14
jan
Együtt 1994
Címkék: wtf MSZP Gyurcsány Ferenc Mesterházy Attila DK Bajnai Gordon Fodor Gábor Kuncze Gábor Széljegyző Együtt-PM
Tweet
Egy időutazásra invitáljuk kedves olvasóinkat. Fussuk át közösen a listát! A listát, ahol a neveket olvasva azt hiheti a gyanútlan halandó, hogy 1994-et írunk. A baloldali összefogásnak sikerült kirángatnia a politika pöcegödréből a bukott politikusok színe-javát. Olyan arcokat, akik elévülhetetlen "érdemeket" szereztek az ország anyagi és erkölcsi tönkretételében.
Pukkannak a pezsgős üvegek a Lendvay utcában. A választási kampány úgy ért véget, hogy igazából el sem kezdődött. Orbán, Vona és Mesterházy helyett Gyurcsány, Fodor és Kuncze döntötte el, hogy a Fidesz 2014-ben kap még négy év haladékot az ország ráncba szedésére. Nincs az a politikai tanácsadó, külföldi szakember, aki ennél jobb kampányt tudott volna összehozni, mint amit az MSZP, az Együtt-PM és csatolt részei az elmúlt hetekben összebarmoltak.
Kuncze és Fodor Gábor mint a "korszakváltás" letéteményesei? Az ember komolyan elgondolkodik, hogy ezek tényleg ennyire hülyék, vagy ez csak elterelő hadművelet, zavarkeltés az ellenség soraiban. A mai hivatalos bejelentés után csak egy dolog tiszta: a ballib oldal törzsszavazóknak sincs túl sok igénye az innovációra. A hazai klubdemokráciának teljesen mindegy, ki a középpályás, a csatár, vagy a kapus: a klubhűség minden józan megfontolást felülír.
12
jan
Akik a legnagyobb önfeláldozást hozták hazájukért
Címkék: don kanyar Magyarország Széljegyző
Tweet
Ma ismét a doni katasztrófára emlékezik az ország. A szovjet csapatok 71 éve indították meg támadásukat az urivi és a sztorozsevojei hídfőkből kiindulva a magyar csapatok állásai ellen. Az ekkor a fronton szolgálatot teljesítő katonák közül kevesen sejtették, hogy a legtöbben már sohasem láthatják majd viszont szeretteiket és szülőhazájukat.
Honvédjeink minden technika és létszámbeli hiányosság ellenére keményen ellenálltak és a támadók is súlyos veszteségeket szenvedtek. Jól példázza ezt, hogy január 15-ig az urivi hídfőből támadó 132 páncélos közül 83-t vesztettek el a szovjetek. A jól felszerelt és túlerőben lévő oroszokat a legnagyobb önfeláldozás ellenére sem lehetett megállítani. A font néhány nap alatt összeomlott, a Stomm Marcell altábornagy által parancsnokolt III. hadtestet bekerítették. Ennek ellenére, voltak olyan csapatok melyek az utolsó lőszerig harcoltak. A doni védőállást az utolsó magyar alakulat, a zalaegerszegi 17/III. zászlóalj csupán két héttel az áttörés után, 1943. január 27-én hagyta el.
A veszteségek katasztrofálisak voltak. Az első vonalban küzdő gyalogság hozta a legnagyobb véráldozatot, ők szinte kivétel nélkül odavesztek. Aki közülük valamilyen csoda folytán mégis túlélte a kemény csatákat és a mínusz 30-40 fokos hideget, arra hosszú évekig tartó hadifogság várt.
Mind a mai napig nem sikerült pontosan tisztázni, hogy mekkora vérveszteség érte a magyar csapatokat. Az biztos, hogy mintegy 100-120 ezren nem tértek haza. Hogy hányan vesztették életüket a csatákban, vagy fagytak halára a visszavonulás alatt, és mennyien kerültek hadifogságba azt nem lehetett pontosan megállapítani.
A háború után sajnos alig-alig akadt olyan család, ahol ne lett volna valaki, aki a messzi Don folyó partján áldozta életét, vagy tűnt el a végtelen hómezőkön nyomtalanul. Mind a mai napig sokan keresik hozzátartozóikat és böngészik a már a neten is fellelhető, folyamatosan frissülő háborús veszteségeket tartalmazó adatbázisokat, hátha van valami hír, a legtöbbször azonban mindhiába.
