Épp ennyi ideje várunk arra, hogy végre-valahára nemzeti tizenegyünk egy rangos nemzetközi tornán meggypiros mezében kifuthasson a pályára. Ezalatt felnőtt két generáció, összeomlott egy Szovjetunió (azért az irapuatói 6-0-t nem minősítem a kommunista szuperhatalom csúcsának), majd volt egy orosz válság is, most viszont épp ismét aggódva figyeli az úgynevezett demokratikus világ az orosz medve erőfitogtatását.
Azaz egy mondatban: baromi hosszú idő telt el. Focihatalmak jöttek és mentek. A teljesség igénye nélkül: a tavalyi vb-n Brazília 7-1-re kapott ki a németektől; a bronzérmes Hollandia most a fasorban sincs, nemhogy Eb-n; a nyolcaddöntős, csupán tizenegyesekkel kieső (nem mellesleg 11 éve Európa-bajnok) görögök pedig nálunk csoportutolsók. Na, de hé! A mostani román válogatott is csupán messzelátóval lesi az 1994-es Hagi-féle vb-negyeddöntős csapatot! Mi pedig 30 éve a tévé képernyőin keresztül lessük, Burundinak hogy mutatja meg a Brazília vagy épp Németország, hogyan is kell focizni.
Kedd este végre VALÓBAN közel voltunk egy rangos világversenyhez. Ezen az estén talán még Vona Gábor is sutba vágta turanista hozzáállását, és a törökök, kazahok győzelme ellen szurkolt. Az eredmény ismert: kábé öt perc híján nem jött össze. Annyira kis időn múlt! Miért nem tudták a törökök a huszonharmadik percben becsűrni azt a gólt? Akkor nem lenne ennyire fájdalmas!
A fanyalgók (e jelzőt bármilyen pejoratív értelem nélkül tessék venni) előre megmondták: ez a csapat nem érdemli meg, focizni kell és nem matekozni, és a többi, és a többi…
Igazuk van. És még sincs! (Baráti körömben is van ilyen!)
1. Teccettünk volna nem elveszíteni az első meccset az északírek ellen!
2. Teccettünk volna berúgni a helyzete(ke)t idehaza a görögök ellen! (Nikó labdája még mindig nem pottyant vissza a Kubigrupi gyepére.)
3. Teccettünk volna nyerni idehaza a románok ellen!
4. Teccettünk volna kihúzni idegenben az északírek ellen nulleggyel!
5. Teccettünk volna győzni idegenben a tökutolsó görögök ellen, miután kétszer is vezettünk! (Jó, tudom, ez az első négy hiányában értelmetlen, de akkor is…)
És hogy miért is nincs igazuk? Az előző öt pont miatt. Amiért az többes szám első személyben íródott. Grosics Gyula mondta anno: „A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban.”
Tegyük színünkre a kezünket! Amikor a válogatottról, olimpikonokról, de ha úgy tetszik, en bloc hírességekről (de semmiképp sem celebekről) beszélünk, akkor legtöbben többes szám egyes személyt használunk. Mert jó érzés azonosulni a sikerekkel. Meg a reménnyel is, hogy sikeresek lehetünk!
Idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek a Pongrácz Imre, Feleki Kamill, Ungváry László, Sinkovits Imre nevével fémjelzett A csodacsatár című filmre. A sztori röviden: Futbólia népe rajong a fociért, ezért az ország teljhatalmú vezetői pozíciójára törekvő minisztere, Duca ellentengernagy le szeretné igazolni a világsztárt, Puskát (Puskás Ferenc). Ám egy tévedés miatt nem ő kerül a csapatba, hanem Jóska, a svihák töltőtollügynök. Amikor ez az első meccsen kiderül, és Futbólia válogatottja vereséget szenved, a felháborodott szurkolók elzavarják Duca ellentengernagyot.
