07
jan
A három vőlegény csatája
Címkék: Gyurcsány Bajnai Mesterházy kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
A tavaly októberi nagy balos lakodalom után az ifjú hitvesi pár rájött arra, hogy házasságuk nem lehet sikeres. Így hát a Mesterházy-Bajnai édeskettes threesome-má bővül, alul piros 60-as karikával. Csak 60 éven felülieknek! Jelen állás szerint az öreg Feri is bebocsájtást nyer a vörös hálószobába, és ha minden jól megy, becserkészheti a demokratikus lompost is.
A baloldalon lázasan folyik az új, most már három részvevős lakodalom szervezése. Hogy ki lesz a vőlegény és ki a menyasszony, és hogy milyen szerepet szánnak Ferenc-testvérének azt még nem tudni. Nyilván utóbbi akár szívesen elvállalná a vőlegény feladatait is, így Bajnainak és Mesterházynak jutna a jelen esetben nem túlságosan dicső menyasszonyi teendők ellátása.
Ami azonban biztosan látszik az az, hogy a násznép és a meghívottak ugyanazok, mint 2006-ban. Csupán annyi történt, hogy a pincérek már nem csak vörös csokornyakkendőben szolgálják fel a csapnivalóan ehetetlen, már nyolc éve megromlott menüt.
Vágó Gábor távozása baj. Nem azért, mert nem lesz liberális politikai erő a parlamentben, éppen ellenkezőleg: sokkal rosszabb lesz helyette.
Szomorú hírt közölt ma a vs.hu: miután nem támogatták egyéni jelöltségét, és az országos lista élén sem kapott helyet, Vágó Gábor LMP-s képviselő bejelentette, hogy kilép a pártból.
A szomorú szót ezúttal minden irónia nélkül értem. Én tényleg sajnálom, hogy Vágó – aki kétségkívül irritáló és sokszor pökhendi stílusa ellenére azon kevés képviselők egyike, aki komolyan vette a hivatását és saját pártja programját – lelép a politika színpadáról. Vágó és a saját önteltségétől meghülyült Ertsey Katalin (érte azért nem hullattunk krokodilkönnyeket) távozása után a két társelnökön és Mile Lajoson kívül gyakorlatilag nem marad önálló gondolkozású, épkézláb szakpolitikus a liberális ellenzéki párt soraiban.
Ez pedig baj. Nem azért, mert nem lesz liberális politikai erő a parlamentben, éppen ellenkezőleg: sokkal rosszabb lesz (van) helyette. A pártszakadás utáni LMP ugyanis – eltekintve Ertsey és Osztolykán egy-két valóban szélsőbalos, ultraliberó megnyilvánulásától – egy egészen vállalható formációvá küzdötte fel magát. A karrieristák és a Bajnai-fiókák tavaly dobbantottak a PM-be, aki maradt, az azért maradt, mert komolyan gondolta, hogy lehet más a politika. Még ha egészen naiv világképpel képzelte is ezt el.
Előrebocsátom: rühellem, amikor a kommerekből lett vadkapitalisták, meg a maoistákból, polpotistákból, anarchistákból lett liberálisok kommunistázzák a Fideszt. De mi a francot tud tenni az egyszeri jobbos, ha a kormánypárt időnként tényleg egy az egyben úgy viselkedik, mint az 1964-es MSZMP?
Levelet kaptak a Fideszhez közel álló(nak tartott) jeles értelmiségiek, amely arról a nagyszerű örömhírről értesíti őket, hogy a kormány folyóiratot alapít. Igen, a kormány. Igen, folyóiratot. Sőt, nem is a kormány, hanem maga a kormányfő. És igen, ez így le van írva a levélben.
Mielőtt csatlakoznánk a ballibsi halálsikolyokhoz, hogy „ilyet még sosem…”, szögezzük le gyorsan: a 2010 előtti kabinetnek nem is egy, de legalább öt folyóirata volt. (Csak így ex has: 168 Óra, Magyar Narancs, Beszélő, Élet és Irodalom, Hócipő... ) Mindegyiket állami támogatásból tartották (sőt, sok esetben tartják ma is) életben, mindegyikbe csak és kizárólag a szocik és/vagy a Szadesz elkötelezett médiawarriorjai írhattak. Csak, hát egyik se volt annyira idióta, hogy ezt a fejlécre is írja.
Nem úgy, mint az új”reprezentatív” havilap, a Magyar Krónika, amelynek felkérő levelének minden sorából süt a büszkeség: igen, seggnyalók vagyunk. „A tárgy nívós és sikeres folyóirat alapítása, mely eszméinket hirdeti. (…) Legyen e lap az állam által támogatott kulturális innováció egyik eleme. (...)”
Véget ért a Jobbegyenes első teljes esztendeje. 2013-ban 179 írást lőttünk fel a blogra, közel másfél milliószor kattintottatok ránk, és nagyjából megtízszereztük a Facebook-os lájkok számát is. Szóval mi tagadás, ma éjfélkor elégedett mosollyal dőlünk hátra, és bontjuk fel a Richelieu habzóbort a Rézkilincsben. Az év utolsó napján azonban nem csak magunkat akarjuk dicsérni, szeretnénk fejet hajtani azok előtt is, akik alkotótársaink voltak az elmúlt esztendőben.
A kommentelők népes, és hál' Istennek egyre népesebb tábora ebben az évben közel 9000 hozzászólásban dicsért, anyázott, egyetértett, vagy vitatkozott velünk. Különös tisztelettel tartozunk azoknak, akik alkotói extázisukban képesek elvonatkoztatni olyan földhözragadt dolgoktól, mint a poszt témája, vagy az előző hozzászólók véleménye. Sokan az internet szellemi kalózainak tartják őket, de ez méltatlan megbélyegzés. Ők a kommentfolyam vízimérnökei, akik egyetlen gombnyomással képesek elterelni a vitát a téma unalmas megtárgyalásától a személyeskedés, vagy egyszerűen a sima l'art pour l'art gyalázkodás sokkal izgalmasabb vidékei felé. Mai szilveszteri posztunkban az esztendő legkiemelkedőbb trolljai előtt tisztelgünk. Nélkülük 2013 sokkal unalmasabb lett volna.
30
dec
Lábszag a temetőben
Címkék: média társadalom labdarúgás kesztyű nélkül Guest blogger Ágoston Dániel Akeem Adams
Tweet
Nem mondhatom, hogy egy kicsit is értenék a focihoz. Sőt azt sem, hogy úgy általában vagy egyáltalán érdekelne. Tulajdonképpen csak a köröttem lévő barátok rajongása az, ami szomszédossá teszi számomra ezt a sportágat, ami által megérthetem a szurkolói lét romantikáját, az ultrák közösségének lázadó attitűdjét és az egész sportág világrengető erejét. Épp csak nekem nincs kulcsom mindehhez.
Persze, ha bemegyek a szalonba, jómagam is elfoglalom az állást e témában. Zömében elvi alapon, másként nem is tudnám, hiszen még a les szabályát sem értem. Viszont ha kérdezik, akkor például a Barcelonának szurkolok. Elvből, a katalánok okán. Vagy a Bilbaónak, mert baszkok. Vagy az FC United of Manchesternek, nekik is azért, mert tök jó arcok. Vagy a Liverpool-nak, mert "Liverpool is Irish!". Hollandiában a Feyenoordnak, mert gyerekkorom kedvenc DJ-je, Paul Elstak is nekik szurkol. Itthon pedig a Fradinak. A családom ugyanis hagyományosan a Fradit nevezte meg, ha arról faggatták, kinek szurkol leginkább.