A napokban tragikusan fiatalon elhunyt Lipusz Zsolt a magyar radikális jobboldal egyik legnagyobb hatású tollforgatója volt. Sok nagy igazságot mondott ki, és sokszor tévedett is. Amit a kuruc.info képvisel, azzal mi itt, a Jobbegyenesen sokszor vitatkoztunk. De Lipusz Zsolt bátor, és nagy tudású ember volt. Hiányozni fognak az igazságai, és a tévedései is. Egykori szerzőtársa, Florian Geyer búcsúzik tőle ezekkel a sorokkal.
Tollas mezítelen (Lipusz Zsolt emlékére)
Eszement eszmék, őrült elmék
Gyilkos szándékok és alattomos jóbarátok
Néma kertnevelők és szómágus „hajólélnék”
Hetediknek pedig legyenek a kuruckodók
Ők siratnak ma Téged
És én is...
Viharvert kabátok,
idétlen ideológiák
sétálni
a törött szilánkokon.
Mezítláb.
Talpasként...
Borba fojtott „semmitnemértettek”
A kihűlő szerelmek
„Hangot nyomná már el”
Fejemben.
A mezítelenben...
Hangok győznek, szerelmek nem értenek
Ideológiák kihűlve főzetnek.
Boszorkánykonyhákban, ahonnan Téged:
Kikergettek.
Mezítelenül...
Eszmék, szándékok
Csúnyák, de jóbarátok
Mogorvák és kurucok
Hetediknek pedig én, a Kertész
Siratunk, mert még találkozunk
A mezítelenségben.
Florian Geyer
16
máj
Igen, igen, nem, nem
Címkék: liberális bevándorlás kettős állampolgárság kesztyű nélkül Balogh Gábor Helsinki Bizottság 2004 december 5.
Tweet
Ezen a héten kézhez kaphatta az Isten adta nép a Nemzeti konzultáció című ingyenes (lószart ingyenes, egymilliárnyi közpénzbe kerülő) politikai szóróanyag újabb számát. A téma ezúttal a "terrorizmus és a bevándorlás". Az Indextől a 444-en át a Cinkig számtalan helyen megírták, hogy mennyire ócska demagógia ez az egész. Nagyjából igazuk is van. A hiteltelenség, az őszintétlenség, az ordító pártpolitikai motiváció édeskés, rothadt szaga lengi be azt egész ügyet. De nem csak a postaládákba kézbesített papírok ontják ezt a bűzt - a felháborodott kommentárok is.
Mert, hát lett volna mire kiakadni korábban is, méghozzá nagyon hasonló ügyben. A 2004 december 5-i kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampányában az akkori balliberális hatalom majdnem szóról szóra ugyanazt mondta, mint ma Orbánék: a bevándorlók elveszik a munkahelyünket, a szociális ellátórendszeren élősködnek, és biztonsági kockázatot is jelentenek. Gyurcsányék a közel-keleti és afrikai migránsok helyett akkor a határon túli magyar áttelepülőktől. az olcsón dolgozó "román vendégmunkásoktól", meg az Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről özönlő nyugdíjashordáktól akarták megvédeni a hazát. Terrorizmus helyett meg a szomszédos országokkal megromló kapcsolatokkal, "új balkáni háborúval" paráztatták a népet.
Lehet, hogy az én memóriám csal, de valahogy kurvára nem emlékszem, hogy akkor a balos/liberális/nemjobbos média emberjogi freedom fighterei odavetették volna magukat a demagóg idegenellenesség szennyes, barna áradata elé. Tudom, hogy a lövészárok másik oldalán is sokan voltak, akiknek nem tetszett a gusztustalan kampány. De a többség fegyelmezett harcosként hallgatott, legfeljebb csak az ellenség feje fölé lőttek, a Gyurcsány-Hiller-Kuncze Hatecore Band mocskos szövegeit kicsit cenzúrázva játszották. De játszották.
A legtöbben eltartott kisujjal, keserű mosollyal az ajkukon megállapították, hogy "hát, ilyen ez a szemét politika", azt pedig bátran, keményen meg is írták, hogy erről elsősorban a jobboldal tehet, amely politikai eszközzé tette a határon túli magyarság kérdését. Hogy erre a baloldal az addigi magyar politikatörténet legtöményebb gyűlöletkampányával válaszolt. arról majd' mindannyian hallgattak.
Megmondom őszintén, sokakkal ellentétben engem egyáltalán nem zavart a tegnap felröppent hír, mely szerint Janiczak Dávid, Ózd kétharmadosjobbikos polgármestere bekamerázza a közmunkásokat.
