apathy-1060.jpgA polgárinak hazudott „illiberalizmusból" nem fakad semmi: se progresszió (évtizedek óta egy helyben toporgunk), se konkrét elnyomás (nem vág be senki egy kocsi csomagtartójába, ha kimondom a véleményemet). A jogállamiság mégis haláltusáját vívja, és ezt némán tudomásul vesszük. Bosszankodunk ugyan egy kicsit, de aztán megyünk a dolgunkra.

A modern magyar demokrácia egyik legsötétebb fejezetének lehettünk szem- és fültanúi múlt héten kedden a Nemzeti Választási Irodánál. Gondoljunk csak bele: egy alkotmányos jogállamban (nem röhögni) az Országgyűlés törvényesen megválasztott ellenzéki képviselője népszavazási kezdeményezést akar leadni az NVI-nél, de nem várt akadályokba ütközik, amikor a kormánypárt igazgatójához köthető Fradi Security kidobói és még néhányan az útját állják (mondjuk ki: egy csapat kigyúrt, rossz arcú kopasz formáról van szó).

A focirajongók gyűrűjében egy öreg nénike áll magányosan mappával a kezében, látszólag ő is népszavazási kezdeményezést szeretne leadni. Az újságírói kérdésekre, miszerint van-e összefüggés az ő és a bejáratot eltorlaszoló kopasz horda ittléte, valamint az MSZP kezdeményezése között, flegmán csak annyit felel: „ez magánügy”. De nem magánügy. Olyannyira nem az, hogy érti mindenki: mindnyájunknak szól, de ami talán még fontosabb: nem csak nekünk, hanem rólunk is.

Még aznap este ellenzéki frakcióvezetők, Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Schiffer András, az LMP társelnöke vitafórumot tart az ELTE jogi karán a kormány egyik húzóarcával, a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, Lázár Jánossal. Ha lehet, az esti események legalább annyira szürreálisak, mint a délelőttiek: Lázár János arcán kaján vigyorral kitér az NVI-botránnyal kapcsolatos kérdések elől. De nem ez a dologban a legfurcsább, a kormánypárti képviselőket ismerve hozzászokhattunk már, hogy mesterien értenek a mellébeszéléshez. A groteszk a történetben az, hogy úgy vitatkoznak a jogállamiság – gyakorlatilag lássuk be, nem is titkolt – haláláról a miniszterelnök jobbkezével, mintha a vérlázító jogsértés és a demokratikus berendezkedés lábbal tiprása nem itthon, nyíltan a szemünk előtt, hanem egy távoli országban zajlana.

A totális diktatúrát értem, ahol elhurcolnak az éj leple alatt, ha olyat mondasz, ami nekik nem tetszik. A párbeszéden és szabad véleménynyilvánításon alapuló liberális demokráciát is értem. A polgárinak hazudott orbáni „illiberalizmust” viszont sokkal nehezebb megemésztenem, ahol többé-kevésbé létezik a szólásszabadság (bár tény, hogy látott már szebb napokat is), de nem fakad belőle semmi: se progresszió (évtizedek óta egy helyben toporgunk), se konkrét elnyomás (nem vág be senki egy kocsi csomagtartójába, ha kimondom a véleményemet). A jogállamiság mégis haláltusáját vívja, és ezt némán tudomásul vesszük. Bosszankodunk ugyan egy kicsit, de aztán megyünk a dolgunkra. Nem teszünk ellene semmit.

Na, de miért nem?

Sajnos elég egy kicsit jobban belegondolnunk ahhoz, hogy lássuk: az Erdősi Lászlónék országában talán nem is olyan meglepő ez. Egy olyan ország ez, ahol a szabadságérzést felváltotta a közöny; ahol a biztonságérzet hamis illúziójába való kapaszkodás miatt megalkuszunk, ahelyett hogy felemelnénk a fejünket. Ahol a magunkért való felelősségvállalást túl rémisztőnek találjuk ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk foggal-körömmel a kommunizmus ránk hagyott örökségéhez, ahhoz, hogy a paternalista állam, a szigorú szülő gondoskodik rólunk. A bántalmazott magyar társadalom úgy oldja szorongását, hogy traumatizáltságának forrásába, a saját feldolgozatlan múltjába kapaszkodik, mert az jelenti számára az egyetlen biztonságot. Ez sajnos azonban nem több egy gyermek fantáziájánál. Mindezt teszi ahelyett, hogy szembenézne a traumatikus múlttal, abbahagyná a tagadást, és megteremtené a saját jövőjét, s nem csak hagyná, hogy az élősködő kevesek elvegyék azt tőle. Hiszen mi is történt kedd óta?

