31
aug
Mint a háborúban a foglyok...
Címkék: média sajtó usa ukrajna oroszország háború sajtószabadság Putyin
Tweet
„Mint a háborúban a foglyok, csak a parabolamocskot fogjuk.” Kerek húsz éve, hogy azt osztálykiránduláson együtt ordítottuk a Tankcsapda klasszikus nótáját. Nos, a tányéros tévé lassan visszavonhatatlanul a múlt ködébe vész. A háború viszont egyre közelebb van hozzánk. És foglyok is vagyunk. A propaganda foglyai.
Sokan megállapították már, hogy a Donbaszban folyó konfliktus ilyen-olyan okokból egyedinek számít. Tényleg az. De nem csak az oroszok sokat emlegetett „beszivárgó takitkája”, vagy az ukrán hivatalos fegyveres erők mellett harcoló nacionalista/soviniszta/fullnáci önkéntes csapatok jóval kevesebb figyelmet kapott összehangolt bevetése miatt. Hanem azért, is, amit tudunk, tudhatunk arról, mi történik. Vietnam óta szinte minden háborút szorosan követett, dokumentált a média. Amely ugyan mindig elfogult volt valamelyik oldal irányába, de a Vasfüggönytől nyugatra, majd ’89 után világszerte azért igyekeztek a tárgyilagosság látszatát kelteni. Vagy legalább jelen lenni. A kelet-ukrajnai balhéról ezzel szemben szinte kivétel nélkül csak közvetett forrásokból „tudósítanak”. Megértem, hogy elég forró arrafelé a talaj, és egy békés stúdióbeszélgetést nehéz lenne összehozni az orosz szakadárok és a Jobb Szektor között a szétbombázott Luganszkban. De, azért legalább a szándékot jó lenne látni. Ha a Vice-nak sikerült bejutnia a mindkét donbaszi hadviselő félnél nagyságrendekkel elborultabb ISIS által uralt területekre, akkor azért elvárná az ember, hogy erről a háborúról se kizárólag az ellenfelek hadijelentéseiből kelljen tájékozódni.
De, ha már így van, legalább a szemben álló erők állításait illene egyforma forráskritikával kezelni. Ehelyett viszont a fősodratú média lényegében az ukrán háborús propaganda átjátszóállomásaként működik. A lelkiismeretesebb szerkesztők legalább odabiggyesztik a kijevi jelentések után, hogy „független forrásból meg nem erősített információk szerint” – de a címadásban szinte mindig kijelentő módban szerepelnek Porosenkóék újabb állításai. Ha az ukránok szerint az orosz hadsereg átlépte a határt, vagy épp „lerombolt egy falut” akkor az úgy van, és kész. Ha Putyin arra szólítja fel a szakadárokat, hogy engedjék szabadon elvonulni a bekerített ukránokat, akkor abból annyi a fontos, hogy az orosz elnök a „Novorosszija” kifejezést használta, mert szőrös markát már kinyújtotta a régió felé. Ha viszont a felkelők jelentik azt, hogy nyugati zsoldosok harcolnak a másik oldalon, az ukránok szándékosan bombáznak polgári célpontokat, vagy civileket gyilkolnak – nos, akkor arról legfeljebb néhány, rettenetesen átlátszóan elfogult szélsőbalos/jobbos portálról értesülhet az ember. A legtisztességesebb még a Southfront hu facebook-oldal, amely legalább nem csinál titkot abból, hogy a donbaszi felkelők szemszögéből láttatja az eseményeket.
28
aug
Ki védi meg a liberális diktatúra áldozatait?
Címkék: politika erőszak liberális Európa Anglia kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
Az elmúlt 16 évben mintegy 1400 gyermeket ért brutális szexuális bántalmazás az észak-angliai Rotherham városában. A városi tanácshoz és a rendőrséghez érkeztek ugyan bejelentések a bűncselekmény-sorozatról, de az illetékesek nem mertek lépni, mert attól tartottak, hogy rájuk sütik a rasszizmus bélyegét. Így a többségében pakisztáni férfiak zavartalanul élhetik ki mind a mai napig beteges szexuális vágyaikat a gyermeklányokon.
