Azt mondja a Fodor Gábor a Facebookon, hogyaszonyga, hogy “Nagyon szomorú látni, hogy Schiffer András az LMP-elnöke és Török Zsolt volt MSZP- szóvivő kedélyesen mondja fel a szalon és kevésbé szalon antiszemita szlogeneket a Facebookon.
Erre nincs mentség!”
Mármost azt én nem tudom, hogy Török Zsolt mit mond fel kedélyesen, mert nem olvasom, hiszen egyrészt nyilván tök unalmas, másrészt pedig különben is.
Schiffert viszont szoktam olvasni (jómagam is szoktam olvasni egyébként), ő kifejezetten vicces tud lenni.
Fodor Gáborral pedig csak néha szoktam összefutni a közösségi hálóban (mármint nem az övében), de akkor aztán nagyon, és akkor is ilyenekkel olt.
Egy fű alatt benyújtott rendelettel a kormány kedden tovább központosította az EU-s pályázati pénzek szétosztását. Több száz fiatal, képzett munkavállaló helyét foglalhatják el politikai komisszárok az eredeti fizetések 60-70 százalékáért. A kaotikus állapotok uniós projekteket veszélyeztetnek.
Az utóbbi évek einstandjai, a gigantikus méretű korrupció és összefonódások ellenére volt egy olyan alrendszere a magyar államigazgatásnak, amely valóban jobban teljesített, mint a közigazgatás egésze. Egészen a tegnapi napig. Az európai uniós támogatásokat felügyelő hierarchizált, de némileg autonóm és hatékony intézményrendszerről van szó, amelyet az áprilisi Fidesz-győzelem előtt sebtében megírt márciusi kormányrendelet múlt időbe tett.
15
ápr
A rendszer neve: nárcizmus
Címkék: társadalom nárcizmus Facebook kesztyű nélkül Guest blogger
Tweet
A nárcizmus jelszava a „Mutass meg minél többet, hogy elrejtsd a semmit!” Ismerőseink minden lépésükről tudunk, mindent látunk az életükről, legalábbis ezt hisszük.
Az életünk szakaszokra van osztva, és ami nagyon hiányzik az a folytonosság. Sok szakaszban élünk, a 4-es metrós szakasz kezd lezárulni, most éppen a választás utáni ünnepi/gyászolós szakaszt éljük, utána a fesztiválos-nyaralósat, aztán a nyárbúcsúztatósat, majd az ünnepi vásárlósat, évzárósat, azután az újévit, majd az adóbevallósat. És ezeken belül pici alszakaszokat. A melózósat, a bevásárlósat, a sportolósat, a házimunkásat, az olvasós-tévénézőset. És mindig más és más területre koncentrálunk, és szeretnénk eredményeket produkálni, mindig várunk valamit, mindig szeretnénk nagyon jók, nagyon kiugrók lenni. A legjobban teljesítők, hogy minél többet keressünk, a legjobb alakú, legjobb állóképességűek, a legmenőbb otthon tulajdonosai, a legolvasottabbak, a mindenhez értők, a mindent tudók, a mindenben az abszolút legjobbak. De erre még visszatérünk. Nézzük, miért lehet ez!
Teljesen igaza van Schiffer Andrással abban, hogy 1.) ez az emlékmű marginális kérdés, sokkal fontosabb dolgok is vannak; 2.) a koncepciója hamis. A második pontot viszont érdemes kicsit alaposabban is körbejárni.
A művészet – Arisztotelész kiváló meghatározása szerint – mindig tipizál, a valóságtükröztetést nem úgy végzi mint egy másik tudatforma, a tudomány. Ezért értelmetlen és helytelen tudományos hermeneutikával olvasni bármely emlékművet. Amikor El Cid, vagy Don Pelayo csatába szólította katonáit, nem Ágostont kezdte nekik citálni a „bellum iustum et pium” feltételeiről, meg az önvédelem jogáról, meg az „ölés” és „gyilkolás” különbségéről, és az előbbi megengedhetőségének határairól… Egyszerűen buzdító szózatot intézett vitézeihez, kövessék őt Krisztus keresztjének védelmében. Aki nem így közelít, az politikai manipuláció céljából csúsztat.
Fölvethető a kérdés: Akkor minden műalkotás hazugság? Nem tud teljesülni József Attila vágya, hogy a költő sose lódítson, az igazat mondja, ne csak a valódit? Nem. Ugyanis a tipikus ábrázolás a valóság katarzisra indító értelmezése, nem annak lényegi meghamisítása. Ez az emlékmű pedig lényegileg hamis.
A szürreális baloldali panoptikumból kimaradó LMP nagy kockázatot vállalt a látványos önállósággal, mégis, az éppen csak meglett öt százalékkal esélyt kap rá a baloldal, hogy 2018-ban ne kizárólag Gyurcsány Ferenc őrült egyszemélyes showjáról szóljon a választás.
Jó dolog néhány napot várni sorsdöntő, vagy csak annak kikiáltott esemény után. A bal parti összeborulás látványos veresége ugyanis nem hogy nem volt elegendő arra, hogy meginduljon odaát valamiféle elitcsere (az egy szem PM-vezetés ugyan lemondott, de ők gyakorlatilag maga a párt, így valószínűleg újra is választják magukat), hanem talán még inkább bebetonozta ezt a nyomorult galerit a kényelmes ellenzéki székbe.
Persze addig, amíg rá lehet fogni Orbánra mindent (a kétségtelenül a Fidesz-felé lejtő pálya esetén némileg joggal) addig továbbra is őskövület Fodorokat, Gyurcsányokat, Kunczékat, és szürke, tehetségtelen, jellegtelen Mesterházykat, Jávorokat és Bajnaikat fogunk odaát látni.