Az alábbi fotó 2015. október 19-én készült a horvát határ közelében fekvő délvidéki Berkaszovó útjain, két nappal azt követően, hogy Magyarország lezárta Horvátországgal közös határszakaszát.
Az első pillantásra is szomorú kép akkor válik igazán megrendítővé, amikor felfedezzük, hogy a fagyos földön mezítláb gyalogló fejkendős nőbe három gyermek kapaszkodik: egy kislány mellette sétál, egy fiú a hátán csimpaszkodik, egyet pedig a két kezében tart, ahogy tovább vonszolja magát a sosem volt, de ügyesen összehazudott nyugati meseországba.
Körülötte pedig 7 férfi ballag komótosan, zsebre dugott kézzel...
Tavaly bejárta a világsajtót annak a szír kisfiúnak a képe, aki a török tengerparton fúlt vízbe. Ha valamikor a távoli jövőben szeretnénk megérteni ennek a szörnyű históriának a komplexitását, akkor ehhez tegyük hozzá az AP hírügynökség kevésbé közismert fotóját is.
Hogy melyik kép égeti jobban belénk magát, az attól függ, hogyan tekintünk a menekültek és bevándorlók tömegére. De a kettő együtt az igazság.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.04.07. 08:10:46
- Kik idézték elő ezt a népvándorlást, és éreznek-e felelősséget miatta?
- Miért nem készülnek olyan képek, amin a népvándorlás első látásra nem elszomorító, hanem bicskanyitogató bemutatása látható, mindez a realitásokkal megegyező arányban?
- Vajon lehetne-e befogadni csak a nőket? Szemlátomást ők szorulnak oltalomra, hiszen a hímek (mert férfinak az ilyen nem nevezhető), elég jól tudják az érdekeiket érvényesíteni, hát tegyék otthon?
- Napjaink európai feministái, akik felháborodnak, ha előre engedik őket az ajtón, vagy bókkal illetik az új hajkoronájukat, látnak-e valamiféle ellentmondást az ő demagógiáik, és a valódi kihasználtság és megvetettség között?
- Lehetséges-e, hogy cipőre nem telik, de okostelefon mindenkinél van, és ezt a „menekülők” jól megfontoltan maguk rendezték így?
- Az mennyire valószínű, hogy a hímeken látható öltözék nyugati volta (tehát valószínűleg valamilyen segélyszervezet ellátmánya valamelyik menekültszállásról) nem teszi evidensé, hogy a nőre is adjanak cipőt INGYEN? Ha nem csak szerintem abszurd, akkor az is a „kultúra” része, hogy a nő szenved, vagy az egész fotó egy populista agymosás része?
- Ez utóbbi felvetéssel nem érzéketlen akarok lenni, csupán a digitális technikák és szubjektív, valamint érdekorientált sajtótermékek idejében élni kell a gyanúval, hogy a jóérzésünkre apellálva kívánnak bevinni a „málnásba”, miközben szó sincs a bemutatott „igazságról”.
Még legalább két tucat kézenfekvő kérdést lehetne feltenni, főleg, ha a török partoknál elhunyt kisfiú képét, valamint az avval kapcsolatban megjelent nyilatkozatokat vesézgetnénk (nem is beszélve CH gennylapról), de gondolatébresztőnek talán ennyi sem kevés.