Volt egy kisfiú a nyolcvanas évek végén, aki a tévé előtt csücsülve csodálta, irigyelte azt a néhány férfit, akik nyakukba vették az országot, hogy lefilmezzék azt, ami a múltunkból megmaradt. Talán az utolsó pillanatban, talán már egy kicsit utána. Ebből persze ez a kisfiú semmit sem értett, előbb csak irigykedett, később már ő is körbe akarta járni hazáját.

rockenbauer_1.JPGNyolcvan éves lenne Rockenbauer Pál, természetjáró, televíziós szerkesztő, a kultúrtörténeti jelentőségű Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve az ...és még egymillió lépés alkotója, szerkesztője, szíve.

1979. július 31-én néhány fiatalember elindult a Nagy-Milicről, hogy elkezdje a több mint 1000 kilométeres túráját az Írott-kőig. Azon a hajnalon Rockenbauer Pál szerényen, a természetjárás fontosságára hívta fel a figyelmet, talán nem is sejtve azt, társaival sokszorosan jelentősebb filmsorozatot készítenek. Egy filmet, amely az utolsó pillanatban mutatta be az eltűnő, a rendszer és a társadalom által kevéssé becsült, elhanyagolt örökségünket. A természetit és az építettet, az évszázados magyar paraszti világot.

Olyan filmet alkottak, amely szerény, csendes kritikával mutatta meg, mennyire egyoldalú, anyagias, uniformizáló a világunk akkor, ott a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek derekán. A föld alá süllyedő paraszti hagyományunk, a kivetkőzés, az egyenkockaházak, és füstöt okádó gyárak között elvesző természet és ember, a mindent a termelés, a mennyiség alá rendelő percrendszer finom kritikája épp elég volt az értő közönségnek ahhoz, hogy tudja, ez a sorozat jóval több a kék túra végigjárásánál.

A késő-kádár korszak kordokumentumának kultúrtörténeti jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemzedékek sora ismerte meg hazáját, szerette meg a természetjárást, lett fogékony a múltunk iránt, lett érzékeny gyökereink ápolására.

Az a kisfiú aztán felnőtt, fiatalember lett, hogy maga is elinduljon utánuk. Pár évvel később, kicsit más céllal, más szemmel, talán kevesebb állhatatossággal. Ez a fiú már mást élt meg. Kipusztult falvakat, istenháta mögötti, léthatáron tengődő telepeket, egykoron értelmetlenül emelt, tájat, embert tönkretevő elhagyatott gyárakat, kivert ablakú, kifosztott vándortáborokat, összefirkált, felégetett kilátókat, rossz tapasztalatból sokszor idegenkedő szemmel mérő, hol rettegő, hol ellenséges falusiakat.

Ez a fiú már tudja, milyen a Cserehát falvainak elfelejtett cigánysorán végigmenni remegő lábakkal, lemondóan körbesétálni a tető nélküli elhagyott iskolaépületben, a gazosodó parlagok mellett felfelé kaptatni, egykori TSZ-ek kísértet járta roncstemetője mellett ereszkedni, pusztulásra kint felejtett kisvasút nyomvonalán emlékezni a Nagy-Milictől egészen Írott-kőig, egészen Szekszárdig.

Nem gazdálkodtunk jól az örökségünkkel. Nem őriztük meg magunknak a több száz éves magyar és közép-európai hagyományunkat, miközben mentegetjük magunkat a szocializmus konformizáló mokkáskanál súlyú mennyiségvilágával, hogy hát bizony, nem lehetett mást tenni, ránk erőltették, na.

Persze. Mi pedig önként, s dalolva magunkra húztuk a torz világképet, a vidéki Magyarországot elpusztító, a föld és ember kapcsolatát szétszakító rendetlenséget, lebontottuk a régit, hogy átadjuk egy fenntarthatatlannak, ami pár évvel később már ott rozsdásodik a falu határában. De azt már kevesen látják, az elvtársak munkája beérett, a városból nem látszik már a lényeg.

A kisfiú ott a tévé előtt azonban nem gondolt semmi rosszra, gyarlóra. Egyszerűen csak irigykedett. Gyermeki képzeletében formát öltött a hazája, a természet szeretete, kicsit tekert egyet világképének alakulásában. És majd, ha ez a fiú apa lesz, egyszer "véletlenül" pont elindítja - immáron a DVD-lejátszóban - a szívének még mindig oly kedves sorozatot, hogy az ő gyerekei is elindulhassanak egy úton...

Bazsó Bálint

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr255028864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arlekim 2013.10.01. 02:06:38

Remek sorozat, épp nézem, a cikket véletlenül találtam :)
süti beállítások módosítása