A politika és a nyomában járó nepotizmus, gazdasági nyomásgyakorlás, korrupció szinte minden területét áthatja életünknek, nincs ez másként a kegyeleti szolgáltatásokkal. A gyászoló családot a legritkább esetben érdekli, hogy milyen folyamatok zajlanak a temetkezés hátterében. Olvasónk saját tapasztalatai alapján írta meg azokat a jogilag és erkölcsileg erősen aggályos összefonódásokat, amelyek behálózzák egy vidéki megyeszékely életét.

A temetkezés egy olyan tevékenység, amire mindig szükség lesz. Vannak állami, egyházi és magáncégek, akik hosszú évek óta foglalkoznak ezzel, valamint kórházak, hospice osztályok és egyéb közintézmények, amelyek ezt kiegészítik. Kevesek fejében fordul meg, hogy ez is ugyanolyan üzletág, mint a többi, annyi különbséggel, hogy sokkal több a felszín alatti, nehezen megfogható dolog, amelyek a gyászolók lelkivilágát tiszteletben tartva nem látnak napvilágot. Ezt használja ki a halottbiznisz, amelynek célja, hogy egyes személyek kapcsolataik révén a lehető legnagyobb részt hasítsák ki maguknak (vagy az érdekeltségükbe tartozó cégnek) a piacból.

temetes_1.jpg

Ki gondolná, hogy egy egyházi közösséghez kapcsolódó kft ügyvezetője (aki nem mellesleg egy nagy párt befolyásos tagja) mindenféle temetkezési tapasztalat nélkül fel tud kerülni ügyvezetői pozícióba úgy, hogy közben a felesége a helyi kórház igazgatásán titkárságvezető, és mindezt igen „ügyesen” még ki is írják a Facebook adatlapjukra? (Akinek ez nem lenne érdekes összefonódás, az keresse ki az 1999. évi XLIII trv. 29.§-a szerinti összeférhetetlenségről szóló cikkelyt.)

Ki gondolná, hogy egy szakmailag elismert orvos, aki az emberek szemében igen karakteres, szimpatikus férfi benyomását kelti, titokban úgy támogatja a megyei temetkezést (ami az állam és a vagyonkezelő birtokában áll ugye), hogy ügyeleti céget és alkalmazottat fenntartva tereli az esetleges haláleset kapcsán a gyászolókat?

Pedig a folyamatábra egyszerű: a délután 4 és reggel 8 óra közötti orvosi ügyelet alkalmával, ha egy sajnálatos esemény következik be, az ügyeletes orvos vagy az azt szállító sofőr csak annyit mond, hogy jelenleg X cég ügyel. A helyzetből kifolyólag amúgy is szűk látókörűvé vált gyászoló hogyan és miért kérdőjelezné meg ezt? Honnan tudhatná bárki is, hogy minden egyes temetkezési vállalkozásnak kötelező jelleggel fenn kell tartani ügyeleti halottszállítást?

Ilyenkor jön az igazi csavar, ha a gyászoló pontosan tudja, melyik céget akarja értesíteni, mégis egy másik cég érkezik meg hozzájuk, akiket „valaki” már értesített… A gyászolók másnap már egy teljesen más szolgáltatóhoz mennek megrendelni a temetést.

Az is érdekes, hogy a kórház patológiai osztályára érkező gyászolók az elhunyt hozzátartozó iratait egy temetkezési cég nevével jelzett borítékban kapják meg. Noha a törvény ilyen esetben egyértelműen tiltja a reklámozást és az egyéni megkülönböztetést, az ezt kifogásoló panaszlevelet a kórház egy bírósággal fenyegető válaszlevélben megoldottnak tekintette.

Szintén elgondolkodtató, hogy egy temetkezési múlttal nem rendelkező, politikai berkekben kiváló stróman tevékenységet végző ember egy fantom cég nagyjából kétéves üzemletetése után a megyei temetkezési vállalat ügyvezetői székébe kerül. A fiatalember minden bizonnyal tisztában van a kegyeleti kultúrával, amit mi sem bizonyít jobban, hogy amikor egy éjszaka alkalmával – amikor nem az ő cége jelent meg ügyeleti beszállításkor – a saját autójából flegmán, cinikusan, kiszólt: „Na, mi van fiúk, munka van?” A döbbent gyászolók a panaszkönyvig jutottak, következménye nem lett a dolognak.

A kör akkor zárul be, amikor valaki a „nem baráti” cégtől rendel temetést, aláírja az erre vonatkozó nyilatkozatot, majd másnap lesújtó tekintettel megy vissza, hogy a sírhely megváltásakor azt az információt kapta, hogy ha a másik céghez ment volna, jelentősen mérséklődött volna a temetési költség. Figyelembe véve, hogy az egyház holdudvarában működő kft ügyvezetője befolyásos helyi politikus is, nem nehéz összerakni, honnan érkezhetett a tipp. Ezek után már az sem meglepő, hogy a konkurens céget az egyházközösség bírósági vagy egyéb írásos felhatalmazás nélkül kitiltotta a temetőből.

A polgármester és a jegyző persze semmit nem tud az egész kegyeletsértő tevékenységről. A panaszlevelekre adott hivatalos válasz szerint nekik semmilyen rálátásuk vagy ráhatásuk nincs a temetkezési piacon versengő cégek kapcsolatairól és marketingtevékenységéről…

T. Z.

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr286565271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Albu 2014.08.17. 11:04:32

Nem ismerem a sztorit. De az jut eszembe, hogy ösztöndíjból 70 ezret fizettem tíz éve a lakásért, amiben tíz éve éltem: örökösödési illeték.

Ezt adócsalással visszaszerzem szép lassan.