babel.jpgPár nappal a tragikus párizsi események után újfent csak kapkodom a fejem, hogy milyen széles társadalmi rétegeket érdekel is valójában (?) a körülöttünk zajló események sora és háttere. Kapkodom a fejemet, mert cikkek, politikai nyilatkozatok, kommentek, blogok és magánbeszélgetések egész garmadáját látjuk, halljuk.

 

Megszólalt már mindenki, aki számít, szakértett már minden önjelölt vagy valós szakértő, mondhatjuk, hogy „látjuk” a vélemények sorát, de én a magam részéről napok óta azon gondolkodom, hogy miért ilyen hevesek a viták, miért ilyen óriásiak a véleménybeli különbségek, hiszen papíron egy egyszerűen megítélhető dolog történt: fegyveresek orvul fegyvertelenekre támadtak, kioltották az életüket. És ölni bűn. Bűn a világ vallásaiban, bűn a vallásokat tagadók között, de öncélúan ölni még az állatvilágban is az.

Aztán éles eszemmel rájöttem, hogy ezen események bizony mindenki számára túlmutatnak önmagukon, és több, önmagában is feloldhatatlan problémakört érint: vallás, együttélés, bevándorlás-politika, szabadságjogok, sajtó(szabadság), humor és esztétika, Európa és európaiság, sorolhatnám.

Ezeket a kérdésköröket megvizsgálva rájöhetünk, hogy egy közös tulajdonságuk biztosan van: nem lehet őket patikamérlegen mérni, nem lehet őket száz százalékban törvénybe foglalni, nem lehet a fekete-fehér pontig leegyszerűsíteni, ugyanis mindegyik alapját az ember belső lényege, a lélek és a szellem határozza meg. Ez bizony nem anyagi természetű, nincs benne ÁFA-tartalom, testzsírszázalék, BUX-index, árfolyam.

Talán pont azért lettünk ilyen hevesek, mert valahol belül újra szembesültünk azzal, hogy a mindennapi megélhetési harcok között/után/felett más küzdelmeink is vannak (lennének), részben belül, részben egymás között, részben a mindenkori hatalommal szemben. És ha már rájöttünk, bizony azzal is szembesülnünk kellett, hogy ezt a harcot eddig (és ezután sem…) vívtuk, vívjuk meg. Saját magunkkal sem. Ugyanis huszadlagossá vált számunkra, hogy mit jelent a hit, hogy hol van a jó ízlés határa, hogy meddig tart az én jogom, és hol kezdődik a másiké, hogy mit jelent lelkileg és szellemileg európainak lenni (nem egyenlő Schengen..)


Ezekkel a kérdésekkel ugyanis nem nagyon foglalkozunk, vagy ha mégis, akkor egyet kiragadva esetleg elfilózunk rajta. Most meg rádöbbenünk, hogy a világ ennél sokkal komplexebb, hogy vannak összefüggések, amikre gondolkodás és párbeszéd nélkül nem jövünk rá.

Azért is nagyon érdekes a jelenlegi vitákat megvizsgálni, mert (hoppá!) úgy tűnik, hogy sem itthon, sem a művelt nyugaton nem áll be teljes mértékben az istenadta nép a pártok és az ideológiai vonalak mögé, még a következetesen gondolkodók is vakarják a fejüket, hogy hogyan lehetne egy ívre fűzni eddig is meglévő, de valahogy mégis heterogén meglátásaikat. (Politikusaink persze igyekeznek sematizálni a gondolatainkat, láthatóan azonban kevés sikerrel.)

A magukat mélyen kereszténynek tartók részben védelmükbe veszik az iszlám nevében öldöklő terroristákat, liberális el- és befogadók követelik a bevándorlás-politika újragondolását, megkeseredett és sótlan emberek polemizálnak a humor természetéről, és ez eltart még egy darabig. Káosz van, Bábel van. Még egy darabig gondolkodunk, aztán megszáradnak a virágok a sírokon, és újra visszaállhatunk eredeti álláspontunkra: a radikális újra hazazavar, a szabadelvű újra megjelentet egy lapot, ami számára vicces vagy igaz, a vallástalan újra a vallások és egyházak évezredes bűneit sorolja, a konzervatív újra töketlenkedik, az istenadta pedig újra a farhát árával lesz elfoglalva.

Bazsó Gergely

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr147095791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andras J Fazekas 2015.01.21. 23:00:14

Ez a történet mindenkinek másról szól, máshol kezdődik, és máshol áér véget.

Arthur Bloch 2015.01.22. 05:47:11

Régebben a hasonló helyzetben azt mondták a bölcsek: "A fanatizmustól csak egy lépés a barbárság"...-Mai időnkben az igazolódik be,hogy ez tévedés!Ha bármilyen hitre,vallásra hivatkozva gyilkol bárki az azt jelenti,hogy a fanatizmus vagy egy vallási dogmára való hivatkozás maga a BARBÁRSÁG,- a történelem igazolta: minden dogmatikus vallás képes erre.Formálisan persze azt kell mondanunk ilyenkor,hogy az ilyen nem ember, nem egy hívő,hanem "terrorista"..No persze ez is csak elkenése a bajnak:-amikor bárki képes egy vallási "meggyőződés"-re hivatkozva ölni: az gyilkos,akit bután feljogosít a vallása!A középkor sajnos még nem teljesen múlt el...

oxygene2 2015.01.22. 10:42:18

"egyszerűen megítélhető dolog történt: fegyveresek orvul fegyvertelenekre támadtak, kioltották az életüket. És ölni bűn. Bűn a világ........." ácsi proletár! Mondaná szegény nagyapám! Há' nem ez a történet eleje! Hjjaaaa ha te itt! kezded akkor így néz ki! Na de honnan veszed, hogy neked ez az origo és miért pont ez? Tudok olyan pontot is mondani amiből pont az ellenkezője jön ki! Nem lehet cafatokra és töredékekre bontani egy eseményt, mert az első betűjét sem fogod érteni......na szóval, hol is kezdődik?

oxygene2 2015.01.22. 10:48:00

@Arthur Bloch: "A középkor sajnos még nem teljesen múlt el... " És sajnos benne vagyunk egy még mocskosabb újkorban.....buta vallás, buta gyilkos.......olajért szebb ölni?.....ritkafémekért?.....gyémántért?....multicégekért?......profitért?.......vagy csak simán a másik faj gyűlöletéért?.....Lehet, hogy az a középkor emberségesebb és valódi alapokon nyugvó volt?

RoflMao 2015.01.22. 16:04:45

"Kicsit" leegyszerűsítve a dolgot ez a történet arról szól, hogy korunk Rikárdói, Charlie-jai és Ábrahámjai azt gondolják övék a világ, nekik mindent szabad. Aztán jön Ahmed és odabasz, akkor meg nem győznek picsogni.

Kevésbé leegyszerűsítve pedig arról szól a történet, hogy amíg egyeseket egy dologért a hős, a mártír dicsfényébe borítják, addig másokat egy hét múlva ugyanazért bilincsben visznek el. A sajtó szent szabadságáról való ajvékolás közben.