25
már
Az összefogás napja - pár gondolat a magyar-román mérkőzésről
Címkék: foci rendőrség összefogás szurkolók magyar-román Guest blogger
Tweet
Mikor fordult elő utoljára Magyarországon, hogy mindenféle üzleti-politikai érdektől mentesen, egy közös cél érdekében ennyi ember gyűljön össze?
Lassan egy éve minden, a magyar válogatottért szorító drukker naptárának egyik kiemelkedő időpontjaként szerepelt 2013. március 22., a románok elleni meccs napja. A baljós előjelek ellenére elmondható, hogy a pénteki esemény az elmúlt 4-5 év legjobban sikerült nemzeti seregszemléje lett.
Az ország valamennyi pontjáról érkeztek a szurkolók, a határon túl Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, sőt, Lengyelországból is több mint 20 Lech Poznan drukker tette tiszteletét a stadionnál. Szerény becslések szerint is mintegy 10 000 ember volt a stadionnál, fenomenális hangulatot teremtve. A Carpathian Brigade előénekesei jól mozgatták a tömeget, a szervezett kórusok, a közös ugrálások, a sálerdő, a látványos pirotechnika mind emelte az est fényét. Megható volt a látni öreget, fiatalt, lányt, fiút, kis hazánk és a határon túli magyar települések zászlaját, hogy egyet akart mindenki.
Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a szavaimat! Mert elegem van! Elegem van, hogy nem nevezzük nevén a dolgokat. Elegem van, hogy nincs már fekete, nincs már fehér, csak szürke van, nem is ötven, de már ötvenezer árnyalatban. Egymástól világosan elváló színeket akarok, igent akarok és nemet! Elegem van, hogy az életünk egyetlen, összefüggő rothadt hazugság. Hogy lehajtott fejjel, csomóra kötött nyelvvel, megnyomorított lélekkel élünk. Hogy mindazt, amit a világban evidensnek, egyértelműnek és világosnak látunk, patikamérlegen kimért szavakkal, tervezőasztalon összerakott mondatokban fogalmazhatjuk csak meg.
Elegem van, hogy betiltott szavak szögesdrótjai között élünk, s, ha valaki kimondja az egyiket, elevenen felnyársalja a kerítés. Pontosan úgy, ahogyan a napokban szegény Szaniszló Ferencet. Hogy ebben az országban már nem létezhet se zsidókérdés, se cigánykérdés, se homokos, se szabadkőműves, se hazaáruló. Kitépték őket az értelmező szótárból, letiltották őket a billentyűzetünkről, leszaggatták az ajkunkról.
20
már
Circus Minimus - a HaHa bitang nagy bukása
Címkék: tandíj egyetem társadalom wtf balliberális HaHa
Tweet
Tegnapra "Bitang nagy Fórumot" hirdetett a Hallgatói Hálózat az Első Magyar Egyetemfoglalás szervezésében, mint ahogy facebook oldalukon is írták „a megújulás jegyében sok új arccal". Mivel az egyetem-, majd a székházfoglaló vándorcirkusz különböző produkciói mindig vezető hírként szerepelnek a fősodratú médiában ezért úgy döntöttünk, mi is ellátogatunk hozzájuk. Már csak a beígért új arcok és megújulás miatt is.
A "bitang nagy" kifejezés feltételezhetően a fórum időtartalmára vonatkozhatott, mert mint a mellékelt ábra mutatja, az érdeklődők nem tolongtak a rendezvényen. A szervezők mellett akár tízen is lehettek a fórum kezdetén.
19
már
Térden állva, térden állva...
Címkék: kultúra újságírás szaniszló ferenc balog zoltán kesztyű nélkül aromó táncsics-díj
Tweet
Szaniszló úr, gratulálnom kell Önnek. 
Ön egyszemélyben bírta tajtékos tiltakozásra az izraeli és az amerikai nagykövetet, illetve a teljes magyar liberális és baloldali garnitúrát. Ez nem akármilyen teljesítmény, de mindenképp elismerésre érdemes.
Öntől most visszakéri a díjat a miniszter, megalázó, gyáva módon. Ez legyen már az ő baja, nehéz napjai lehetnek. Önön múlik, hogyan dönt, de bárhogyan is tesz, győzni fog. Győzni, egyrészt egy szánalomra méltó, gyűlölködő kompánián, másrészt egy meghasonlott, gyáva, helyét nem találó, megfelelési kényszerpályán keringő társaságon.
18
már
A közösség újjászületése
Címkék: hó mszp fidesz társadalom jobbik belügyminisztérium lmp hófúvás kesztyű nélkül aromó
Tweet
Ránk zúdult a későn jött, de senki által nem hiányolt hó, felkészületlenül, tanácstalanul álltunk elébe, hogy történhetett ez. Hibázott a kormány? Hibáztak az emberek? Igen, hibáztunk. 
Elkerülhető lett volna, tudjuk jól. Mert felsózhatták volna az utat, behívhatták volna, akit be kell, mert átvághatták volna előbb a korlátot, mert tájékoztathattak volna. És mert tájékozódhattunk volna, hogy kétszer meggondoljuk, útra kell-e kelnünk.
A hibát elkövettük, hogy utána mindent jóvá is tegyünk. Vagyis tegyenek. Azok az emberek, akik ott kint, éjjel, s nappal, elemi erővel és kitartással küzdöttek, hogy kimentsék egymást, magukat, és azok, akik hivatásuk okán, vagy emberbaráti odaadás jogán és kötelességén siettek egymás segítségére.
Persze, nem Magyarországon lennénk, ha nem lennének most is sokan, akik önérdeküktől vezérelve, ezúttal sem tudtak kilépni saját korlátaik közül, s kicsinyes, politikai hógolyózásba fogtak.