bromberg_02.jpg1939. szeptember 3-án a lengyelországi Bydgoszcz (németül Bromberg) városában vasárnapi szentmisére, illetve istentiszteletre készülődtek a város katolikus lengyel és többségében protestáns német lakói. A lengyelek egy része azonban nem templomba ment - a németek közül pedig senki sem jutott el aznap odáig.

A háború harmadik napja volt, elsején indult a német támadás Lengyelország ellen, amelyről később kiderült:  az emberiség történetének legvéresebb hat esztendejét nyitja meg. Harmadikán azonban Párizs és London még csak ultimátumokkal bombázta Berlint - míg a lengyel csapatokra már a Luftwaffe valódi bombái hullottak. Harmadikán még nem lehetett tudni, ez a háború világháborúvá szélesedik-e? Az azonban ezen a napon vált világossá, hogy minden eddiginél borzalmasabb lesz.

A lengyel rádió aznap reggel felhívta az ország összes hatóságát és fegyveres testületeit, hogy "teljesítsék azonnal az 59-es számú utasítást". Napok óta két műsor között kódolt üzenetek tucatjait olvasták be, amelyek minden bizonnyal a harcoló alakulatoknak szóltak. Az emberek nagy részének fel sem tűnt, hogy ez az parancs kifejezetten a civileknek szólt. A mai napig nem tudjuk pontosan, mit tartalmazott ez az utasítás - az azonban biztos, hogy elhangzása után Brombergben elszabadult a pokol.

Rendőrök, katonák és hirtelen fegyverekkel bőven ellátott civil szabadcsapatok törtek rá a németekre. Egyes visszaemlékezések szerint kész feketelistákkal indultak a portyára, mások arról számolnak be, hogy találomra nyitottak be házakba, állítottak meg az utcán embereket. Aki nem beszélt, vagy nem beszélt elég jól lengyelül, vagy egyszerűen csak protestáns volt, azt már vitték is. Volt, akit a saját küszöbén vertek agyon, másokat összegyűjtve tömegsírba lőttek. És még ők voltak a szerencsések.

bromberg_01.jpg

Sokakra több száz kilométeres erőltetett menet várt. Az ország minden jelentősebb német ajkú kisebbségével rendelkező településéről ezrével hajtották az "áruló svábokat" az ország belseje felé, hogy "ne játszhassanak össze az ellenséggel". Enni alig kaptak, inni sem sokat. Néha büdös benzines hordókból kaptak méregnek is beillő "ivóvizet". Az út során a betegeket és kimerülteket sokszor egyszerűen lelőtték, vagy agyonszúrták bajonettel.

bromberg_03.jpg

A legborzalmasabb sors azokra várt, akiket be sem gyűjtöttek, egyszerűen csak rábízták őket a - korábban már gondosan felkorbácsolt - "népharagra". A pár hét múlva feltárt tömegsírokból pépesre vert fejű, beszakított koponyájú, kasztrált, iszonyúan megcsonkított, holttestek tucatjai kerültek elő - köztük számos nő és gyermek is. A legidősebb áldozat nyolcvan éves is elmúlt már, a legfiatalabb fél éves sem volt.

Az első a sorban

A brombergi Véres vasárnap áldozatait később a bevonuló német csapatok nyomán érkező orvosok és szakértők exhumálták. A goebbelsi propaganda aztán gondoskodott róla, hogy - az áldozatok valós számának többszörösét emlegetve - az ő szörnyű sorsuk szolgáljon a következő öt esztendő lengyelek elleni iszonyatos retorziójának "indokául".

Bromberg volt az első a II. világháború és az azt követő esztendők rettenetes etnikai alapú tisztogatásainak sorában. És nyitánya volt a mai napig tartó gusztustalan, mocskos számháborúnak is, amelynek keretében mindenki igyekezett és igyekszik ma is sokszorosára hazudni a saját áldozatainak számát, ezzel igyekezvén bizonyítani, hogy mások szenvedése csak "jogos bosszú" volt. Mindez azonban nem volna elegendő arra, hogy az egyszeri magyar blogger billentyűzetet ragadjon. Brombergnek üzenete van, ami nekünk is szól.

Ama vérgőzös vasárnap meggyilkolt, megkínzott, meggyalázott áldozatait ma senki sem gyászolja. Nincsen emléktáblájuk, sem emléknapjuk. Az iskolákban nem adóznak nekik egy perces néma felállással, bocsánatot sem kért a hozzátartozóktól senki, a túlélők nem kapnak kártérítést. Lidice, Oradour-sur-Glane, Kamenyec-Podolszk a német háborús bűnök jelképeivé váltak -  Bydgoszczról a legtöbben azt sem tudják, hogy valaha Brombergnek hívták, és éltek itt emberek, akik nem voltak sem katonák, sem politikusok, sem nácik. Németnek születtek és ezért kellett nyomorultul elpusztulniuk.

A brombergi tömegsírok fölött nincsen friss virág - de üzennek ma is. Nem, még véletlenül sem azt, hogy Lengyelország lerohanása jogos volt, még kevésbé hogy sok-sok ezer lengyel ember ugyanilyen barbár meggyilkolása bármivel is menthető. A hátborzongató, örök, de mégis soha el nem fogadható igazságot suttogják: a történelmet a győztesek írják. De emlékezni a veszteseknek is joga van - ezt meg mi véssük jól a lelkünkbe...

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr314781539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása