Március 15-e van, s, ahogy kell, idén is minden politikustól megtudhattuk, miért volt igaza már 170 évvel ezelőtt is. Az aktuálpolitika langyos vizében oldódó igazsághoz pedig vegetaként mindig hozzá kell adni a nagy kor nagy alakjait, akik legitimálják azt. Ezek a mai napon rendszerint Kossuth, Petőfi, Batthyány, illetve életkor és habitus szerint esetleg a márciusi ifjak, vagy Széchenyi gróf. Pedig akadtak még példaképnek legalább ennyire - sőt, sokkal inkább - alkalmas emberek is akkoriban. Igaz, nem mindegyikük jó arra, hogy vele tegyük fogyaszthatóvá a tömegeknek feltálalt ünnepi bullshitet. Van, aki meg tökéletesen alkalmatlan rá. És nekem éppen ezért a kedvencem.
Nyáry Pálról a Belvárosban utca van elnevezve, szülőfalujában szobrot is állítottak neki. A korszakról szóló könyvekben, nagy ritkán tankönyvekben is - találkozhatunk a képével. Legtöbbször azonban még a tájékozottabbak is csak annyit tudnak róla, hogy a köztudatban (sajnos) tökéletesen összemosódott reformkor és '48 egyik szakállas, mentés, kőmetszetes figurája volt.
Pedig nélküle aligha lett volna március 15-e az, amivé lett - ami pedig utána jött sokkal jobban is sikerülhetett volna, ha rá hallgatnak.
Egy korszak jelképe volt. A '89 utáni évtized egyik, ha nem a legemblematikusabb alakja a 90's retro visszaemlékezések, összeállítások, és Youtube-videók kihagyhatatlan eleme. Most, hogy elhunyt, a legtöbben egy-egy meghökkentő asztalcsapkodó kijelentésével, vagy bunkócskázós, szerszámozós poénkodásaival emlékeznek rá. 2017-re nagyjából ennyi maradt Torgyán József emlékezete. Pedig az ő pályafutása - bármennyire is annak tűnik két évtized távolából - jóval több volt, mint közéleti trollkodás.
Sokan már aktív korszakában is politikai kalandornak, nem egyszer egyenesen "küldött embernek", a jobboldal bomlasztásával megbízott ügynöknek tekintették. Az utóbbi vád valószínűleg csak jogos elkeseredésből fakadó konteó volt, az előbbiben viszont már bőven volt igazság.
Az igazi kérdés azonban nem az, hogy mit akart Torgyán, vagy, hogy mi mozgatta - hanem az: miért emlékezhetünk rá szimbólumként?
Hogyan lehetett tíz esztendőn át a magyar közélet egyik legfontosabb szetreplője ez a néha félelmetes, néha vicces figura, aki ezzel a retorikával és gesztikulációval manapság legfeljebb a Molnár F. Árpád, Posta Imre és a Honfoglalás 2000 egyesület határolta Bermuda-háromszögében fejthetne ki jelentősebb hatást? Hogyan kerülhetett címlapra rendszeresen a 90-es években egy olyan ember, aki 2017-ben maximum troll mémként lehetne országosan ismert? Az általa vezetett FKGP-vel 1997-ben több mint egymillió ember szimpatizált, s a következő évben 600 ezren adták rájuk a voksokat. Ennyi politikai analfabéta élt volna Magyarországon? Aligha. De akkor mit tudott ez az ember?
A válasz pofonegyszerű: igazat mondott.
Szóval a Jobbik küldött egy öt soros, két mondatból álló üdvözletet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek, amit az egyház vezetője, Köves Slomó nyilvánosságra hozott, és jól visszautasított. Ebből aztán jókora botrány kerekedett. Az ügy radikális jobboldalon verte ki a sokakban a biztosítékot - pedig sokkal inkább a zsidóknak kellene elgondolkodniuk ezen a történeten.
Önmagában egy normális országban mínuszos hírt sem érne, hogy egy parlamenti párt (vagy akárki) egy vallás híveit egyik legnagyobb ünnepük alkalmával köszönti. Magyarország azonban nem normális ország. És ebben messze nem csak a valóban létező zsidóellenesség a felelős - hanem a zsidó egyházak is. Ha a Mazsihisz, majd a később létrejött EMIH az elmúlt két évtizedben valóban saját tradícióik őrzésével, hitéletük fejlesztésével lett volna elfoglalva, és tevékenységük fókuszában nem az antiszemiták nagyítóval keresése, és ezen keresztül akarva-akaratlanul is az egész nemzet, az egész ország megbélyegzése lett volna - ma nem lenne ilyen tragikomikus balhé egy pár mondatos köszöntésből.