Felháborodtunk, kikértük magunknak a történteket, káromkodtunk és szitkozódtunk egy sort, köszörültük kicsit a nyelvünket a hatalmon (mindenszar). Végül a kezdeti hév és lendület megtört, lehiggadtunk, megvontuk a vállunkat, és továbbléptünk rajta. Az NVI-botrány a pedagógustüntetésekhez, brókerbotrányokhoz meg netadókhoz hasonlóan a tegnap hírévé vált. Lejárt lemezzé. A permanens botrányokhoz és háborúskodáshoz kondicionált magyar társadalom közönyössé vált, a szenvedély helyén apátia, a tenni akarás helyén csak beletörődés maradt. A változástól és felelősségvállalástól való félelmeink és szorongásaink eredménye egy neurózisos társadalom lett, melyben a bizonytalanság maga a halál. Az élet márpedig tele van bizonytalansággal és változással, ezért hívjuk életnek. Erről mondunk le, ha nem merünk szembenézni a múlt traumáival.

A változástól és az ismeretlentől való félelmünk következménye, hogy ciklusról-ciklusra csökken a választásokon való részvételi hajlandóságunk, egyre kevesebben érezzük úgy, hogy a kezünkbe merjük venni a sorsunkat, és ki merjük nyilvánítani véleményünket a szavazófülkéknél. Vannak, akik a választások hiábavalóságával igazolják a közügyektől való elfordulást, de ez lényegében a tagadásnak csak egy újabb formája. A tagadásunk abban mutatkozik meg, hogy elutasítóan közönyösek, defenzívek vagyunk, mondván: „nem érdekel minket a politika”, „egyik kutya, másik eb”, „úgysem fog változni semmi”. És bár nem szeretném vitatni ezeknek a kijelentéseknek az igazságtartalmát, ha megvizsgáljuk az elutasításunk mögött rejlő érzéseinket, észre kell vennünk, hogy nem a közügyek nem érdekelnek minket (elvégre végső soron mégiscsak rólunk szólnak), hanem félünk kitenni magunkat egy újabb csalódásnak. Félünk kitenni magunkat az életnek, s még inkább: a tudatos életnek (minél tudatosabbak vagyunk, annál inkább kell szembesülnünk a problémákkal, annál világosabb, hogy mindnyájan meg fogunk halni, s vannak, akik úgy halnak majd meg, hogy nem is éltek igazán).

De vannak az ujjal mutogatók is: a „jobboldaliak” a „baloldaliakat”, a „baloldaliak” a „jobboldaliakat” hibáztatják nyomorúságos, apátiás életükért. Ezzel a folyamatos hibáztatással, címkézéssel nyugtatgatják háborgó lelkiismeretüket, mondván: ők tennének-tennének, de nem lehet, mert „Orbán”, mert „Gyurcsány”, mert a „nácik”, mert a "liberálisok", mert a „cigányok”, mert a „zsidók”. Bárkit hibáztatnak, csak ne kelljen szembenézniük a félelmeikkel. Túl ijesztő lenne belátni, hogy a helyzetükért ők is legalább annyira felelősek, mint a rajtuk kívül álló dolgok.

Mindaddig, amíg nem látjuk be, hogy a problémáink jelentős része a kollektív neurózis tagadásából fakad, esélyünk sincs egy szebb jövőre. A kollektív neurózis arra utal, hogy a magyar társadalom pont olyan traumatizált, mint a bántalmazott gyermek, aki testében és lelkében is beteg. Fáj a társadalom „teste”, mert egészsége romokban hever (gondoljunk csak a folyamatosan leépülő egészségügyre, de akár bármely másik hanyatló ágazatra), az immunrendszere pedig összeomlóban van, reakciói késve, vagy egyáltalán nem érkeznek. Soha nem látott mértékben nőnek az egyenlőtlenségek, folyamatosan szűkül a középosztály, nő a szegénység, milliók szenvednek az anyagi depriváltság állapotában. A társadalom öregszik és elhalványul (elég csak a népességfogyásra gondolni).