A skót kormány volt szociálisügyi főtanácsadója által készített jelentés döbbenetes esetekről számol be: előfordult, hogy 11 éves vagy még fiatalabb kislányokat csoportosan erőszakoltak meg felnőtt férfiak. Más esetekben benzinnel locsoltak le gyermekeket és felgyújtással fenyegették őket. Sok gyermeket lőfegyverrel kényszerítettek arra, hogy társaik brutális megerőszakolását végignézzék, és azzal fenyegették meg őket, hogy velük is ez történik, ha bárkinek elmondják, amit láttak. Mindezek az esetek nem a középkorban történtek, hanem napjainkban az általunk olyan nagyon csodált Angliában.
A műfaj klasszikus gyökereihez visszatérő, nyomasztó hangulatú promo videóval tért vissza a nyolcvanas évek death metal idolja, Freddy Village. A veterán fémzenész igazi, hamisítatlan, brutális metal albuma október 12-én kerül a boltokba. A Jobbegyenesnek sikerült megszereznie a korong tracklistjét.
3. Take a joint
8. Bloody dad
(kép: tumblr)
BG
Szelényi Zsuzsa ma harcias hangvételű sajtótájékoztatón követelte, hogy „Magyarország álljon ki Ukrajna szuverenitása mellett”. Sőt, az Együtt-PM képviselője szerint Magyarországnak „lépéseket kell tennie (!)”, hogy a szomszédos országban „helyreálljon a rend”. Hogy ez alatt pár hadosztálynyi magyar békefenntartó átdobását értette, esetleg azt, hogy azonnal üzenjünk hadat a Luhanszki és a Donyecki Népi Köztársaságnak, nem derül ki. De Szelényi nyilatkozatában (és általában az egész hazai ballib oldal hozzáállásában) nem is az ordító dilettantizmus és blődség az igazán gázos. Hanem a mérhetetlen álszentség.
A képviselő asszony ezúttal azon bukott ki, hogy egy orosz segélyszállítmány engedély nélkül hatolt be Ukrajna területére. Ez valóban nem volt túl elegáns diplomáciai gesztus Moszkva részéről – de, ha a nemzetközi közösség széles összefogás keretében szarik az donyecki humanitárius katasztrófára, akkor talán mégis megérthető, hogy nem várták meg Kijev hetek óta halogatott hozzájárulását. (Hogy a kamionokban tényleg csupán élelmiszer és gyógyszerek vannak, az valóban erősen kérdéses, ám az ellenkezőjét eddig még senki sem bizonyította.)
20
aug
Francia szemétre költ ismét vagyonokat a honvédség
Címkék: Horn-kormány Honvédség Medgyessy Péter Mistral Széljegyző
Tweet
Kedden a Honvédelmi Minisztérium ujjongva jelentette be, hogy sikerült megállapodást kötni a francia gyártóval a Mistral légvédelmi rakétarendszer 2016 és 2018 közötti képességnövelő bővítéséről.
Ez akár jó hír is lehetne, hiszen tudjuk jól, hogy a Honvédség meglehetősen lerongyolt állapotban van és így bármilyen fejlesztésnek, beszerzésnek örülni kell, a Mistral esetében azonban a további bővítés nem feltétlenül ünnepelendő. Érdemes egy kicsit visszatekinteni a múltba, hogy tisztázzuk, miért is:
Még a Horn-kormány regnálása alatt 1995-ben döntött az Országgyűlés arról, hogy fejleszteni kell a csapatok kishatótávú légvédelmét, mégpedig új, hordozható rendszerrel. Az első pályázat 1996 elején sikertelenül zárult, valójában persze nem volt eredménytelen, csak éppen a Mistral az utolsó helyen végzett a többi árajánlattevő, az amerikai FIM-92-es Stinger, a svéd Bofors RBS-70, az észak-ír Shorts Starburs és az orosz Igla új változata mögött. Így aztán még 1996 szeptemberében új pályázatot írtak ki, ahol – láss csodát! – az akkori kormányzat a szakértői vélemények ellenére 28 milliárd forintért a francia Mistral rendszeresítése mellett döntött.