Nézzük meg ezt a szép csoportképet! Szimpatikus, civilizált külsejű, mosolygós diplomaták, egy még szimpatikusabb nevű testület tagjai: az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának. Ezek a magasan kvalifikált, szuperhumanista emberek novemberi döntésükkel hidegvérrel halálra ítélnének sok ezer csecsemőt.
A testület szerint ugyanis világszerte be kellene tiltani a kórházak bejáratánál található inkubátorokat, ahová azok az anyák helyezhetik el újszülöttjeiket, akik valamilyen oknál fogva úgy érzik, képtelenek felnevelni a gyereket. Ahelyett, hogy mondjuk meggyilkolnák magzatkorában, kukába hajítanák, vagy lehúznák a wc-n. Ám a tanult szakemberekből álló bizottság szerint ezzel sérül az anya és a gyermek joga, hogy megismerhessék egymást, hiszen az eljárás lényege éppen a névtelenség. E nemzetközi jogilag kiválóan alátámasztott érvelés persze honnan máshonnan származhatna, mint az Európai Uniótól. (És, mert minden mocskossághoz kell egy "magyar" liberális, e nagyívű gondolat egyik fő vírusgazdája egy Herczog Mária nevű sejthalmaz.)
Miért éppen Izraeltől kell félteni a magyar függetlenséget? Jó pénz, az izraeli pénz? És, ha igen, kinek és mire? Miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, ha egy politikusnak izraeli útlevele is van? Peresz csak viccelt, vagy tényleg gyarmatosítanak minket? Antifasiszta hiszti és összeesküvés-elméletek helyett íme, csak a tények!
Nemzeti érdekérvényesítés - első lecke
Címkék: Jobbik Fidesz Szávay István CBA Felvidék csángóbrékesek
Tweet
Kedves gyerekek! Mai óránkon arról beszélünk, hogyan lehet eredményesen képviselni olyan nemzeti célokat, amelyek egyszerre fontosak, és elérhetőek - ugyanakkor soha nem valósulhattak volna meg, ha valakik nem határozzák el, hogy csakazértis is megvalósítják. A módszertant a modern pedagógia eszközeivel élve, egy pozitív példán keresztül világítjuk meg.
Adott egy elképesztő pofátlanság, nevesül az, hogy a magát "a" magyar üzletláncként hirdető CBA felvidéki üzleteiben egy büdös szót sem írnak ki magyarul. Fogja magát néhány elszánt, tökös civil, és jól ki is osztja ezért őket.
Nehéz ilyenkor szavakat találni. Az ember lassan kezd immúnissá válni az újabb és újabb megszorításokra és úgy általában mindenféle politikai gazemberségre, de van egy szint, amire az ember azt gondolná: „Ááá, ez tuti kamu, ezt úgy se merik megcsinálni.” Aztán megcsinálják. Durvábban, mint először gondoltad.
Az Origó két hete hozta nyilvánosságra azt a listát, amely szerint a kormány 44 ezerről 36 ezerre csökkentené az állami ösztöndíjas és részösztöndíjas felsőoktatási férőhelyek számát. Aztán ma délután robbant a hír: 36 ezer helyett csupán 10 500 hallgató kezdhetné meg „ingyen” (vagyis a szülei adójából már előre finanszírozott) felsőfokú tanulmányait. Tízezer ötszáz, amikor Gyurcsányék 57 ezerrel adták át a kormányzást két és fél éve. Ép ésszel felfoghatatlan.
Úgy kellett ez a vasárnapi tüntetés a Jobbiknak, mint egy falat kenyér. Mondhatnánk úgyis, a balliberális rettegés - némi Fidesz vendégjátékkal - hatalmas szolgálatot tett a múlt heti kapkodásban hibát hibára halmozó radikális pártnak.
Egy rendszerkritikus, rendszerellenes pártot karanténba zárni - fogalmazzunk visszafogottan - nem túl bölcs dolog. Különösen akkor nem, ha ezt olyan pártok és tömörülések hozzák össze, amelyek vastagon benne voltak és vannak az ország szétrablásában, eladósításában, vagy csak egyszerűen süt le róluk, hogy gyűlölnek mindent, ami magyar. Csak így tovább fiúk!