Meggyötört a „lelke” is, mert fáradt és közönyös, emiatt egyre kiszolgáltatottabb az élősködő kevesek zsarnokoskodásának. A civil társadalom a háttérbe szorul, a szellemi pezsgés álmos lagymataggá satnyul. Identitása zavaros kavalkáddá válik, céltalanul bolyong a sötétben, már csak azzal tud azonosulni, hogy kivel szemben határozza meg önmagát, és nem azzal, hogy mi mellett áll ki. Olyan vezetőket választ, akik beállnak a természeti erőforrásokat kiszipolyozó, profitközpontú világparadigma kiszolgálóinak sorába, és nem állnak ki érte a nemzetközi porondon. Végül szép lassan alulmarad a globalizálódó világ fokozódó versengésében.

Magyarország egy bántalmazott ország. Mint a bántalmazott gyermek, úgy érzi, nem szerethető, az igényei nem fontosak, nem ő rendelkezik saját maga felett. A traumatikus XX. század, a trianoni diktátumok, a világháborúk, a holokauszt, az évtizedeken át tartó kommunista terror generációk életét tették tönkre, milliókat taszítottak nyomorba. Az előző század ránk hagyott öröksége gyógyíthatatlan betegségként élősködik a kollektív tudatunkban, miközben elkeseredésünk, kilátástalanságunk, reménynélküliségünk egyre csak nő, és árnyékként telepszik ránk.

Lelki válságunknak, traumáinknak nem a kiváltója, hanem a következménye az Orbán-kormány. Az összeomló egészség- és oktatásügy, az elburjánzó korrupció és hatalmi arrogancia, a tehetségtelen kivagyiság, önkényeskedés és fokozódó társadalmi egyensúlytalanságok dacára mindent megteszünk azért, hogy tagadhassuk a neurózist, ezért tartjuk lélegeztetőgépen a hatalmi logikának mindent alárendelő Orbán-kormányt. De nem csak őket, hanem lényegében mindenkit – tisztelet a kivételnek –, akik az elmúlt negyedszázad politikai színpadának meghatározó szereplői voltak. Még ha tennénk is valamit a felmerülő problémák ellen, gyakran szélsőséges, rossz válaszokat adunk rájuk, és elfelejtünk számolni a következményekkel. Ma sajnos fájóan kevesen vannak azok, akik észreveszik, hogy a gond elsősorban nem azokkal van, akik politikai tőkét kovácsolnak maguknak a kollektív traumából, hanem velünk, akik a mindenkori tagadást választjuk a problémákkal való szembenézés, és az ezzel szükségszerűen, de csak ideiglenesen együtt járó bizonytalanság helyett. Hogy egy klasszikust idézzek: pontosan olyan vezetőink vannak, amilyeneket megérdemlünk.

De akkor mit tegyünk?

Először is abba kell hagynunk a tagadást. Ahelyett, hogy az elnyomó kevesek játékszabályai szerint éljük az életünket, szembenézünk a saját múltunkkal, és nem fordítunk hátat semminek, legyen szó személyes, családi traumákról vagy nemzeti, társadalmi gócpontokról. Az örökös háborúskodás, árokásás és ujjal mutogatás helyett megértéssel, együttérzéssel fordulunk a másik felé. Hisztériakeltés helyett a megegyezésre törekszünk. Mindig elfogadjuk az érzéseinket, legyenek jók vagy rosszak, és határozottan kiállunk azok ellen, akik a neurózis fenntartásában érdekeltek. Szembenézünk a gyászunkkal, a veszteségeinkkel, és nem söpörjük be őket a szőnyeg alá. Megtanulunk kiállni önmagunkért mind egyéni, mind társadalmi, mind nemzetközi szinten. Soha nem engedünk az önkénynek, és kivesszük részünket a közügyekből. Megtanuljuk felismerni a hibáinkat, és merünk változtatni rajtuk. Megtanuljuk azt is, hogy mi a különbség a megalkuvás és a kompromisszum között, és mikor kell határozottan cselekednünk. Felnövünk, és nem hagyjuk, hogy gyermeki érzések, ábrándok, gyermekkorból hátramaradt védekezések irányítsák az életünket. Felelősséget vállalunk önmagunkért, és nem arra várunk, hogy az állam, a szigorú szülő gondoskodjon rólunk. Merünk nyitottak lenni a változásra, merjük izgatottan és nem félve várni a holnapot, és tudatosan tervezni a jövőt. Megtanulunk kapcsolódni a bennünk élő gyermekhez, merünk spontának, játékosak lenni, tudunk nevetni saját magunkon.

