Vadai Ágnes a Parlamentben gyalázta a Turult. Ez a hír így önmagában nem érne meg egy bejegyzést. Ami viszont utána az úgynevezett jobboldal részéről történt – illetve, ami nem történt – az már sajnos klaviatúrához kényszeríti az egyszeri bloggert.
A gyurcsányista törpepárt, a Demokratikus Koalíció minden jel szerint elhatározta, hogy betölti azt az űrt, ami az Országgyűlésből 2010-ben eltűnt SZDSZ helyén sajog a hazai militáns magyargyűlölők lelkében. Posztkomcsi hazaárulási szakmunkásokból és lilaköd-diétán élő libsikből a jelenlegi parlamentbe is jutott egy szakajtóra való - ám igazi, veretes, baursanyis, eörsimatyis hungarofób szónoklatokat az elmúlt két esztendőben nem nagyon hallhattunk a Házban.
Márpedig az SZDSZ húsz éves sikertörténete azt igazolja, hogy erre Magyarországon van kereslet. Szociokultúrálisan, genetikailag és földrajzilag is elég behatárolt politikai piac ez, de kétségtelenül létezik. Gyurcsányék pedig most ezt akarják meghódítani. A szociális demagógia az MSZP-ben maradt elvtársaké, a zöldbékés, zöldszívós hippi alterkodás az LMP védjegye - a DK-nak marad a vegytiszta nemzetellenesség.
10
okt
A cseresznyézés alkonya
Címkék: kormány szerencsejáték nyerőgépek kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
Mint ismeretes, a múlt héten
- még mielőtt a különböző érdekcsoportok bármit is tehettek volna – az Országgyűlés szinte egyhangú döntéssel, azonnali hatállyal betiltotta a nyerőgépek üzemeltetését és az e-kaszinókat.
A nyerőgépezés eleinte akár csak az egyéb „kocsmai küzdősportok”, mint a billiárd, csocsó, vagy a darts szórakoztatási célokat szolgált, aztán idővel tömegek szenvedélyévé vált. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a gépezés csupán az alsóbb társadalmi rétegek „hobbyja”, az nagyot téved. A játéktermekben kiválóan megfért egymás mellett a milliomos „vállalkozó”, az orvos, a vásárlásból hazaigyekvő anyuka, a segédmunkás, a nyugdíjas meg a kínai pólóhamisító. Legfeljebb a tétekben lehetett különbség, de a függőség ugyanaz volt. Éppúgy elment a nyugdíj, mint a rózsadombi villa.
Az utóbbi években már a nyerőgépek tartották el a füstös, lepukkant kocsmák többségét is. Ezek már régen profilt váltottak, a bevételük jelentős része nem az italkimérésből, hanem a gépekből származott. Ezért is tudták nevetségesen olcsó áron adni a piákat. A vidéki kistelepüléseken pedig a gépezés az etnikum egy részének kedvenc szórakozásává vált. A helyi kisbolt helyett országszerte a gépekbe vándoroltak a szociális segélyek milliárdjai.
Hatalmas vagyonokat nyeltek el a gépek, miközben hatalmas vagyonokat termeltek valakiknek. Akinek sikerült ebbe a körbe bekerülnie, annak nem igazán volt több gondja az életben: gyakorlatilag munka nélkül keresett hatalmas összegeket. A gépek dolgoztak helyette, csupán a bevételt kellet begyűjtenie időnként.
A mások szenvedélybetegségén nyerészkedők felosztották egymás között a piacot. Mindenki, aki akár csak kicsit is belelátott ebbe a világba, tudta ezt. De valahogy az elmúlt két évtizedben senki nem akart ellene tenni semmit. Ezért is maradhatott fent ilyen sokáig a status quo.
Valahol az állam is jól járt, mert a költségvetés bevételeit tízmilliárdos összegekkel gazdagította a pénznyerő automaták üzemeltetése után fizetendő játékadó. Aztán valakinek végre eszébe jutott, hogy ideje lenne egy kicsit számolni. A mérleg egyik serpenyőjében ott van egy szűk réteg, amely milliárdokat zsebel be, mások nyomorúságából. Ide tartoznak továbbá a vendéglátó ipari egységek és e-kaszinók dolgozói, akik tisztességesen ellátták a rájuk bízott munkát, ők lettek a tilalom igazi vesztesei, hiszen egyik pillanatról a másikra elvesztették az állásukat.