A Don-kanyarban elesett magyar katonákról évtizedeken át beszélni sem szabadott, hiszen, akik a "dicső Szovjetunó" ellen harcoltak, azok csak gonosz fasiszták lehettek. A nyolcvanas évekig családok tízezrei csak titokban, összesúgva mertek emlékezni odaveszett szeretteikre. S mikor már szóba lehetett hozni a veszteségeket, a hősies ellenállás még akkor is sokáig tabunak számított. A magyar katona legfeljebb áldozat lehetett - hős semmiképp sem.
Nekünk, kései leszármazottaknak már nem tilos az emlékezés. Ez a szabadság egyben kötelesség is. Hogy minden évben ezen a napon gyertyát gyújtsunk, s mindennapos apró küzdelmeink közepette legalább néhány percig azokra gondoljunk, akik a legnagyobb áldozatot hozták a Hazáért.
széljegyző
10
jan
Orbán Viktor ellen gyűjtött aláírásokat a Zsidó Világkongresszus
Címkék: zsidó wtf Orbán Viktor havas jon WJC Zsidó Világkongresszus AIPAC ZOA izraeli lobbi
Tweet
A Zsidó Világkongresszus (WJC), az Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) és az Amerikai Cionista Szervezet (ZOA) leveleiből nem csak arról kapunk képet, hogy lehet mesterséges rettegésből és több millió ember halálából politikai tőkét kovácsolni, hanem hogy milyen erőkkel találja szembe magát az a miniszterelnök, aki nem ítéli el elégszer az országában „tomboló antiszemitizmust”.
Az Egyesült Államok a nyugati civilizáció vezető politikai, katonai és gazdasági hatalma, amely sikerét nem kis részben köszönhette a különböző népek munkájának, találékonyságának. A lengyelek, olaszok, írek, oroszok, örmények, kínaiak, stb. a mai napig összetartó közösséget alkotnak, és bár a hagyományos kötelékek felbomlóban vannak, egyes csoportok lobbi ereje ma sem elhanyagolható tényező.
A származási alapon történő önszerveződést és kapcsolati tőkeépítést azonban egy diaszpóra sem fejlesztette úgy tökélyre, mint a zsidóság, amely legendásan erős pozíciókat szerzett a politikai, gazdasági, kulturális élet meghatározó pozícióiban. Hogy ez a lobbi erő mennyire túl-, vagy éppen alulértékelt, arról nehéz higgadt, elfogulatlan vitát folytatni, hiszen már a kérdésfelvetés is kívül esik a „elfogatott közbeszéd” és így a kutathatóság határán. Így marad egyik oldalról a bagatellizálás, a másik oldalról pedig a jobb híján „összeesküvés-elméleteknek” nevezett valami, amelyben békésen megférnek egymás mellett a szőnyeg alá söpört disznóságok és az inkább sci-fi kötetekbe illő teóriák. (Szabályt erősítő kivételként 2007-ben napvilágot látott egy témát boncolgató vaskos tanulmány, kapott is hideget-meleget.)
Ritka pillanatnak számít, ha az olvasó bepillantást nyer ezen körök tevékenységébe, méghozzá biztos forrásból. A Jobbegyenes blog szerkesztőségébe ilyen dokumentumokat „fújt be a szél” tavaly év végén.
08
jan
Revízió? Jelentem, elkúrtuk egy picit!
Címkék: revízió termőföld Erdély csángóbrékesek határon tuli magyar
Tweet
Amikor a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjának nagy állami földvásárlást bejelentő interjúját olvastam, első reakcióm az volt: kuss! A második, amire nagymamám tanított volt: hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Mi is történt? A nagykövetség attaséja adott egy interjút a kolozsvári Krónikának, amelyben kifejtette, hogy a magyar állam arra készül, felvásárolja a földet azoktól a magyaroktól, akik már nem akarnak vele foglalkozni, vagy egyéb okból kifolyólag eladnák azt.
Az interjú elolvasása után hallgatásba burkolództam. Miért is?