Egyéni és társadalmi szinten is célokat tűzünk ki magunk elé, és mindent megteszünk azért, hogy ezeket a célokat elérjük. Olyan célokat is megfogalmazunk, melyek túlmutatnak az életünkön, amik elsősorban nem minket, hanem a jövő generációit szolgálják. Teszünk a demokratikus politikai kultúra ápolásáért, mert tudjuk, hogy csak erős társadalmi ellenőrzés mellett valósíthatunk meg egy erős, egészséges társadalmat. Segítünk a másikon, és nem fordítunk hátat neki. Támogatjuk családunkat, barátainkat, közösségeinket, a nálunk gyengébbeket, elesetteket. Nem vagyunk kirekesztők másokkal szemben, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, de nem félünk szólni neki, ha valamin változtatnia kell. Nem fojtjuk a másikba a szót, mert értjük, hogy a szólás szabadsága minden társadalmi fejlődés alapja. Szem előtt tartjuk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, és azt is, hogy hová tartunk. Ápoljuk gyökereinket, megőrizzük a megőrzendőt, de nem félünk változtatni azon, amit már meghaladott az idő. Nem félünk attól sem, hogy tudatos életet éljünk. Mindig harcolunk a szabadságért, az emberi jogok betartatásáért, a jog előtti egyenlőségért, mert tisztában vagyunk vele, hogy a szabadság nem jár ingyen, azért minden nap meg kell küzdenünk.

Nem tagadjuk meg önmagunkat. Meg merjük határozni az egyéni és a társadalmi, nemzeti identitásainkat, és merünk azoknak megfelelő életet élni. Tanítunk és holtunkig művelődünk. Megtanulunk kritikusan, és nem elfogultan, dogmatikusan gondolkodni a világról. Büszkék vagyunk arra, akinek és ahová születtünk. Bár tervezzük a jövőt, és tanulunk a múltból, javarészt a pillanatnak élünk, és hagyjuk élni a másikat is. Tudjuk, hogy nem jár nekünk semmi, csak amiért hajlandóak vagyunk megdolgozni. Gondoskodunk magunkról és a környezetünkről, és óvjuk a természetet, amelynek szerves részei vagyunk. Nem félünk szembenézni a halálfélelmünkkel, és nem félünk attól sem, hogy olykor-olykor számot vessünk az életünkkel. Olyan életet élünk, amelyet érdemes élni. Rájövünk, hogy csak egyetlen értelme van az életünknek, amit mi adunk saját magunknak. Végezetül tudomásul vesszük, hogy a változás elsősorban velünk, és bennünk kezdődik.

Lao Ce: Tao te King (76)

A csecsemő: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erős.
A sarjadzó fű és fa: lágy, erőtlen,
a korhadó: szívós, erős.
A kemény és erős: pusztuló,
A puha és gyenge: fakadó.
Elvész a fényes hadsereg.
A felnőtt fatörzs megreped.
A kemény, erős: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

(Fordította: Weöres Sándor)

Cseh István

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr598434416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.02. 11:40:02

A liberális jogállamiságnak lejárt az ideje: eddig is csak az oligarchikus köröknek kedvezett. Le kell váltani. A demokrácia ideje jött el, ahol a nép szava és nem az elit szavaz számít.

ö...mikó? 2016.03.02. 14:38:23

@BircaHang Média: Te undorító kommunista féreg, te munkásőrivadék.

saci02 2016.03.02. 14:39:12

@BircaHang Média: Az illiberalizmus meg megdoglott.

d.j 2016.03.02. 14:40:55

Jó írás. Jó látni, hogy vannak még akik gondolkodnak és ezeket a gondolatokat le is tudják írni. Kár, hogy ezek a gondolatok nagyon kevés emberhez jutnak el és nagyon kevesen értik meg, mert azt kihagytad, hogy az oktatásunk is romokban és egyre rosszabb a felnövő generációk értelmi képessége.

Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.03.02. 14:54:10

@BircaHang Média: Te undorító állat! Nem zavar hogy mindenki hány már tőled?

Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.03.02. 14:55:35

Azért jó látni, hogy jobboldalon is vannak gondolkodó emberek, ott is kiveri már a biztosítékot a fideszes pofátlanság.
Az MNB-ben a pénz pedig nem közpénz, alapítványba mehet, hiszen az Viktor személyes kincstára, ahol Matolcsy a kincstárnok.

új felhasználó 2016.03.02. 15:13:30

"Az örökös háborúskodás, árokásás és ujjal mutogatás helyett megértéssel, együttérzéssel fordulunk a másik felé. "

Akkor most lesz Jobbik-MSZP-DK-Összefogás?

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.02. 15:21:19

@Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény]:

Az ellenkezője zavarna: ha ünnepelt és jól megfizetett megmondóember lennék. Ez esetben tudnám, hogy rossz úton járok.

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.02. 15:22:35

@ö...mikó?:

Egyetlen rokonom sem volt munkásőr. De ha lett is volna, annak se lenne nagy jelentősége.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.03.02. 15:25:08

Megnéztem a videót vagy nyolcszor. Nem akadályozták. Pont olyan volt a helyzet, mint amikor valaki le akar szállni a 4-es villamosról. Bocsánat... szabad... ön is leszáll?... Köszönöm... Ennyi. Nyakó hülye volt, zavarta a tömeg, amit már a nagy pillanat előtt is láthatott, és kivonult a sarokba. A nagy darab faszi látszólag a lehetőségek szerint odébb áll a hirtelen megindult tömegben, semmi különöset nem látok rajta. Mindenki a kopaszokkal foglalkozik, de az a sapkás fickó, aki balról (balról! ;-) ) támadott, sokkal erőszakosabban furakodott. Kiért?

Nyakó vajon miért lökte oda olyan kedvetlenül a papírját? Honnan tudta, hogy az őt megelőző ember mit nyújt be? Honnan tudta, hogy teljes-e a fedés a két benyújtott kérdés között?

A tömeg az irodában valóban szokatlan, és nyilván nem maguktól mentek oda ezek az emberek. Az is sík hülye, aki azt hiszi, hogy Orbán küldte őket, de még Kubatovot sem hiszem. Hiszen látjuk, végül is nem a kopaszok voltak az igazi furakodók. Egy ilyen ötlet jóval alacsonyabb sziten is eszébe juthat valakinek.

A szélsőliberálisok mindig azzal vágnak vissza azoknak, akik illemet és erkölcsöt kérnének számon rajtuk, hogy ha azt akarjuk, hogy valamit ne tegyenek meg, akkor tiltsuk meg törvénnyel. Addig mindent szabad. A tömeges jelenlétet nyilvánvalóan nem tiltotta eddig törvény. Akkor tehát szabad. Disznóság, de szabad. Tiltsák meg törvénnyel.

Khonsu 2016.03.02. 15:35:10

Tökéletes helyzetleírás, de attól tartok nem fog itt már semmi sem megváltozni. Azok közül, akikben lenne szándék és erő a változtatásra hatszázezren már a lábukkal szavaztak, a maradék pedig most készülődik.

Már elbizonytalanodtam én is, hogy érdemes-e itt még bármiféle pozitív fordulatot várni, vagy célszerűbb inkább valahogy formába önteni a jelenlegi híg fost és hagyni megszilárdulni?

Aki nem akar úgy meghalni, hogy nem is élt, annak most nagyjából 2 lehetősége van, vagy elmegy innen, vagy megpróbálja kiaknázni a rendszerben rejlő lehetőségeket.

Lurian 2016.03.02. 15:41:38

Fel kell számolni a pártrendszert. Amíg marad, minden marad: a mutyi, az áldemokrácia, az álhazafiság, az álvallásosság, minden. Aztán jöhet a teljes átláthatóság és az összeférhetetlenségek kíméletlen üldözése. Ezek nélkül itt sohasem lesz semmi.

