Rendhagyó és rövid poszt lesz, egy kis köszöntés, ami egyszerre személyes, mégis egyszerre egyetemes. A szavak könnyűek, könnyű őket papírra vetni, mégis, minden egyes szó mögött hosszú évek örömei, boldog, vagy épp kevésbé boldog pillanatai vannak. Mindannyiunknak.

Drága anya!

Köszönöm, hogy ha ideges voltam, megnyugtattál, köszönöm, hogy ha türelmetlen voltam, türelmet adtál. Köszönöm, hogy ha fáradt voltam, pihentettél, köszönöm, hogy ha elszálltam volna, a földön tartottál. Köszönöm, hogy ha bajban voltam, segítettél, hogy megmutattad az utat, és hagytad, hogy végigmenjek rajta. Köszönöm a kis dolgokat és nagy dolgokat, így  délutáni végtelennek tűnő matek korrepetálást. vagy hogy lakást vehettem. Köszönöm, hogy ha sírtam, nem mondtad, hogy katona dolog, hanem sírhattam, köszönöm, hogy ha boldog voltam, velem örültél. Köszönöm, hogy ha csalódást okoztam, megbocsájtottál, és köszönöm, hogy a sikerhez hozzásegítettél.

Végül pedig: köszönöm, hogy vagy nekem, köszönjük, hogy vagytok nekünk!

Bazsó Bálint

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr107426914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bölcsészmérnök · http://pillanatkep.blog.hu/ 2015.05.03. 22:08:43

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.