Ha egyszer majd az unokám megkérdi, miért él ilyen elcseszett országban, akkor két idézetet mutatok majd meg neki. És hozzáteszem: azért, fiam, mert hülyék voltunk. Mert képtelenek voltunk megfogni még a szomszéd kezét is - így aztán szépen leigáztak minket azok, akik ezer kilométereken átívelően is szorítják egymás tenyerét.
"Igaz-e, hogy a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, a Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója, a Szemere Bertalan Szakközépiskola igazgatója, a Miskolci Sportiskola felügyelő bizottságának elnöke, akiket egytől egyig a fideszes városvezetés hivatalba lépése óta neveztek ki posztjukra, mind-mind erdélyi, vagy partiumi származású emberek, s többségüknek korábban semmi köze sem volt Miskolchoz? – kérdezi nyílt levelében Földesi Norbert az MSZP miskolci frakcióvezetője."
Ez lesz az egyik. Ez meg a másik:
"Hivatalosan kezdeményezi a magyar és a görög küldöttség akkreditációjának megkérdőjelezését egy olasz néppárti képviselő, amiért az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének ülésszakára érkező küldöttségekben a görögországi Arany Hajnal és a magyarországi Jobbik képviselői is helyet kaptak.
Az ET sajtószolgálatának közlése szerint Fiamma Nirenstein úgy véli: az, hogy ezek a képviselők helyet kapnak a közgyűlésben, ellentétes lehet az Európa Tanács alapító okiratában foglalt értékekkel, egyebek között az emberi jogok tiszteletben tartásával és előmozdításával, a demokráciával és a toleranciával."
20
jan
...és még egymillió lépést!
Címkék: örökség party hard Rockenbauer Pál Másfélmillió lépés Magyarországon Bazsó Bálint ...és még egymillió lépés
Tweet
Volt egy kisfiú a nyolcvanas évek végén, aki a tévé előtt csücsülve csodálta, irigyelte azt a néhány férfit, akik nyakukba vették az országot, hogy lefilmezzék azt, ami a múltunkból megmaradt. Talán az utolsó pillanatban, talán már egy kicsit utána. Ebből persze ez a kisfiú semmit sem értett, előbb csak irigykedett, később már ő is körbe akarta járni hazáját.
Nyolcvan éves lenne Rockenbauer Pál, természetjáró, televíziós szerkesztő, a kultúrtörténeti jelentőségű Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve az ...és még egymillió lépés alkotója, szerkesztője, szíve.
1979. július 31-én néhány fiatalember elindult a Nagy-Milicről, hogy elkezdje a több mint 1000 kilométeres túráját az Írott-kőig. Azon a hajnalon Rockenbauer Pál szerényen, a természetjárás fontosságára hívta fel a figyelmet, talán nem is sejtve azt, társaival sokszorosan jelentősebb filmsorozatot készítenek. Egy filmet, amely az utolsó pillanatban mutatta be az eltűnő, a rendszer és a társadalom által kevéssé becsült, elhanyagolt örökségünket. A természetit és az építettet, az évszázados magyar paraszti világot.
Olyan filmet alkottak, amely szerény, csendes kritikával mutatta meg, mennyire egyoldalú, anyagias, uniformizáló a világunk akkor, ott a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek derekán. A föld alá süllyedő paraszti hagyományunk, a kivetkőzés, az egyenkockaházak, és füstöt okádó gyárak között elvesző természet és ember, a mindent a termelés, a mennyiség alá rendelő percrendszer finom kritikája épp elég volt az értő közönségnek ahhoz, hogy tudja, ez a sorozat jóval több a kék túra végigjárásánál.
19
jan
Sem tolvaj, sem gyáva népnek nincs hazája
Címkék: magyarország külpolitika Szlovákia Felvidék jurenkó ferenc kesztű nélkül Ferkusz
Tweet
Szlovákia lassan mindet ellop tőlünk, kezdte területével, folytatta címerével és himnuszával, vitte a királyainkat, aztán a Tokaji bort, most pedig a legnagyobb magyar zeneszerzőkre, Bartók Bélára és Liszt Ferencre vetettek szemet. Meddig tűrjük még?
Rendkívül „örömteli", hogy Szlovákia idén ünnepli államiságának a huszadik évfordulóját. Mi már ezen, több mint ezer esztendeje túlvagyunk, de valahol nekik is el kell kezdeni. Egy ország életében húsz év nagyjából annyi, mint egy ember életében két esztendő. Északi szomszédunk pedig pontosan úgy viselkedik, mint egy két éves gyerek, még nevelésre szorul és gyakran bepiszkít.