Khonsu 2016.03.02. 15:48:39

@BircaHang Média:

Van alapja annak, amiket írsz, de amire jelenleg "illiberalizmus" néven próbálják azt lecserélni, az nagyon messze van a demokráciától és a népakarattól.
Pont ellenkezőleg, mint azt múlthéten is láthattuk.
Még inkább az oligarchikus köröket szolgálja ki. Lehet, hogy személyükben nem teljes egészében ugyanazokat, és a szöveg is más, de maga a rendszer nem jobb, hanem rosszabb.
Más alternatívát kell kitalálni.

új felhasználó 2016.03.02. 15:50:39

@Lurian:
"Fel kell számolni a pártrendszert. "

Ne már, aztán kommunákban döntenének a zemberek, mint Mao álmában? Bár ott is volt egy párt, szóval nem volt tökéletes a rencer

GNDL 2016.03.02. 15:50:49

@Androsz: „Nem akadályozták”

A fideszes NVI és NVB elnökei sem értenek egyet veled...

„akik illemet és erkölcsöt kérnének számon rajtuk”

Szerencsés lenne ha nem erkölcstelen posztkommunista korrupt moszkovita férgek kérnének számon bármit is másokon...

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.02. 15:52:25

@Khonsu:

Ezzel részben egyetértek. Sosem mondtam, hogy a jelenlegi orbánizmus lenne a megoldás. Mindig azt mondom: ez tapogatózás a kiút felé a liberális elnyomásból.

GNDL 2016.03.02. 15:52:58

@Androsz: „Orbán küldte őket, de még Kubatovot sem hiszem”

Az ne is zavarjon, hogy Kubatov ezer szálon kötődik az ott megjelent, többnyire büntetett előéletű kopaszokhoz, valamint nem ez az első eset, hogy Orbánék jogállami demokráciákban úgymond „nem konvencionális” eszközökkel szabotálják két éve egy népszavazás kezdeményezését.

új felhasználó 2016.03.02. 15:53:11

A megoldás az volna szerintem, ha bíróilag új benyújtást rendelnének el, aztán köteleznék a fradis kopaszokat, hogy a hátukon kell bevinni Nyakót a pecsételőgéphez. Még cumit is adnának a szájába, hogy le legyen nyugtatva

új felhasználó 2016.03.02. 15:59:51

@Androsz:
Ha nem épp a szocikról lenne szó, talán még fel is háborodnék

De akik végigtapsikolták Gyurcsány hatalomszerzését, elélveztek az öszödi beszédtől, az abban felsorolt féllegális szközöket is beleértve, azok nem érdemelnek jobb bánásmódot. Ez személy szerint is vonatkozik Nyakóra, mint Gyurcsány hű csicskájára

És akkor még nem beszéltem a pártállami múltról, amitől soha nem fognak megszabadulni, akármit hirdetnek magukról

fidesz jobbik mszp dk együtt pm lmp fodor egykutya 2016.03.02. 16:15:01

"Még aznap este ellenzéki frakcióvezetők, Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Schiffer András, az LMP társelnöke vitafórumot tart az ELTE jogi karán a kormány egyik húzóarcával,..."

Már ebből következik, hogy Orbán bélringyója mind a két "ellenzéki" díszpinty. Valódi ellenzéki ugyanis egy mocskos hazaáruló fideszessel nem ül le egy asztalhoz, és nem bájolog el vele kedélyesen.

fidesz jobbik mszp dk együtt pm lmp fodor egykutya 2016.03.02. 16:17:26

@BircaHang Média: "A demokrácia ideje jött el, ahol a nép szava és nem az elit szavaz számít."

Hogy a nép szava dönthet (már ahol), az is a liberális szabad és titkos választási rendszernek köszönhető, te féreg!

Veridicus76 2016.03.02. 16:18:30

Emberileg szimpatikus ez az LMP-s naiv idealizmus, de az a helyzet, hogy magyargyűlölő hazaárulókkal nincs miről megegyezni, mert ők azt akarják, hogy Magyarország ne legyen. Évszázados szabadkőműves program ez.

