17
már
Mert vétkesek közt cinkos aki néma
Címkék: balliberális Szerbia Délvidék Bajnai Bajnai Gordon HaHa kesztyű nélkül
Tweet
Ma hajnalban brutálisan agyonvertek egy magyar fiatalt a délvidéki Óbecsén. A szemtanúk állítása szerint négyen rugdosták és verték, majd kővel is megdobták. A delhir.com értesülései szerint a támadók szerb nemzetiségűek voltak, tehát a gyilkosság hátterében etnikai indíttatás is állhatott.
Nem egyedülálló esetről van szó, sajnálatos módon az utóbbi időben rendkívüli módon elszaporodtak a magyarok elleni támadások a Délvidéken.
Nem véletlen, hogy a kisebbségek védelme iránt rendkívüli módon elkötelezett jogvédő, Tamás Gáspár Miklós azonnal tüntetést szervezett a szerb nagykövetség elé. A kezdeményezéséhez csatlakozott Heller Ágnes filozófus, György Péter esztéta, a Hallgatói és az Oktatói hálózat, az Egymillióan a Sajtószabadságért Egyesület, de ott lesz Bajnai Gordon is, aki a Délvidéken egyre inkább terjedő magyargyűlöletre kívánja majd felhívni az egybegyűltek figyelmét. Meg nem erősített információk szerint a demonstráción részt fog venni Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. A rendezvényt az ATV élőben közvetíti.
"Három héten belül 5, azaz öt alkalommal gyújtották fel a VIII. kerület Baross téri aluljárót a hajléktalanok, mindannyiszor a tűzoltóság egy vagy több járművel felvonulva tudta eloltani a tüzet" - idézett az index egy tér közelében lakót a minap. 
A rövid anyagból kiderül, az elhagyatott, senki földjévé váló aluljáróban életvitelszerűen élnek emberek, elmondhatatlan, gyomorforgató, elkeserítő körülmények között. A tűzoltóság hétszer vonult ki egy hónap alatt tüzet oltani, a meggyújtott limlomok miatt, a rendőrség ingerküszöbét pedig már át sem lépi a helyzet. Isten háta mögötti területté vált az aluljáró.
Vélhetően sokan vagyunk vele úgy, mintha hiányozna a cikkből valami. Igen, az eddig oly aktív jogvédők. Bizony, most nincs tüntetés az "emberi jogok védelmében", nem vonulgatnak bánatos szemű toleranciabajnokok "emberi méltóság" és "hol van a jogállam" táblákkal. Fájóan hiányzik egy jó kis kordonbontás, igaz, azt itt nem találnak. Csak elviselhetetlen bűzt, mocskot, ürüléket, szemetet, és kormos falakat. Mint egy rendes, tisztességes afrikai nyomortelepen.
Van ebben az egész csúcsmodern, „két kattintás a tudás” világunkban valami ijesztő, valami - a szó eredeti értelmében - embertelen. Nem a felületesség, nem az uniformizálás, nem a személytelenség – valami sokkal hátborzongatóbb.
Nem tartozom azok közé, akik a Facebook térnyerését kárhoztatják. Azt sem gondolom, hogy a közösségi médiafelületetek és médiafogyasztási szokások a felelősek korunk társadalmának atomjaira hullásáért. 1200 virtuális ismerősöm ellenére sem tartom magam felületes embernek, és nem hiszem, hogy attól, hogy könnyen és gyakran barátkozom, ez az „igazi barátságaim” rovására történne.
Szerintem a Facebook alapvetően jó és hasznos dolog, és ha valakinek csak a hülyeség ömlik a falára, az Zuckerbergék szidása helyett jobban jár, ha elgondolkozik, kikkel vette eddig körbe magát.
Pár napja viszont történt egy szívbemarkoló dolog. Egy túl korán (ötveniksz évesen) eltávozott ismerősöm születésnapja volt, akinek profilját nem törölték halála után. Ismerjük azt az embertípust, aki kötelességének érzi, hogy szülinapja alkalmából boldog-boldogtalant felköszöntsön, tehát számítottam rá, hogy lesznek emberek, akik random boldog szülinapot kívánnak majd. Amit sosem gondoltam volna, hogy ennyien...
Lassan lecsengeni látszik az állítólagos hökös listák keltette botrány. A ballib sajtó persze igyekszik az utolsó csepp nácizást is kifacsarni az ügyből, egymást érik a gonosz összeesküvő hökfasisztákról szóló, szigorúan kizárólag "nevüket vállalni nem merő" elnyomott hallgatók véleménye alapján összeollózott cikkek. Persze, azt már szegény Pelikán elvtárs is megtapasztalhatta, hogy a hazai haladó baloldal szemében a "komoly névtelen feljelentések, géppel írva" automatikusan bizonyító erejűnek számítanak. A sajtóból megtudhattuk, mennyire fel vannak háborodva az emberi jogok védői, az egyetem vezetése, a "mértékadó" oktatók és persze az érintett hallgatók (utóbbiak joggal). Olvasónk írásából az derül ki, hogyan élték meg az elmúlt heteket azok, akiket most kórusban gyaláz és köpköd a fél ország (élen a Fidesz főprolijával, Szanyi elvtárs narancs-alteregójával, Deutsch Tamással). Ám megkérdezni valahogy mindenki elfelejtette őket: az ELTE BTK hökösei.
Az első napok nemtelen rágalmait megpróbáltam mindvégig optimistán figyelni és azt gondoltam majd minden megoldódik és visszatér a régi kerékvágásba. Az oktatás és a tanulás egyaránt. Egy dologra nem számítottam: arra, hogy elveszik – még ha csak időlegesen is – tőlem azt a helyet, ahol megtaláltam önmagam és végre azt csinálhattam, amit szeretek.
04
már
"Romániaiak, hagyjatok bennünket békén" - erdélyi románok kiáltványa a román megszállás ellen
Tweet
A Jobbegyenes egy kis elgondolkodásra, és magába szállásra ösztönző szellemi táplálékkal köszönti Victor Pontát. Erdélyi románok kiáltványa 1918-ban - a Romániával való "egyesülés" ellen.
Mint ismeretes, az MSZP - végleg tökön szúrva a "határon túliakkal való megbékélés" amúgy is csekély hitelességű projektjét - hazánkba invitálta a magyarellenes kirohanásairól és intézkedéseiről elhíresült Victor Ponta román kormányfőt. Minderre egy nappal a marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja előtt kerül sor. Az esemény, és az arra érkező reakciók tökéletes kórképét adják a magyar közéletnek.
Szanyi kapitány szerint nincs ezzel semmi baj, egyszerűen "ezt dobta a gép", a Fidesz rohamciviljei tüntetést szerveztek Ponta ellen, amelyet megingathatatlan polgári következetességgel és kurázsival - lefújtak. Mert, hogy ottan csúnya provokátorok tervezik a felbukkanást és a zavarkeltést. (Hogy ezt honnan tudják, azt nem osztották meg a nyilvánossággal.)
A baloldal tehát marad tahó és agresszív - a jobboldal meg töketlen. A Jobbik ma fogja sajtótájékoztatón bejelenteni, milyen fogadtatást tervez az igen tisztelt vendég részére. (Szeretnénk remélni, hogy a "Lesz még Bukarest magyar falu" végződésű, és a "szőröstalpú románok..." kezdetű, egyébként lelkünktől nem messze álló, de sajnos kilencven éve nem túl hatékony rigmusokon túlterjed majd a kreativitásuk.)