Pályázatírással foglalkozó vendégszerzőnk első írásában bemutatta, mi a kapcsolat az uniós túlzottdeficit-eljárás megszüntetése és a Simicska-Nyerges cégbirodalom felhizlalása között, második cikkében pedig önkormányzati példán keresztül szemléltette, hogyan szövi át kis hazánkat a velünk élő szocializmus és a mindennapi korrupció. Sorozatunk harmadik – befejező – részében az igazán nagy bizniszről, a kivitelezésről lesz szó.
A nagy buli
Minden valamirevaló állami, illetve önkormányzati projektnek van egy része, ahol az igazán nagy pénzt be tudják zsebelni az illetékesek, ezt pedig úgy hívják: kivitelezés. A beruházás e szakaszában megváltoznak a játékszabályok. 15 millió forint fölött a munka közbeszerzés-köteles, van azonban egy csavar: a Kbt. 122. § (8) bekezdése alapján 150 millió forintig a megrendelő jogosult arra, hogy úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás keretében intézze beszerzést. Tiszta sor, 150 milláig annak adom a melót, akinek csak akarom, senki sem piszkíthat bele a levesembe. A nagy autópálya, vasút és csatornafejlesztési projektek ennél is drágábbak, de aggodalomra semmi ok: nyílt közbeszerzési eljárásban is simán le lehet boltolni mindent.
Így év végére azért csak jutott még egy nagy közéleti tanulság: soha, de tényleg soha ne mondd, hogy nincs lejjebb. Mert van. Mindig van. Miután Josip Simunic horvát focistát eltiltották a vb-n való részvételtől egy „náci köszöntés" miatt (amit egyébként Pavelic fasiszta bábállama után ötven évvel az élethalál-harcát vívó fiatal horvát állam hadseregében is használtak a kilencvenes évek elején), komolyan azt gondoltam: ennél mélyebb szellemi Mariana-árok már nem létezhet a futball-óceánban. Pedig de.
Ezúttal Nicolas Anelkára csapott le az antifasizmus vasökle, miután „fordított karlendítéssel" (WTF??????) ünnepelte a szombati meccsén szerzett gólját. A francia válogatott labdarúgó egyébként Martinique szigetéről érkezett bevándorlók gyermeke, és mint ilyen, fekete, mint a szurok. Vagyis személyében a fajtiszta fehér Európa első bevándorló színes bőrű harcosát tisztelhetjük.
Szörnyű tettét néhány órán belül elítélte a francia sportminiszter és az Európai Zsidó Kongresszus is. Én ebből az egészből csak a következetességet hiányolom. Ha a gólörömöt egyre hatékonyabban szorítjuk az alapvető európai normák közé, akkor a játék többi részében miért tombolhat a fasiszta szabadosság? Itt az ideje, hogy a Zsidó Világkongresszus elnöke bemutassa, hogyan kell píszi módon szögletet rúgni, vagy, hogy Efraim Zuroff beavasson minket a demokratikus szerelés technikájába.
Olvasónknak nincsenek nagy vágyai, csak szeretne normális országban élni. Utópiáját meg is osztotta velünk.
Olyan országban szeretnék élni...
Ahol a bűnözőnek nyugodtan ki lehet mondani a származását, mint ahogy ez az Egyesült Államokban, Kanadában és Németországban, közkedvelt nevén a "fejlett Nyugaton" szokás. Ahol nem kell kulcsra zárnom az ajtót, ha elmegyek otthonról, mert tudom, hogy a környék biztonságos.
Ahol a törvény előtt mindenki egyenlő, ahol nincsenek „nagyságosurak” meg kivételezett kisebbségek.
A Riporterek Határon Nélkül nevű nemzetközi gittegylet év végére egy nagyszerű kis videóval lepte meg a világot, amelyben a sajtó szabadságát korlátozó főgonoszokat szedték össze. Az összeállítás remekül demonstrálja, mennyire szükség volna valóban független sajtóra – és, hogy valójában mennyire nincsen.
A Robert Mugabe, Aszad és Kim Dzsongun fémjelezte elit társaságba a kollégák szigorú ítélete alapján bekerült Orbán Viktor is. Na, most, a kormány által kézivezérelt magyar közmédiában tényleg nagyon sok minden nincsen rendben. De egyenlőségjelet tenni a (valóban vérciki) NER és vérengző diktátorok és tömeggyilkosok rezsimjei közé – nos, ez pont annak az olcsó, primitív propagandának az iskolapéldája, ami ellen a szervezet elvileg küzd. Ez nagyjából az a szint, mint amikor a szovjet vezetők több száz atomrakétával a seggük alatt küzdöttek a világbékéért.
20
dec
„A magyarnak vérében van a gyilkolás” – történelemhamisítás szlovák módra
Címkék: történelemhamisítás Szlovákia havas jon Felvidék csángóbrékesek
Tweet
Tudta Ön, hogy az ezeréves Magyarország csupán mese, és egy királyunk sem volt magyar? Hogy a népvándorlás valójában „csavargók fosztogatása” volt, és a teljes magyar kultúrát a szlávoknak, németeknek, olaszoknak és legújabban a zsidóknak köszönhetjük? Hogy a szlovákok 8000 éve lakják a Felvidéket, és olyan kiváló embereket adtak Magyarországnak, mint Liszt Ferenc és Kossuth Lajos? A Jobbegyenes blog exkluzív összeállításából kiderül, Szlovákiában az állami támogatással kiadott könyvek milyen képet festenek rólunk, magyarokról, és miért vagyunk „fekete piszokfolt” Európa térképén.
A Kárpát-medencébe bekergetett magyarok Szvatopluk beleegyezésével telepedhettek meg a Felvidéken, pontosabban Moráviában, ahol az ős szlávok zsoldosokként használták őket, és velük támadtatták meg Észak-Itálitát – derül ki abból a videóból, amelyet az egyik legolvasottabb szlovák napilap, a SME újságírói készítettek még tavaly májusban. A napokban magyar felirattal is elérhetővé vált videó szerint Árpád fiait az itt élő szlovákok civilizálták nomádmentes életvitelre, nekik köszönhetjük az antik kultúrát, a különféle mesterségeket. A rövid összeállítás azzal zárul, hogy a szlovákoknak tulajdonképpen hálásnak kéne lenniük a magyaroknak, mert mi csináltunk belőlük nemzetet azzal, hogy elvágtuk őket déli szláv testvéreiktől.
Európában sok fiatal nemzet küzd azzal, hogy identitást kreáljon magának. Ausztria lakosságának fele még a 70-es évek elején is németnek vallotta magát. Ukrajna polgárainak jelentős részét a mai napig nehéz meggyőzni arról, hogy az államformájuknak bármiféle értelme vagy jövője van, a Bosznia-Hercegovinának nevezett viccországról már nem is beszélve. A múlt újraírásában azonban egy nép sem merészkedett olyan messzire, mint a szlovákok, akik valós gyökereik felkutatása helyett úgy döntöttek, a kronológiájukból hiányzó több mint ezer évet egy az egyben kitalálják.
Ez a szürreális történelmi fantasy fittyet hány a régészeti leletekre, szűrés helyett gyarapítja a mondákat, és ha kell, más népektől lop történelmi hősöket. Az egész mutatvány akár szórakoztató is lehetne, ha a dogmává erőszakolt közös emlékezetet nem hatná át a frusztráció és az ebből fakadó magyarellenesség, amellyel a felvidéki magyarságnak nap mint nap meg kell küzdenie.