1. nem is olyan rég a Napoca News nevű kolozsvári soviniszta portál rukkol elő a nagy "leleplezéssel", hogy a magyar állam már millió hektár vásárolt fel Erdélyben, emellé pedig épületeket, kastélyokat stb. Röhögtem akkor rajtuk, és ezt tette az erdélyi magyar sajtó nagy része is, a Krónikát is ideértve, aki élcelődtek, gúnyolódtak az ominózus cikken. Aztán pár hónapra rá csak így simán belelöki az éterbe az attasé, hogy bizony itten a Magyar Állam Zrt. terjeszkedni kíván, s kifejezetten nemzetiségi alapon válogat az üzletfelek között. S akkor a kérdésem: egy ilyen közegben, mint a mai Románia, s benne Erdély, mi a tetves túróért kellett heveskedni, beszélni, nagyszájúskodni?
2. Amennyiben van is ilyen szándéka a magyar államnak, akkor abba miért avat be ilyen amatőröket, mint ez az attasé? Egyáltalán, hogy lehet attasé ebből a balfaszból?
3. Lehet azzal számolni, hogy egy ilyen tétel kinyilatkoztatása után - hiába a magyar kormány szerveinek a tagadása, elhatárolódása - a román kormány, sőt, egész Románia felháborodik. Tényleg átjön a szomszédba a magyar állam egy diplomáciai pofonért, így, három hónappal a választások előtt, ismerve, tudva azt, hogy a magyarországi és a romániai baloldal közötti barátság min. az Iliescu-Horn tandem óta töretlen?
4. Magyarországon a mezőgazdaság, mint olyan, gyakorlatilag eltűnt. Gyümölcsösök, farmok váltak köddé 1990 óta errefele. Ma sem rózsásabb a helyzet, a magyar gazdák, mármint az a kevés, aki még műveli a földjét, rosszabb helyzetben vannak néha, mint a budapesti hajléktalanok... Kérdés: mi a garancia arra, hogy miután felvásárolják, (nota bene: letarolják) maradék erdeinket, szántóinkat, nem adnak majd túl a földeken, busás haszonnal, nem nézve azt sem, hogy kinek? És nem az Orbán-kormány ilyen lépésétől félek, hanem attól, hogy nem lesz mindig Orbán-kormány. (Képzeljük el, amikor a felvásárolt erdélyi erdő- és földvagyon egy Gyurcsány kezére kerül...)
5. Attól, hogy a megműveletlen (?- és ez egy nagy kérdőjel most) föld gazdát cserél, még nem válik automatikusan megműveltté. A föld legigazabb, és legigazságosabb tulajdonsága pedig az, hogy annak a tulajdonává válik előbb vagy utóbb, aki megműveli azt. Tetszik érteni, új nemesek, és megfáradt régi jobbágyok?
És végezetül: az egész nem több ködevésnél. A jövő kérdése nem az, hogy milyen nemzetiségű kezében van a föld, hanem az, hogy mint tulajdonos megművelheted-e, vagy a Chevron eltöri kezed-lábad állami támogatással és palagázfúrásba kezd. Téged, mint a föld tulajdonosát senki sem fog megvédeni. A román állam sem, a magyar sem.
Mert a korporációknak áll a világ! És ez ellen kéne tenni valamit. De sürgősen!
F. Örs (Marosvásárhely)
08
jan
Deluxe metró, avagy a cifra nyomorúság
Címkék: közlekedés belváros 4-es metró Tarlós István Budapest kesztyű nélkül Demszky Gábor Bazsó Bálint
Tweet
Hamarosan átadják a négyes metrót, nagy az öröm, lesz nemzeti színű szalag, rengeteg sajtófotó, megajándékozott első utas, életében először metrózó politikus, nagyívű beszédek. Csúnya dolog ebbe belerondítani, most mégis megtesszük.
Ennek mindössze egy oka van: a négyes metró megtervezése, kivitelezése, s egyáltalán a léte egy nagy és méregdrága hazugság.
Kismilliószor elmondták, leírták a közlekedési szakmát képviselő független szakértők, hogy ez a luxusberuházás nemhogy nem old meg egyetlen problémát sem, de ráadásként még újakat is gyárt.
A négyes metró hosszú-hosszú évek óta szívja el az uniós forrásokat a valóban szükséges projektek elől, neki (és a hozzá körömszakadtáig ragaszkodó Demszky-érának) köszönhetőek a széteső buszok, a menetrendszerűen közlekedő nosztalgiavillamosok és a matuzsálemi korú HÉV-ek, a szétrohadó villamospályákról, illetve utakról nem is beszélve.