Pásztor Miklós 2016.03.02. 16:42:38

@BircaHang Média: Te undorító féreg! Mindenütt ezt a baromságot nyomod?

Pásztor Miklós 2016.03.02. 16:43:26

@Veridicus76: És mi akarnak helyette a szabadkőművesek? Milyen ország legyen?

Pásztor Miklós 2016.03.02. 16:46:30

@BircaHang Média: Sok ilyen semmitmondó baromságod van még közíróka?

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.02. 16:51:17

@Pásztor Miklós:

Nagyon sok, a te és elvtársaid nagy bánatára. S nem vagyok egyedül: a nép hangja egyre erősebb az országban, a kontinensen, a bolygón, s ti, oligarchista bérkommentelők nem vagytok képesek a népet megállítani. Ezért van az, hogy nagy tehetlenségetekben kockásingesen okádtok, tomboltok, romboltok, pedig minden hiába: a nép acélakarata legyőzhetetlen, s már tömeggyilkos fegyvereitek sem hatnak. Ez van, időtök lejárt, jön a tisztító szél, mely lesöpri a színpadról az emberelnyomó liberalizmust és gonoszságot.

ö...mikó? 2016.03.02. 17:03:40

@BircaHang Média: Te szar senki kommunista, méghogy a nép hangja. Kár, hogy anyád kiszart.

Pásztor Miklós 2016.03.02. 19:49:28

@BircaHang Média: Lebuktál hülyegyerek! Ezt most túltoltad. Csak egy troll vagy te, semmi több. :-))

Lurian 2016.03.02. 21:27:38

@új felhasználó: Hát, amennyi aggyal mostanság meg vannak áldva a népek, egy kommunából itt tuti anarchia lenne. Egy kislétszámú, nem érinthetetlen, spec jogosultságokkal ellátott, visszahívható, amolyan tanácsféle kéne. Csak olyan emberekkel, akik már letettek valamit az asztalra a szakterületükön. Rendelkezzenek tiszta múlttal, és valamilyen bizonyítható közösségi munkatapasztalattal. Lehetőleg ne legyenek nevesítve, viszont keressenek jól!
Mondjuk full utópia. :-) Konkrétan senki sem jut eszembe országos szinten. :-)

GNDL 2016.03.02. 21:56:39

@új felhasználó: „nem beszéltem a pártállami múltról, amitől soha nem fognak megszabadulni”

Az MSZP-SZDSZ kormányzat idején amint tudomást szereztek Medgyessy D209-es múltjáról, szinte azonnal leváltották.

Ezzel szemben a Fidesz-KDNP kormányban négy éven át volt külügyminiszter a Magasdi/Marosvásárhelyi fedőnevű egykori három per hármas tiszt, Stumpf István jelenlegi alkotmánybíró a Hazafias Népfront alelnöke volt, Schmitt Pál miniszterhelyettes volt az MSZMP idején, és jelenleg is egy egykori három per kettes operatív tiszt a rendészeti államtitkár...

A pártállami múltja a Fidesz-KDNP-nek sokkal sötétebb.

Ráadásul azzal együtt is, hogy eddig ötször szavazták le a fideszes elvtársak az LMP állambiztonsági múlt feltárására és lusztrációra vonatkozó törvényjavaslatát (az MSZP is megszavazta), kétszer szavazták le a Jobbik lusztrációra vonatkozó törvényjavaslatát, és több mint hetven alkalommal utasították el a Jobbik kommunista nyugdíj-privilégiumok eltörlésére vonatkozó javaslatát (ezek nagy részét az MSZP is támogatta).

Mi a faszról beszéltek??? A Fidesz-KDNP szabotálja a rendszerváltás befejezését hatodik éve...

