iszakbalazs.jpgNem akarsz írni erről valamit? – kérdi ősrégi cimbim, aki jobb híján jobbegyenesét tökéletesíti.

A válasz nem is lehetne cinikusabb, lemondóbb, az a fura arc párosul a balkáni politikát követők számára oly tökéletesen berögzült mozdulattal, a legyintéssel:

- Minek?

A hír, hogy Izsák Balázs lemondta a Marosvásárhelyre tervezett Székely Szabadság Napját már az erdélyi magyar portálok kommentálóinál is alig veri ki a biztosítékot, szóval, úgy vagyok/voltam vele: kit érdekel?

Az autonómia-masírozásokról a véleményem közismert, ahogy az autonómia jelenlegi koncepciójáról is: egy maroknyi, hatalomról délibábokat álmodó botcsinálta és álpolitikus kergeti a semmit egy légüres térben. Jól mutat, kurva jó a píárjuk, ahogy Pösten mondanák, de semmi több.

Egy előre, és kettő hátra, ahogy a bukaresti Parazitii énekli, „valsul pulii mele” (Az idézett szöveg, a melyben a politika látszatlépéseit bírálják valahogy így szól magyarul: „egy előre, kettő hátra, ez a faszom keringője”), hogy egyformán idézzem a két hatalmi konglomerátumot, amelyek között őrlődünk mi errefelé, mint olcsó búza egy kidzsongdongi népi malomban.

Aztán mégis írok valamit, gondoltam. Hogy igazam volt, amikor nemegyszer figyelmeztettem az erre vevő közt, hogy ugyan már, nincs itt semmi hősiesség, kérem szépen, egy maroknyit – ahányat a Himnuszunk is említ – kivéve, mind elszaladnak az első pofon után.

Hát, itt van, még csak el sem csattant, csak úgy a szagát hozta errefelé a szél ennek a képzeletbeli pofonnak, de máris van, aki szalad, köztük sokan olyanok, akik eddig az első sorokban „harcoltak”.

Amúgy örülök annak, hogy így alakult. Még egy esély, hogy végre arról beszéljünk, ami fontos, ami a mát köti gúzsba, hogy holnap már Londonban mosson autót az orvosi egyetemet frissen elvégzett egyszeri székely. Mert uraim, ha tetszik, s ha nem, ez az első, és legfontosabb problémánk, a megélhetési nehézségek, amelyek okaként ott látjuk az elképesztő mérteket öltő állami korrupciót, ami nem kerülte el a mi szent teheneinket sem, jócskán érintettek benne, a feltétel nélküli globalizmusbeengedést, az álkapitalizmust, és legfőképp: a kisember mindennapi gondjainak tökéletes semmibevevését.

Amúgy azért is örülök, hogy így alakult, mert szegény vármegyés cimboráim idén nem kell majd ismét kifizessenek egy rakás román oroszlánt a saját zsebükből – amiért cserben hagyták őket azok, akik odahívták, és vezetőkként mutatkoztak be. Nem tiltanak ki jobbikos politikust, az eseményeket tétlenül szemlélő anyaországi gárdistát.

Amúgy meg évek óta az a retorika, hogy az RMDSZ a megalkuvó, a meghátráló az stb. Az SZNT és elnöke stratégiai megállapodást kötöttek az Erdélyi Magyar Néppárttal (vagy az EMNT-vel, mit tom' én...), hogy aztán ők egymást tűzön-vízen keresztül támogatják. Stratégiai megállapodás, anyám borogass!

Aztán az MPP is itt van, kérem szépen, akinek elnöksége és országos választmánya mára akkorára zsugorodott, hogy Gábor bátyám Trabantjában simán elférnek, és még hamuzni lehet az ablakon kifelé, persze, ha Gábor bátyám, aki megveszekedett csíki, megengedné, hogy Trabantjába beüljenek. ( Akit érdekel, nem, nem engedné meg!)

Na, elnöküket, Bíró Zsoltot épp Izsák Balázs zárta ki az SZNT elnökségéből, mondván, hogy túl sok a Zsótiban az RMDSZ. Vagyis, a megalkuvás, meghátrálás stb. Aztán most előzzük balról, a járdán padlógázzal az RMDSZ-t, csak sajnos ezt még meghátrálásnak sem lehet nevezni, ez már tragikomédia, tragi nekünk, egyszeri magyaroknak, komédia nekik, akik még mindig találnak elég birkát, akik mögöttük bégetve, lépegetve azt az illúziót keltsék, hogy itt kérem tömegtámogatás van. Az, persze.

Lassan felsóhajt az egykor szebb napokat is megélt erdélyi magyar nemzetipolgárijobboldalikeresztényautonómista tábort megszervezők hada, élükön azokkal, akik egykor hittek ebben az egész politikainak tűnő gondolati konglomerátumban, hogy nem lenne jobb mindannyiunknak, ha visszamennénk az RMDSZ-be?

Az, ami most van, eredményre nem vezet.

Az, ami most van, csak arra elég, hogy sutba dobhassa azt a kicsit, keveset is, amit eddig elértünk.

Amúgy... Amúgy, amúgy – olyan töprengő szó ez, feleim. Amúgy nem tud valaki egy félig jó állást Londonban?

EfVé

 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr927219261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ellensúly 2015.03.04. 11:35:51

Az a baj, hogy az RMDSZ-t nem lehet megváltoztatni, mert olyan embereknek van döntő szavuk ott – Verestóy, Frunda, Eckstein-Kovács, Markó, hogy csak néhány példát említsünk –, akiknek fontosabbak a bukaresti lakomaasztalról „nagyvonalúan” lesöpört morzsák, mint a magyar megmaradás. A soviniszta román politikai elit és prostituált RMDSZ szimbiózisban él.

Ami az RMDSZ-en kívül van, az pedig valóban tragikomédia. És ezt csak felgyorsította az, hogy Budapest letett az RMDSZ-szel szembeni alternatíva felépítésének szándékáról.
süti beállítások módosítása