Múlt heti posztunkban mi is igyekeztünk megmondani a frankót Paks bővítése kapcsán. Tízmillió energetikai szakértő országában azzal érveltünk, hogy Magyarországon az atomenergiának jelenleg nincs életképes alternatívája. Ezzel sokan nem értenek egyet, olvasónk arról próbál meggyőzni minket, hogy a szélenergia nem csak biztonságosabb, de olcsóbb is. Virágozzék ezer virág: következzenek az ő érvei!
Az orosz befektető 6000 milliárd forintból ígéri megépíteni Paks II-t, ami természetesen csak egy szerény becslés, ez a szocsi olimpiai költségei és az ilyen tendereket általánosságban jellemző korrupció alapján jóval magasabb lesz. Ám ha valami csoda folytán mégsem merülnek fel „előre nem kalkulálható költségek”, a tervezett projekt így is közel hétszer drágább lesz, mintha ugyanezt az energiát szélerőművekkel termelnénk meg.
Hogy nem a levegőbe beszélek, álljon itt egy egyszerű számítás. Az új atomblokkal ugye 3 gigawatt teljesítményt remélnek a tervezők. Ez azt jelenti, hogy 6000 milliárd forinttal számolva fajlagosan egy megawattnyi energia kinyerése 2 milliárd forintba fog kerülni. Egy két megawattnyi energiát termelő szélturbina költsége kb. 600 millió forint, vagyis egy megawatt ára „csupán” 300 millió forint. (Ráadásul a szélenergia évről évre olcsóbb lesz, a tendenciáról bővebben németül tudók itt találnak infót.) Természetesen sok függ a technológiától és a beruházás volumenétől, de az arányok jól érzékeltetik a nagyságrendbeli különbséget.
22
jan
Az egysíkú, az egyoldalú és az együgyű
Címkék: közlekedés társadalom szolidaritás egyoldalú együgyű MSZP Budapest kesztyű nélkül Horváth Csaba Bazsó Bálint egysíkú
Tweet
Ha valakinek nincs jogosítványa, “akkor ez egy meglehetősen egysíkú, egyoldalú, együgyű gondolkodást mutat” – közölte Horváth Csaba hétfőn a Klubrádió Szabad sáv című műsorában.
Horváth Lázárjános Csaba bizony meglehetősen együgyű, egyoldalú, és persze rettenetesen egysíkú. Mármint a gondolkodása.
A demagógia fekete öves mestere, az egykoron ingyenbékávéval rohamozó Horváth úgy tűnik, nem szeretne főpolgármester lenni. Hétfői coming outja ugyanis nemcsak hatalmas önteltségről és a társadalmi szolidaritás teljes hiányáról tanúskodik, hanem egyben megvilágítja azt is, hogy a mosolygós szocialista nem igazán értette meg, miről szól a politika.
Ez utóbbi persze minket aztán igazán nem zavar: ha Horváth Csaba úgy gondolja, hogy céljai eléréséhez jó módszer a lakosság jelentős hányadát jelentő jogosítvány nélküliek lealázása a sáros budapesti járda szintjéig, lelke rajta.
Még akkor sem érdemelne külön posztot Horváth úr, ha az együgyűzés és egysíkúzás egyedi eset lenne. De nem az. Politikai elitünk túlnyomó része ugyanis az általa mondottakat követő felháborodást nem fogja érteni. És tudják miért nem?
Mert ugyanúgy gondolkodik.
20
jan
Circus Marximus
Címkék: politika közélet kommunizmus liberális közgáz wtf corvinus egyetem HaHa Karl Marx Balogh Gábor IKSZ Rétvári
Tweet
Hihetetlen, de a választási kampány startja után jó két-három héttel egy egész napon át tudta uralni a nyilvánosságot a Közgáz aulájában terpeszkedő Marx-szobor ügye. Maga az ügy pitiáner dolog lenne – ha nem tükrözné olyan fájdalmasan a magyar közélet szellemi és erkölcsi szintjét.
