attenborough természetfilmjei jelentenek kivételt"

Szoktad nézni a műsorújságot?

Az ún. ismeretterjesztő csatornákon is ügyelnek rá zsidóék, hogy rendszeresen legyen cionista agymosás, Hitlerezés, meg a gonosz náczik cúnya-cúnya rémtettei.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.10.29. 11:20:45

"Ez elvileg teljesen ellentmond a szabad piaci logika kereslet-kínálat elvének, mégis így van."
Egyáltalán nem, sőt pont, hogy azt látod. A filmstúdiók nem gyártanak olyat, amiről valószínű, hogy túl kevés nézőnek tetszik.
Az, hogy milyen hangulatú filmek készülnek erősen függ az aktuális közhangulattól. Most meglehetősen háborúellenes a közhangulat, tehát egy ilyen filmnek nagy piaca tud lenni. Ld. még A bombák földjén, Véres gyémánt

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.10.29. 12:15:42

Ha pedig még jobban kijövünk az elefántcsonttoronyból, látszik az is, hogy szó sincs arról, hogy ne lennének bőven más jellegű alkotások.

Ez pl. Oscar-jelölést is kapott, annak ellenére, hogy nem éppen hízelgő képet fest Obama kormányáról:
www.imdb.com/title/tt2532528/

(Tudom egyébként ajánlani, már csak azért is, mert nem egy rossz film.)

(Btw az animációs filmekben van talán a legdurvább ideológiai képzés, csak nem olyan jellegű, ami ennek a posztnak a témája lenne. De az amerikai mentalitás alapvetéseit elég komolyan ültetik be ezekkel a gyerekek fejébe.)

peterman 2014.10.29. 12:56:59

Az is ki szokott maradni a történetből, hogy a háborút Európában elsősorban a szovjetek nyerték meg (bár jelentős amcsi gazdasági segítséggel), már 45-ben jobban féltek tőlük, mint a németektől.

2014.10.29. 16:42:21

@peterman:

Az ávósból lett balliberális elvtársak ismétlik a történelmet. Fél évszázad szovjet-seggnyalás után nyugati parancsra megint tőlük rettegnek.

Hohó60 2014.11.04. 13:32:50

Végre már, hogy valakinél legalább felmerül az elképesztő liberál-fundamentalista módszerek kritikája.
Például a "nácik", "rasszisták", "konzervatívok" (mármint az igaziak) dehumanizálása, mint módszertani eszköz kimutatása. Mert bár megdöbbentő, de eddig ezt úgy csinálhatták a szélsőséges liberális körök, hogy még csak rá sem igen volt mutatva embertelen viselkedésükre.
Számos filmben sugallják, hogy "ezekkel" mármint a fentebb említettekkel bármit meg lehet tenni, "ezek" megsemmisítésében, megalázásában nem létezik megengedhetetlen.
Aztán csak meg kell jelölni az itthoni internacionalistáknak, csak rá kell mutatniuk, ki a "náci", "rasszista", "konzervatív", és már indulhat is ellenük a megsemmisítő kampány, ahogyan a DK-s Molnár, Vadai, és a többi Lenin-fiúk és lányok csinálják.

Az külön elkeserítő, hogy a mai világban lehet egy filmet azzal ajánlani a publikum figyelmébe, hogy az nem annyira elfogult, nem annyira elvetemült, mint a többi 99,99%.

waplaci 2014.11.14. 17:16:02

@Veridicus76:
Akkor valahova máshova el ne felejdsd feltölteni. Nekem meg küld el a címet :)
Biztos jó, ha már a you tube-rol is törölték.

waplaci 2014.11.14. 17:18:18

Német szemszögböl eddig két filmet láttam.
1- A hajó (könyvben is olvastam, ott még jobb)
2-vaskereszt.
Ajánlom mindkettőt mindenkinek.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2015.01.13. 17:16:59

hát megnéztem. nagyot csalódtam, a posztolóban is

mi a szemetet keres egy mexikói repper a 2. VILÁGHÁBORÚ AMERIKAI hadseregében?! ez milyen undorító multikulti pc már? még a szakálla sem korhű, nemhogy a jelenléte, meg az óvodás mimikája,

a szereplők is irritálnak, a viselkedésük is óvodás, citrom-díjat nekik. nem tudnak játszani emberi szerepeket, az újonc már nekem kínos már ránézni is, a szemforgatásai, játéka visszatetsző, arcpirító, a beszélgetések, párbeszédek primitívek, szapanoperás silány mondatok. és hihetlen hogy ilyen lelkizős, álproblémákkal teli gyerekes civakodásokkal megy el ez a hóttunalmas film. jelzem a 1940 körül még emberek éltek a földön, igazi gerinces jellemmel, nem egy csapat fújoló kisiskolás, akik nem tudnak viselkedni a reggeliző asztalnál.

olyan mint egy képegény, lézerpisztolyos lövésekkel. gyermeteg ripacskodás, b-kategóriás szinészek, abszolút nem korhű, olyan mintha egy homokos rendezte volna. a film végére már shia lebouf lesz az egyeten szimpatikus szereplő! és ez azért már jelent valami mélységet.
borzalmasan ócska film! egy nagy nulla.

2015.08.24. 04:21:19

A könyveket, sztorikat ők írják, filmet ők "gyártják", díjat ők adják!
"írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ," Michael Bakunyin