Tulajdonképpen hálásnak kell lennünk annak a kormányzati gurunak, aki újra bedobta a közbeszédbe a 13. havi nyugdíj pszichotikus ötletét. Hálásnak, mert újra elkezdődhet egy vita, egy társadalmi párbeszéd a legégetőbb kérdésről: mit kezdjünk a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerünkkel, ehhez azonban vissza kell mennünk a kályhához. Valahol oda, ahol az egész elkezdődött. A hetvenes-nyolcvanas évek hálószobáinak és gyermekszobáinak csendjéhez.
A kádári kisember nosztalgiája jogos és érthető. Társadalmunk ugyanis soha nem élt olyan biztos létbiztonságban és anyagi körülmények között, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Tudjuk ennek okait, következményeit, számtalan alkalommal kutatták, leírták, elemezték, szidták, vagy dicsérték attól függően, kinek mihez fűződött éppen érdeke.
Ettől még tény marad, egy alaptézis. Ahogyan az is, hogy a gyermekvállalási kedv drasztikus csökkenése is a tárgyalt időszakban indult el, párhuzamosan a életszínvonal emelkedésével, illetve a korszak végén, annak erőltetett és hitelekből finanszírozott szinten tartásával.
A társadalmi és gazdasági (vissza)fejlődés eredménye, hogy ma már nem azt a kérdést kell feltennünk, miből emelünk, vagy hogyan tartjuk fenn a nyugdíjrendszert, hanem azt, miből és hogyan tudja finanszírozni alig hárommillió aktív kereső ugyanennyi nyugdíjas békés és anyagi biztonságot jelentő öregkorát?
A választ ismerjük: nem tudjuk.
Az én örökségem - a magyar hősök emlékére
Címkék: háború világháború emlékezés don kanyar balogh gábor kesztyű nélkül
Tweet
Volt egyszer egy leány, aki minden nap ünneplőben járt. Mert minden nap várta a kedvesét, aki három faluval odébb lakott, s minden mégis minden nap átgyalogolt hozzá. Hol szalagot hozott neki, hol mézeskalács-szívet, hol csak egy szál mezei virágot. De annál szebb szalag, annál finomabb mézeskalács, annál illatosabb csokor a világon nem volt. Aztán egy nap a fiú is ünneplőben jött, s megkérte a leány kezét. Egybe is keltek még az ősszel – s annál napsugarasabb ősz még soha nem volt Ladányban.
Hamarosan jött az első gyerek – ráadásul egyből fiú! Az apja után Rudolfnak keresztelték. Aztán érkezett a második is, s ez meg – ahogyan lennie kell – gyönyörű kislánynak született.
Aztán a világnak egyszer csak vége lett. Egy kis boríték vetett neki véget, amiben egy behívó lapult. Ősz volt ekkor is – 1914 sáros, esős, zokogó ősze. Rudi pedig ment, ahogyan ezer esztendeje mindig mennek a férfiak, ha szólítja őket a haza – az asszony pedig sírt, ahogyan ezer esztendeje mindig sírnak az asszonyok. Készült róla szép, daliás bevonulási fotó is. Azt a képet aztán felakasztották a kis vályogházban – ahogyan sok százezer kis kunyhóban sok százezer daliás fotót. Ükapám arról a fényképről mosolygott utoljára ükanyámra...
Zárt kapus meccs lesz a szlovák-litván is
Címkék: labdarúgás wtf Szlovákia Románia MLSZ FIFA Ferkusz
Tweet
A szlovák labdarúgó válogatott a következő, Litvánia elleni hazai világbajnoki selejtezőmérkőzését zárt kapuk mögött köteles lejátszani március 22-én – így döntött a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi bizottsága. A FIFA a szlovák stadionokban egyre gyakrabban tapasztalható magyarellenesség visszaszorítása érdekében hozta meg szigorú döntését. A nemzetközi szövetség emellett 40 ezer svájci frankra is megbüntette a Szlovák Labdarúgó-Szövetséget (SFZ).