Ám a történetben van két mellékszereplő: a Borbély és a Cipőpucoló (Makláry Zoltán és János játssza). Ők Futbólia Átlag Bélái. A film végén azonban épp ők azok, akik megesküsznek, hogy a vereséget követően a hétvégéjüket sosem töltik a meccsen, inkább a családdal lesznek, és nem fizetik ki a méregdrága meccsbeugrót. Aztán persze, hogy, a következő héten ismét ott szurkolnak a B-középben!
Ismét tegyük szívünkre a kezünket! Ugye ezek mi vagyunk? Mi, ultrák, szurkolók, drukkerek, nézők, „fotelultrák”? Akik minden sorsolás után lázasan böngésszük az aktuális ranglistát, latolgatjuk az esélyeket, aztán vérmérsékletünktől függően mégiscsak megvesszük a beugrót, lemegyünk a haverokkal a kocsmába ivászat mellett meccset nézni, leülünk egy sörrel a tévé elé – ami összeköt, hogy felspannolva, görögtüzet, söröskorsót, fotelkarfát azonos erővel szorítva ugyanúgy szorítunk a meggypiros mezt viselőknek.
Hát nem a falábú/aranylábú (végeredménytől függően a megfelelő válasz aláhúzandó) ifjak érdemlik meg a kijutást! Hanem mi! A Borbély és a Cipőpucoló! Akik – noha minden meccs, selejtezősorozat után megfogadjuk, hogy ezt a szart soha többé nem nézzük – ugyanúgy leülünk, és üvöltünk, és örülünk, és dühöngünk, és drukkolunk! Mi érdemelnénk meg, hogy végre összejöjjön egyszer!
PS. A pótselejtezőn össze fog jönni! Vagy ha mégsem, akkor a következő vb-selejtezőn! Ha akkor sem, akkor pedig a Borbélyhoz és a Cipőpucolóhoz hasonlóan esküszöm, sosem nézek többé válogatott meccset! Ismétlem, a Borbélyhoz és a Cipőpucolóhoz hasonlóan…
Barna S. Ödön
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Barna S. Ödön: Három évtized 2015.10.14. 09:39:08
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
==T== 2015.10.14. 09:55:35
1 - a labdarúgást bár sokan szeretik,annak sikeressége semmilyen összefüggésben sincs egy nép/nemzet sikerességével/nagyságával, ezért nem is kéne túldimenzionálni.
2 - a magyar labdarúgás nem nemzetközi szintű. Teljesítménye alapján nem való sem VB-re, sem EB-re. Még, most, ezen a meglehetősen lejtős pályán sem sikerült önerőből bejutni.
3 - fogjuk fel pozitívan a dolgot: legalább sikerült elkerülni, hogy az eb-n, nagy nemzetközi figyelem mellett kapjunk meccsenkénti 4-6 gólokat a komolyabb válogatottaktól, mert kb. az lenne a reális.
Latz von W. 2015.10.14. 11:27:43
Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2015.10.14. 16:36:03
Az óriásnál is óriásibb, szinte már-már leírhatatlan balszerencsével maradtunk csak le a 2020-as Európa Bajnokságról! Úgy látszik, még mindig hat a turáni átok, még mindig mi vagyunk azok, akiket a balsors régen tép!
De haladjunk sorrendben!
Amikor a korrupció miatt megbuktatott Michel Platini megüresedett helyét a frissen kinevezett díszdoktor Schmitt Pál foglalta el az UEFA élén és kihirdette, hogy a 2020-as Európa Bajnokságot már 64 csapatosra bővíti, mindannyian reménykedtünk. Reményeink csak fokozódtak, amikor kiderült, hogy a selejtezőcsoportokból csak a három legrosszabb utolsó helyezett nem jut ki automatikusan a tornára. A legrosszabb utolsó helyezett kiesik, az előtte lévő két legrosszabb utolsó pedig pótselejtezőt játszat a kijutásért. A felcsúti Puskás Akadémia dísztermében megtartott sorsolás után az egész nemzet egy emberként bizakodott. Az Ü jelű „halál” csoport így festett:
- Magyarország
- Levédia
- Baskíria
- Északi Sark
- Németországi Szír Kanton (NSZK)
- Fríz-szigetek
Esélyeinket tovább növelte, hogy velünk ellentétben egyetlen ellenfelünknek sem volt egyetlen profi játékosa sem, kivéve a 42 éves baskír Ürmüt Yognakit, aki a Puskás Akadémia cserekapusa és akit a honi futballszakma csak a Csúti Tizenegyesölő néven ismer, amióta egy Alcsút-Felcsút kupameccsen egy beívelés után egyszerre ütötte le mindkét csapat tizenegyes számú játékosát.