A mérleg másik oldalán pedig ott állnak a szerencsejáték függők százezrei, közvetve pedig családtagként még majd félmillió érintett. Mindenki számot vethet magában, hogy összességében társadalmilag hasznos volt-e a nyerőgépek betiltása. Szerintem elég kézenfekvő a válasz. Mindenesetre tegnap éjfélkor a játék véget ért!
Az elmúlt bő két évtized hazai állapotait és történéseit figyelembe véve azonban óhatatlanul is felmerül az emberben a gyanú, hogy a kormányt talán nem a szociális érzékenység sarkalta erre a drasztikus lépésre. Reméljük, hogy most kivételesen nem a százmilliárdos hasznot hozó szerencsejáték üzlet valamilyen a háttérben meghúzódó érdekcsoport részére történő átjátszásának színdarabját látjuk.
Jurenkó Ferenc
07
okt
Ébresztő, jobboldal!
Címkék: politika mszp fidesz választások jobboldal jobbik ballib balogh gábor Sopron kesztyű nélkül
Tweet
Egy héten belül másodszor kapott mázsás pofont a jobboldal a szociktól. Úgyhogy, feleim, szarban vagyunk. Nem a Fidesz, nem a Jobbik. Az egész jobboldal.
A múlt vasárnapi zakót még magyarázhattuk - a Fidesz próbálta is - azzal, hogy a posztkomcsi jelölt nem tette a neve mellé a szegfűt, ráadásul a Jobbik nem indult (egy kilencezres városban egy országos párt, teccikérteni?!), így minden, a kormányzással elégedetlen szavazó egyetlen rubrikába tett iksszel küldhette el melegebb éghajlatra Viktort.
A mai soproni időközi önkoris választáson azonban a lapon ott díszelgett a teljes parlamenti étlap, leszámítva a gyurcsányista DK-t. (Ők eközben minden bizonnyal egy vörös pentagramma közepén állva a marxista-bolsevik történetírás szellemét idézték meg.) És az Istenadta nép így is az MSZP-t tartotta a legszimpatikusabbnak.
28
sze
IPhone 5 mánia, avagy a lefelé nivellálás esete
Címkék: társadalom válság iphone5 kesztyű nélkül aromó
Tweet
Az iPhone 5-ösért éjszaka is sorban állók százai bizonyították be, nagyon is mobilizálhatóak egy tárgyért, de ha valami többet, hasznosabbat, érdemeset kellene tenni, akkor már oda a nagy lelkesedés. Ez a lefelé nivellálás világa, ez a tehetős csőcselék világa.
IPhone 5 őrület kerítette magába kishazánk egy szűk kisebbségét, akik láthatóan bármit megtennének azért, hogy minél előbb kezükbe kerüljön az imádott tárgy. E jelenség a gazdasági és lelki válság kelős közepén roppant tanulságos, egyben rendkívül visszataszító is.
Rá kell döbbennünk, ma Magyarországon van egy réteg, amely számára egy teljesen felesleges, ám státusszimbólumnak kiválóan megfelelő pár dekagrammnyi vas és műanyag megvétele kielégítő, ezért pedig bármit képes megtenni. Akár éjszakázni hajlandó imádott telefonjáért, egyszóval mobilizálható érte.
26
sze
Dániel Péter vs. Budaházy - a mérce kettőssége
Címkék: bíróság wtf dániel péter Horthy Miklós aromó
Tweet
Horthy Miklós szobrát meggyalázni társadalmilag hasznos, erkölcsileg pozitív tartalmú, szovjet emlékművet megrongálni azonban semmilyen körülmények között nem szabad a magyar bíróság szerint.
"A társadalomra való veszélyesség kapcsán a szóbeli indoklás kitért arra, hogy a vádbeli cselekmény megítélésénél közömbös a megrongált tárgy szimbólumértéke, illetve a rongáló motívumai, például az, hogy őt milyen társadalmi-politikai változtatások szándéka vezette." - a Kúria indoklása a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása ügyében.
"Nem tagadható Horthy és mindazok felelőssége, akik az említett törvények megalkotásában, alkalmazásában és végrehajtásában szerepet vállaltak. (...) A szoborállítás elleni tiltakozás ezért a bíróság szerint erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos figyelemfelhívás, de a Dániel Péter által alkalmazott formája büntetendő, mert a rongálással más tulajdonában kárt okozott." - Siófoki Városi Bíróság indoklása Dániel Péter szoborrongálási ügyében.
Így működik ma a kettős mérce a Magyarországon, 2012-ben.