A FIFA illetékes testülete azzal indokolta súlyos ítéletét, hogy az utóbbi években a szlovák stadionokban több, sok esetben az állami szervek által is támogatott brutális magyarellenes incidensre került sor. Mivel a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség mélységesen elítél mindenfajta nemzetiségi és etnikai csoport elleni erőszakot, ezért figyelmeztette az SFZ-t, hogy amennyiben további esetek is előfordulnak, úgy súlyosabb szankciókat fognak alkalmazni. A pontelvonások mellett legvégső esetben Szlovákiát akár ki is zárhatják a nemzetközi kupasorozatokból.
A FIFA-t különösen megdöbbentette a 2008. november 1-jén megrendezett DAC-Slovan szlovák labdarúgó-bajnoki mérkőzésen történt a magyar szurkolók elleni, teljesen indokolatlan brutális rendőri fellépés. Bár a FIFA döntését már évekkel ezelőtt meghozta, csak most hozták nyilvánosságra azt.
„Borsod ma már a Nagykörútnál kezdődik" – interjú Hetzmann Róberttel, a Váralja Szövetség elnökével
Címkék: politika fidesz tandíj vidék termőföld váralja szövetség ángyán józsef kesztyű nélkül hetzmann róbert közélet civil
Tweet
Keresztény, nemzeti gondolkodásúak, de szembe mennek a kormánnyal is, ha kell. Nem is ellenzékiek - függetlenek. Civilek, de mégsem riadnak vissza a közélettől, a politikától. A Váralja Szövetség elnökével, Hetzmann Róberttel beszélgettünk a tandíjról, a Fidesz-mamikról, a "nemzeti oligarchákról", a magyar vidék kisemmizéséről és Orbán Viktor felelősségéről.
- A tandíj elleni tiltakozás kapcsán sikerült bekerülnötök a médiának abba részébe is, ahol egyébként talán soha nem írnák le a neveteket. Lovász Ádámnak, a Váralja Szövetség választmányi tagjának hídfoglalós ötlete címlapsztori volt az Indextől az Origóig.
- Éppen a földtörvény ügyében tanácskoztunk, amikor jött a hír sms-ben, hogy a kormány 34.000-ről alig 10.000-re akarja csökkenteni az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát. Több pedagógus ismerősünk is telefonált, hogy a végzős gimnazista diákok döbbenten ülnek a padban, és el sem tudják képzelni mi lesz velük, hogyan tudnak így majd bejutni az egyetemre. Manapság félévente több százezer forint tandíj kinyögése nem aprópénz egy átlagos magyar család részéről. Elhatároztuk, hogy valamilyen formában tiltakozni kell ez ellen. Így ment el a hallgatói fórumra Lovász Ádám, és javasolta egy híd lezárását. Különben, elnézve a szervezők és felszólalók sorát, engem nem lepett meg, hogy az egyetlen használható javaslat aznap este tőle érkezett. Ádámot az egész tömeg követte – ellentétben Szarvas Koppány Bendegúzzal, a Demokratikus Koalíció ifjúsági vezetőjével, aki egymaga indult el a Sándor palota „ostromára".
Kinek kockázat a külhoni magyarság?
Címkék: atv havas külhoni magyarok Erdély csángóbrékesek Havas Jon László Róbert Political Capital
Tweet
„Isten óvja attól Magyarországot, hogy határon túli voksok átfordítsanak egy választási eredményt” – borzolta a kedélyeket az ATV-ben egy politikai elemző. Kinek van félnivalója a külhoni voksoktól?
Megvallom töredelmes őszinteséggel, hogy ATV-t csak szakmai ártalomból nézek, és a családi kandalló meghitt tüze mellett ritkán hódolok a mentális környezetszennyezés e perverz változatának. Így eshetett meg, hogy csak egy kis csúszással jutott el hozzám eme gyöngyszem: a Hírórában a határon túli magyarok szavazati jogának „várható hatásairól” beszélgetett Fodor Csaba és László Róbert, előbbi a Nézőpont Intézet (jobb), utóbbi a Political Capital (bal) elemzője.
És ezzel a rövid kis videóval számomra egyértelművé is vált, hogy Németh Sanyi bácsi házi tévéje hivatalosan is megkezdte a 2014-es kampányt, már ami a Magyarországon kívüli részeket illeti. A 23 millió románozás ezúttal elmaradt, hiszen az Agitprop is lépést tart a korral, nem lehet már olyan nyersen, olyan provokatívan. Inkább sunyiba’, olyan szakértősen, olyan átévésen…