Az már eleve vérciki, hogy az az egyetem, amely Karl Marx után, ha közvetve is, de mégis csak Mátyás királyról nevezte el magát, a kommunizmus alapító atyjának szobrát ott felejtette a campuson. Ennél már csak az szánalmasabb, hogy ez az ifjú kereszténydemokratáknak csak negyed évszázaddal a rendszváltoztatgatás után szúrt szemet. És, ha akarunk még ennél nyomorultabb dolgot is találni a sztoriban, elég meghallgatnunk az érveiket.
A kampány eddigi legijesztőbb, leghülyébb és legkárosabb ötlete bukkant fel az év elején: minden magyar állampolgár alanyi jogon kapjon x mennyiségű pénzt az államtól, mert csak.
Az eredeti javaslat itt megtekinthető. Akik nem érnek rá átlapozni, azoknak egy zanzásított változat a hirado.hu-ról: "A javaslat értelmében gyerekek 25, felnőttek 50, várandós édesanyák pedig 75 ezer forintot, úgynevezett 'létpénzt' kapnának havonta a Magyar Államkincstártól egyszerűen a 'létezés jogán'."
Az első, nyilvánvaló eszmetársítás a Római Birodalomhoz köthető: a hanyatló principátus idején az ingadozó uralmú cézárok szórtak a nép közé pénzt randomban, később ezt a szokást a középkori királyok is átvették; kiváló hangulatjavító intézkedés a népszerűség növelésére. A modern demokráciákban azonban példátlan dolog ez, mondjuk ki nyersen: nettó szavazatvásárlásról van szó. Meglehetősen sokan sorakoztak fel a javaslat mögé, számomra talán a legmeglepőbb Surányi György neve volt, bár az ő életpályáját áttekintve talán annyira nincs is min csodálkozni.
Miután mindenki kiájuldozta magát azon, hogy milyen szép gondolat ez, valamint elismeréssel gratulált azoknak a zseniknek, akik azt is kitalálták, hogy miből lehet ezt megfizetni, hadd vázoljam fel a dolog néhány olyan következményét, amelyek könnyen megjósolhatóak azok számára, akikbe minimális józan ész szorult.
Az elmúlt napok politikai slágertémája a ballib zombihadsereg összeállása mellett Orbán és Putyin Paks ügyében nyélbe ütött megállapodása. Huszonnégy óra alatt tízmillió szövetségi kapitány és politológus után a tízmillió energetikai szakértő és közgazdász országává is váltunk. Mindenkinek véleménye van az ügyről, és szükségesnek is érzi, hogy ezt megossza a világgal. Úgy döntöttem, ebből a buliból én sem maradhatok ki.
Az első kérdés, ami mindannyiunkban felmerül: jó-ez nekünk? Nos, a jelenleg rendelkezésre álló információkat Polgárjenő legendás mémmé váló haverjának aranyköpésével lehet összefoglalni: kizárt dolog, mert nem tudom. Egyelőre két dolog biztos: 1. Magyarország energiaellátása a következő hatvan-hetven évre nagyjából biztosítva lesz. 2. Megint kurva sok hitelt vettünk fel.
A helyzet a következő: ma hazánk villamos energia igénye atomenergia nélkül nem elégíthető ki. Egy darab atomerőművünk van Paks mellett, ez biztosítja a szükséglet nagyjából 40 százalékát. A jelenleg működő blokkokat legkésőbb 15 múlva be kell zárni. Tehát ennyi időnk van arra, hogy kitaláljunk valamit. A következő lehetőségek közül választhatunk:
a) Drasztikusan csökkentjük az ország energiaigényét. Vagyis kidobjuk a mikrót a konyhából, kitépjük a falból a légkondit, és naponta legfeljebb két órát töltünk számítógép előtt. Meggyőződéses konzervatív emberként vallom, hogy tartalmasabb és élhetőbb életünk lehetne így, de be kell vallanom, hogy jelen állapotomban én magam is csak akkor lennék hajlandó ilyen változtatásokra, ha pisztolyt szorítanának a fejemhez.