új felhasználó 2016.03.02. 23:26:23

@Lurian:
Ezeket a gondolatokat végigjátszották már ősrégen, le is írták, el lehet olvasni az athéni demokrácia vergődéseit. Akármelyik megoldást választották, mind zsákutcába jutott, a cserépszavazás az Agorán ugyanúgy mint a harmincak uralma, vagy a tyranniával (koholt módon) meggyanusított hadvezéré

Az ember sorsa az örökös útkeresés, ez a demokrácia eszméjére is igaz

új felhasználó 2016.03.02. 23:30:01

@GNDL:
Persze, miután Medgyessy elböffentette magát hogy az SZDSZ tele korrupciós ügyekkel, hirtelen előkerült a dossziéja ... igazán szakavatott kézben volt addig

Éhes ló 2016.03.03. 04:52:32

Időben kell ébredni, sorba kell állni, nem pedig ajvékolni, ha mások kelnek időben.
Kopasznak lenni és népsavazási kérdést leadni alapvető emberi jog, ami nem csak szocionista gazembereket illet meg, még akkor sem, ha koránkelés helyett médiapatkányokat toborozva akart volna a sor elejére tolakodni.
Talán tucadszorra majd sikerül nekik.
De aki egy ilyen egyszerű dologra képtelen, miként vezetne országot?
Nos emlékszünk rá a pufajkás alkoholosta, d209, elqró és libás idejéből.
Ezért küldtük őket a politikai pöcegödörbe.
Megtennénk holnap is:
kozvelemenykutatok.hu

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.03.03. 05:20:26

@Pásztor Miklós:

Troll ballibául = nem-liberális hozzászóló.

Pásztor Miklós 2016.03.03. 07:23:33

@Éhes ló: Ááááá... a kis látens! Nagyon várod már a Pride-ot?

@BircaHang Média: Megbuktál faszfej. Már csak sületlen ökörségeket hordasz össze, undorodik tőled már mindenki.

Lurian 2016.03.03. 08:43:30

@új felhasználó: Ha feltételezzük, hogy az elmúlt időszakban tanultunk/ fejlődtünk annyit, akkor a régi alapokra - szerintem - lehetne építeni egy új rendszert. Eleve nagyobb társadalmakról, életvitelben és technológiában is felgyorsult életről beszélünk.
Pl az országgyűlés a jelenlegi méretének a tizedével is tudna működni. Most annyian vannak, mint a nyúlszar. Egymillió szál, ki kinek a spanja, ki kinek a rokona, ex-munkatársa, ésatöbbi. Amíg ez a rendszer így működik és ekkora, addig hihetetlen sok lehetőség lesz a visszaélésre. Éppen ezért az sem véletlen, hogy - szerintem - anonimitásra is szükség lenne...

új felhasználó 2016.03.03. 09:52:40

@Lurian:
Én nem hiszek a fejlődésben, mert az többnyire csak látszat. Mega-társadalmakat nem lehet a régi módszerekkel irányítani, hanem csak PR kampányokkal, néphülyítéssal

Az országgyűlés létszámának csökkentése egyike azon kevés vitethatatlanul pozitív dolognak ami Orbán nevéhez kötődik. Rajta kívül senki más nem lett volna képes végigvinni, mivel az elszenvedői megbuktatták volna. Lehet még tovább faragni, de ezt is egyedül csak ő tudná levezényelni

Lurian 2016.03.03. 09:59:18

@új felhasználó: Akkor nevezzük változásnak. Az legalább nem hit kérdése. :-)
Az országgyűlés valóban kisebb lett, de a támogató apparátus meg baromi nagy. Gondolom így sikerült kisebbíteni, hogy aki kiesett az országgyűlésből (és ott amúgy sem csinált semmit, ergo nem volt akkora érvágás), az kapott valami zsírosabb állást valamelyik háttérintézményben. Legalább fel sem kell szólalni, meg az arcukat adni kellemetlen döntésekhez.
Mondjuk amiről beszélünk az sajnos csak utópia, és max egy ésszerű forradalom, vagy egy ésszerűtlen háború hozhatná el az ehhez szükséges változást. Vagy még azok sem.

Éhes ló 2016.03.03. 15:12:07

@Pásztor Miklós: attól tartok ávósfattíú, összekeversz a köcsögö öcséddel, aki a húgoddal, meg a fogatlan ávóslotyó anyáddal a kocsisoron keresi a napi betevőt, de nem találja évek óta.

A beteg fajtád az, ami a buzimeneteteket várja, mert ekkor csurran-csöppen némi alamizsna nektek is a fartúró fiuttatóitoktól.
Ezért bármiféle buzimenetról velük agyalogj, ne velem, mert én undorodok a fajtátoktól, ávósfattyú.