Szlovákia abban a korban jár, amikor még keresi nemzeti identitását, ennek náluk jelenleg csak egyetlen alapja van, az ellenségkép, azaz a magyarok gyűlölete. Mérhetetlen frusztrációt okoz számukra, hogy körülöttük szinte csak olyan államok találhatóak, amelyek sok évszázados múltra tekintenek vissza. Ezzel a történelmi hátránnyal láthatóan nem tudnak mit kezdeni, hogy behozzák lemaradásukat bőszen neki is álltak történelmet hamisítani. Persze, ezen kár meglepődni, mit várjunk egy olyan országtól, amely a hazáját, a címerét és a himnuszát is lopta?
Múlthamisításuk nyitányaként a magyar királyokat és történelmi személyiségeket tették magukévá. Így lett például Hunyadi Jánosból Jan Hunady, V. Lászlóból Ladislav V. és Mátyás királyból pedig Matej Korvin. Természetesen, ezen személyek már úgy kerültek be némelyik történelemkönyvükbe, mint nemes szlovák uralkodók. De nem álltak meg itt, olyan szemen szedett hazugságokat terjesztenek Európa-szerte, hogy a XIII. században Csák Máté, felvidéki tartományúr küzdött először a magyar elnyomás ellen és a szabad Szlovákiáért. Szegény forogna a sírjában, ha ezt tudná!
De a szlovákoknak ez sem volt elég, az EU asszisztálásával, nemes egyszerűséggel lenyúlták maguknak a Tokai bort is. Ez különösképpen azért érdekes, mert - feltételezem legnagyobb bánatukra - a Tokaji borvidék szinte teljes egésze egyelőre még Magyarországhoz tartozik.
Tudásuk azonban nemcsak történelemből, földrajzból, hanem a jelek szerint a zene területén is meglehetősen hiányos. Szerintük Bartók Béla is szlovák volt, Lisztnek szlovák felmenői voltak, Brahms magyar táncait tévesen hívják magyar táncoknak, mert az a cigányzene hagyományain alapul, és közelebb áll a roma, mint a magyar kultúrához. Mindezek Athénban hangzottak el, Szlovákia megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett koncerten. Nem tudom mi lesz a következő, hamarosan Nobel-díjasaink, olimpikonjaink is szlovákká válnak?
A magyar külügyminiszternek Martonyi Jánosnak, végre észre kellene vennie, hogy lehetetlen jó szomszédi viszonyt kialakítani északi szomszédunkkal. Hiába nyújt nekik békejobbot, mindig bele fognak marni a kezébe. Szlovákia jelenleg Európa szégyenállama, egy olyan ország ahol törvényi szinten bélyegeznek meg nemzeti kisebbségi csoportokat, köztük a magyarokat. Egy olyan állam ahol csupán nemzeti hovatartozásuk miatt vernek meg a magyar szurkolókat, és a magyarok elleni gyűlöletkeltés sok esetben kormányzati szinten zajlik.
A magyar külügynek a legkeményebb diplomáciai eszközökkel kellett volna fellépni Szlovákiával szemben 2009-ben, amikor nem engedték belépni országuk területére Sólyom László akkori köztársasági elnököt. Elmulasztották, ez pedig felbátorította északi szomszédunkat, most pedig már úgy érzik, bármit megtehetnek. Fordulatra van tehát szükség a magyar külpolitikában. Fel kell hívni végre Európa és a világ felfigyelne arra, mint művelnek évtizedek óta. Ha nem lépünk, akkor a címerünk, királyaink, zeneszerzőink után hamarosan a csonka országunk is szlovák lesz. Mert gyáva népnek nincs hazája!
Jurenkó Ferenc
17
jan
A vándor Béky-Halász
Címkék: kultúra 1956 művészet költészet emigráció party hard Béky-Halász Iván Ágoston Dániel
Tweet
Kevés nagyobb tisztességben lehet dolga egy fiatal írónak, minthogy nagy elődei munkáját ugyan közvetetten, de mégis első kézből kaphatja kézhez. Béky-Halász Iván Mint vándor régi metszeten című verseskötetéhez azonban mégis így juthattam hozzá. Persze megismerni őt már nem volt szerencsém, és sajnos lehetőségem sem lett volna rá, így csakis közvetetten kerülhettek hozzám válogatott versei. Azok viszont kamatostól!