Főként, hogy mindez nem az akadékoskodók által elképzelt "nagy testvér mindent lát"-módon történik. Mi mindössze a munkafelügyelők rögzítik majd, hogy haladnak-e a dolgok, és hogy nem-e akarják-e esetleg agyonverni őket, mert éppen szólnak, hogy a kapanyél támasztása helyett dolgozni kéne. A kamera ráadásul abban is segíthet, hogy amennyiben a női közmunkások nem 47, hanem 44 ezer forintot kapnak az elvégzett munkáért, akkor a feminista élharcosok máris kikérhetik a felvételeket, melyek igazolják, hogy a hölgy is azonos teljesítményt nyújtott, jár neki az egyenlő bér. Elégedetten csettintettem hát a modern, demokratikus intézkedés hírének hallatán.
Egy nap sem telt el, máris revideálom álláspontomat, és megkövetek a 444-től az utolsó belpesti hippi-proli kommentelőig mindenkit. Úgy tűnik, Janiczak tényleg lekamerázta a közmunkásokat, a felvételt pedig közzé is tette.
13
máj
Putyintól várod a „normális, keresztény” Európát? Van két rossz hírünk.
Címkék: keresztény liberális kommunista wtf Jobbik Magyarország EU Oroszország havas jon Putyin
Tweet
Az utóbbi években Magyarországon (is) egyre elterjedtebb a nézet, miszerint Putyin Oroszországa a nemzeti, keresztény Európa utolsó védőbástyája a globalizmus és a szélsőséges liberalizmus elleni harcban. Hogy ez mennyire nem igaz, arra két közelmúltbeli hír ad csattanós választ.
Ma Magyarországon és minden más nyugati országban, ahol Amerika-barát, liberális szellemi holdudvar vindikálja magának a jogot, hogy megmondja, ki és mi számít „európainak”, ott Putyint szidni kötelező sőt, az európaiság alapfeltétele. Putyin a patás ördög földi megtestesülése, a demokratikus Ukrajna szuverenitásának lábbal tiprója, háborús agresszor, felelőtlen provokátor, hataloméhes zsarnok, ázsiai kényúr.
Ezzel a nem túl objektív, de annál fülsüketítőbb kórussal szemben állnak a Putyint istenítők, akik a szigorú tekintetű, de mindenkor igazságos medveszelídítőtől várják nem csak Kárpátalja ezüsttálcán átnyújtását, de az egész liberalizmusban fuldokló Európa visszatérítését a nemzeti, keresztény útra, ahogy azt az alapító atyák megálmodták.
08
máj
Demokrácia 1.0
Címkék: választások demokrácia balogh gabor Nagy-Britannia Egyesült Királyság kesztyű nélkül
Tweet
A tegnapi brit parlamenti választásokról szóló híradásokat a konzervatívok földcsuszamlásszerű meglepetés-győzelme, és a fej-fej melletti eredményt jósoló közvélemény kutatók látványos pofára esése uralja. Tény, hogy Cameronék ilyen mértékű diadala, a Munkáspárt katasztrofális eredménye, és a liberálisok szinte totális összeomlása tényleg váratlan volt. De van ennek a voksolásnak egy olyan tanulsága is, amelyről a fősodratú médiában jóval kevesebb szó esik: Nagy-Britanniában rohadtul nincs akkora demokrácia, mint, ahogyan kívülről látszik.
A brit szisztéma a "winner takes it all" Abba-i bölcsességére épül. A legfőbb törvényhozó testületnek, az Alsóháznak 650 tagja van. Ezeket egy-egy választókerület delegálja, a képviselő az lesz, aki a legtöbb szavazatot kapja. A faék-egyszerűségű rendszerben se második forduló, se lista, se kompenzáció nincs. Aki akár csak egyetlen vokssal is többet kap, mint a második helyezett, az bejut a parlamentbe, a többiek mennek a levesbe. Azokkal együtt, akik rájuk szavaztak.
Így lehetséges, hogy a Skót Nemzeti Párt alig másfél millió szavazattal 56 helyet szerzett, és ezzel a harmadik legerősebb párt lett, míg a Liberális Demokrata Párt 2,4 millió voksa mindössze 8 széket ér. A skót nemzetiek sokkal szimpatikusabb társaság ugyan, mint a libsik - de ez akkor is ordas nagy igazságtalanság. Az meg még inkább, hogy a keményen EU-kritikus Brit Függetlenségi Párt (UKIP) 3,7 millió szavazóját és a Zöld Párt több mint egy egymillió támogatóját összesen egy-egy ember képviseli majd a törvényhozásban. A szívemhez legközelebb álló (hiszen keresztény és szociális, ráadásul még ír is) Sinn Fein mindössze 176 ezer vokssal bezsebelt négy mandátuma láttán pedig Paddy and the rats rajongó, látens IRA-szimpatizáns lelkem is sikoltva megriad. (Még akkor is, ha amúgy igen vagány módon idén sem fogják átvenni az elnyert mandátumokat, mert nem hajlandóak felesküdni a királynőre.)