Ha csak feleannyi energiát fektettek volna Isten igéjének eljuttatásába az őseik hagyományától, vallásától - sajnos a magyar társadalom többi részéhez hasonlóan - eltávolodó zsidósághoz, mint amennyi melót beletettek abba, hogy az idős holokauszt-túlélők, és azok leszármazottai a mai napig tömegesen higgyék, hogy ebben az "antiszemita országban" bármikor újra megtörténhet a '44-es véres tragédia - akkor ma fel sem merülne, hogy egy nemzeti-konzervatív párt kívánhat-e áldott ünnepet egy vallásos közösségnek.
Lesz-e mecset Ásotthalmon? És munkahely Borsodban?
Címkék: iszlám jobboldal társadalom Érpatak Ásotthalom Orosz Mihály Zoltán Toroczkai László
Tweet
Kell-e minaret Ásotthalomra? Strandolhatunk-e burkiniben a csongrádi tanyavilágban? Tiszteletre méltó vallás-e az iszlám? Egy lapon említhetjük-e a meleglobbit az imámokkal? 2016 novemberében ennél fontosabb kérdések nem léteznek a Kárpátok alatt - gondolhatnám, ha csak nemzeti radikális ismerőeim Facebook megosztásaiból és kommentpárbajaiból indulnék ki.
Toroczkai László ásotthalmi polgármester rendeletben tiltotta meg a mecsetépítést, a müezzin tevékenységét, a burka és a burkini viselését, valamint az azonos neműek házassága melletti kampányolást. Erre válaszol Orosz Mihály Zoltán, Érpatak vezetője nyílt levélben fordult a muszlim és keresztény közösséghez, "vallásgyalázásnak" nevezve az új szabályozást, különösen sérelmezve, hogy az "Isten törvényei szerint élő, tisztességes muszlim hívőket" összemossák a homoszexuális propagandával.
A helyzet az, hogy az esetről természetesen nekem is megvan a magam véleménye - és Isten ments, hogy ezt leírjam. Nem azért, mert nem vállalom - aki követi a Jobbegyenest, emlékezhet rá, hogy belementünk mi már nem is egy, nemzeti oldalon belüli ökölharcba is, ha úgy éreztük, fontos kérdéseket kell tisztázni a ringben. Éppen ezért nem mondom el, mit gondolok erről a vitáról.
Mert ez minden, csak nem fontos.
Illetve nagyon is fontos lehetne - egy ideális világban, ahol a világnézeti kérdések tisztázásán túl már nem is maradt más feladatunk ezen a földön. Csakhogy 2016-ban Magyarország fényévnyi távolságra van az ideális világtól.
Ha a hazáért semmi sem drága, miért nem tudta a Fidesz megvenni a Wartburg féltengelyét?
Címkék: kvóta betelepítés alaptörvény Jobbik Fidesz letelepedési kötvény
Tweet
Értem, hogy elveszett Magyarország, oda a haza, káosz lesz, a hold becsapódik a napba, leszáll az örök sötétség, fussatok bolondok, mindmeghalunk. Értem, hogy mindezt azért mert a Jobbik nem segítette a Fidesz hazafias, nemzetmentő, önzetlen, áldozatkész munkáját hősies, bátor harcát. Értem, hogy a letelepedési kötvény nem alkalmas letelepedésre, egy jelentéktelen ügy, ahogy Kósa Lajos mondta: egy "eladó Wartburg. féltengely".
De, ha tényleg a 24. órában járunk, a nemzetközi háttérhatalom és összeesküvés Magyarország elpusztítását tűzte ki célul, ástak nekünk egy sírt amiben elsüllyedünk, a barbár hordák rövidesen eltaposnak minket, akkor nem kellett volna esetleg, talán tenni egy lépést az ellenzék fele is?
Nem, nem a Jobbik miatt, nem Vona Gábor miatt, még csak nem is a 98% százalék miatt kellett volna lenyelni a békát, elmondani Rogán Antalnak, hogy nincs több üzlet, hanem éppenséggel
a magyar nemzet egésze miatt,
aminek megmentése az első és a többi.