A kétezres évek elején összecsapódtam a helyi srácok közül egy Zoli nevűvel. Nem volt jelentős barátság, inkább csak haveri viszony a környékről. Bandáztunk, falakat firkáltunk, cigiztünk. Menők voltunk roppantul. Aztán feloszlott a társaság, s csak évekkel később találkoztunk újra. Akkor én már írtam, talán akkoriban kezdtem. Ültünk, beszélgettünk és talán azóta is tűnődünk azon, hogy vajon melyikünk lepődött meg jobban az elmúlt évek rajtunk esett változásain. De azon talán még inkább, hogy mennyire hasonlóan szemléljük a világot. Zoli akkor már fotózott (s bátran állítom, hogy az ország legjobbjainak egyike), így vittem magammal, ahova tudtam, ő pedig segített a képeivel, ahogy tudott. Amolyan bajtársias falanxban segítettük egymást. Aztán túlestünk néhány meredek techno tivornyán, s talán bátran mondhatom, mára baráti lett a viszonyunk. Azonban valami gyanús volt énnekem. Mégpedig az, hogy vélhetően nem sok Béky-Halász rohangál az országban. S mivel addigra már olvastam Béky-Halász Ivánt, lesve verseinek stíluselemeit, nem átallottam megkérdezni Zoli barátomat, hogy nem rokona-e véletlenül az emigráns magyar költőnek! De - mondta ő. Az édesapja. Mindezt olyan természetes szerénységgel, mintha mindenkinek Béky-Halász Iván lenne az édesapja.
16
jan
A magyar zászlót is ki fogják tiltani a stadionokból?
Címkék: wtf MLSZ FIFA Labdarúgás Csányi Sándor Széljegyző Árpád-sáv Magyar zászló
Tweet
A Csányi Sándor vezette Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a FIFA elvárásainak megfelelve, kitiltaná az stadionokból az Árpád-sávos zászlókat és a Nagy Magyarország szimbólumokat. Amikor ezt a hírt olvastuk, azt hittük csak rosszul látunk és valami furcsa időutazásban veszünk részt, visszacsöppentünk az ötvenes évek elejére, a Rákosi-korba.
De nem! Ez a hír ma jelent meg, lassan 23 évvel a rendszerváltozásnak nevezett akármi után, egy elméletileg nemzetinek mondott Orbán-kormány regnálása alatt. Egy olyan országban, ahol papíron mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, ahol mindenkinek joga van saját nemzeti jelképeit viselni, vagy ne adj Isten azokat magával vinni egy stadionba. De tévedtünk, ehhez mostantól a többi Európai országgal ellentétben a magyarnak már nem lesz joga, mert így döntött az MLSZ. Mert szerintük ez így korrekt, így demokratikus, így európai.
De, ugyan, miért állnánk meg itt! Tiltsuk ki a piros-fehér-zöld magyar zászlót is a meccsekről, hiszen az sértheti az ezer éves magyar elnyomástól szenvedő románok vagy a szlovákok érzékenységét! Mellőzzük a Himnuszt is, hiszen csak a reklámtól veszi el az időt (e tekintetben a nemzetközi kézilabda szövetség már előbbre jár), és amúgy is szomorú, meg patetikus. A Wewill rock you, vagy a Livin’ la vidaloca sokkal menőbb. A szurkolókat csak fehér ingben és nyakkendőben engedjük be a stadionokba, mint a régi szép időkben az Ifjúsági Parkba. Pár nyugdíjas munkásőr, vagy a KISZ-es Ifjú Gárda egykori tagjai bizonyára örömmel vállalnák ennek ellenőrzését. Vigyázzunk arra is, nehogy örüljünk a válogatott góljainak, hiszen ez érzéketlenség volna – gondoljunk csak bele, milyen fájdalom ez az ellenfélnek! Sőt, lehetőleg ne is magyarul szurkoljunk – hiszen így az esetleges gyalázkodásokat elrejthetjük a FIFA ellenőreinek árgus fülei elől. Bíztassuk csapatunkat angolul a kivetítőn megjelenített sportszerű és politikailag korrekt jelszavak skandálásával: „Győzzön a jobb, vesszen a rasszizmus”! „Ne szurkolj, barátkozz!”