A selejtező sorozat nem kezdődött jól, de a Magyarország – Északi Sark 2:7 (Puskás Stadion, ötvenezer fizetett néző, gól: Gera, Böde ill. Tatszanotti Szekanihu 7) mérkőzés után történt kapitányváltás, amikor is a sokadszor reaktivált Mészöly Kálmánt Bognár György váltotta, meghozta gyümölcsét, a Fríz-szigetekről némi szerencsével elhoztuk a megérdemelt egy pontot. Ezután újabb vereségek és újabb kapitány cserék következtek, míg végül nagy küzdelemben sikerült elérni a csoport utolsó helyét.
Nagy számolgatás kezdődött. Kiderült, hogy amennyiben a W csoport záró meccsén Gibraltár nem győzi le Vatikánt, akkor nem legrosszabb utolsóként pótselejtezőt játszhatunk a Független Bröton Kiskirályság ellen.
Szerda este az egész ország a tévé előtt ült és a Barátok köztöt nézte. Eközben a Sport 1 stúdiójában Hegyi Iván szakíró, Török Gábor politológus, Dzsudzsák Balázs szövetségi kapitány és a még mindig aktív Király Gábor kétszázszoros válogatott kapus ásítozott a képernyő előtt. Kezdetben nekünk kedvezően alakult a mérkőzés és félidőben Vatikán 8:0-s vezetésével vonulhattak pihenni a csapatok. Ám a szünet után váratlanul minden rosszra fordult, és amikor a 94. percben a végig indiszponáltan játszó Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngóljával Gibraltár 9:8-ra megnyerte a rangadót, a televízióban elszabadult a pokol.
- Ezt a balszerencsét! Ilyesmi is csak velünk fordulhat elő! – köpött a földre Dzsudzsák Balázs, majd a stúdióból kirohanva bánatában ripityára törte a legújabb MLSZ logós Lamborghinijét.
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke másnapi sajtótájékoztatóján a kiesés felelőseként az Európa Bajnokságra kijutott 64 országot nevezte meg, majd ígértetett tett arra, hogy a magyar labdarúgásba még az eddiginél is több pénz lesz beinvesztálva és fel lesz gyorsítva a Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt. Mondandóját a „Minden pénzt a fociba feccölünk, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot! A következő EB-re pedig kijutunk, ha beledöglötök is!” szavakkal fejezte be, majd a sportgazdasági szükségállapotra való hivatkozással zároltatta a lakossági betéteket és a vastapsgép hangjára kivonult a teremből.
Azóta sincs egyebünk, csak a remény…
illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2015/10/majdnem-kijutottunk-2020-as-europa.html
==T== 2015.10.14. 17:52:21
Mi a tipikus magyar mentalitás? Hogy reálisan látom az ún. magyar foci tényleges helyét a világban?
Szerintem ez pont nem jellemző.
Trinidad, az Trinidad. De egy Magyarország méretű országnak elvileg lehetne jó csapata.
Addig is, hogy ne búslakodj:
www.youtube.com/watch?v=aJGXgC-7jsQ
pamut 2015.10.14. 18:00:59
bontottcsirke 2015.10.14. 20:05:52
Latz von W. 2015.10.18. 13:14:55
A cigányzenédet pedig tartsd meg magadnak!