04
ápr
Az elszabadulás napja
Címkék: magyarország kommunizmus megszállás szovjetek felszabadulás április 4. kesztyű nélkül aromó
Tweet
Nagyvonalúak leszünk, és április 4-ét a magyar antifasiszta tömbnek ajánljuk. Ennek jegyében kicsit körbenéztünk a magyar antifasiszták, demokraták és felszabadulás-hívők Facebook-adatlapján, ami annyira megihletett minket, hogy most saját, szerény eszközünkkel szeretnénk segíteni, hogy hathatós érvekkel tudják felvenni a harcot nácikkal, fasisztákkal, Orbánnal és a dráguló alkoholárakkal szemben.
Hatvannyolc éve több százezer magyar nő ismerkedhetett össze az orosz szexuális kultúrával.
Hatvannyolc éve több százezer magyar férfi végre szabadon vállalhatott munkát Oroszországban.
Hatvannyolc éve a moszkoviták bevonultak, hogy aztán leszámoljanak az ideiglenesen itt maradtakkal.
Hatvannyolc éve felszabadítottak, aztán ideiglenesen maradtak. Velük együtt mi is.
Hatvannyolc éve felpörögtek az orosz - magyar turisztikai kapcsolatok.
Hatvannyolc éve megszabadultunk feleslegessé vált vagyonunktól.
Hatvannyolc éve még olcsóbb volt a vodka - Tibi voltam, sziasztok.
Hatvannyolc éve már lehetett vörös csillagot viselni. Mást viszont nem.
Hatvannyolc évvel később még mindig vannak, akik megkérdőjelezik a felszabadulást. Azokat meg fogjuk verni.
Hatvannyolc évvel később, a nyilasok nem engednek utcát elnevezni a felszabadulásról. Nem baj, lelőjük, aztán megverjük őket
03
ápr
Mesterem, Konrád György - avagy egy áruló köszöntése
Címkék: politika kultúra liberális író konrád györgy balogh gábor kesztyű nélkül
Tweet
Konrád György nyolcvan éves. Tartozom neki egy köszöntővel. Hálás vagyok neki, nélküle nem biztos, hogy az lennék, ami most vagyok.
Soha nem felejtem el azt az éjszakát, amikor a barátaimmal Zánkán egy lazának ígérkező hétvégi italozás kellős közepébe berobbant a hír: megtették. Az USA megtámadta Irakot. Mindazt, amit tanítottak nekünk, a „rendszerváltás" generációjának, azt Uncle Sam egyetlen laza mozdulattal lehúzta a wc-n. Ócska hazugság volt, hogy a hódító, barbár háborúk kora véget ért, hogy az emberi jogok feltétlen tiszteletének korában élünk, hogy a nemzetközi közösség egyszer s mindenkorra véget vetett a hatalmas országok önkényének a kis nemzetek felett. Akkor és ott a tévé előtt ülve, döbbent, tehetetlen dühvel figyelve Bagdad bombázását vált világossá számomra: semmilyen világot igazító szabály nincsen, csak erő van, és gyengeség van. És az erősek mindig találnak valami ürügyet arra, hogy eltiporják a gyengéket. És mindig lesznek olyan nyomorult szellemi olcsójánosok, akik megmagyarázzák, miért is történt minden a legnagyobb rendben. Számomra ott Zánkán, húsz évesen, egy üveg közepesen olcsó borral a kezemben, a CNN élő halál-show-ját bámulva ért véget visszavonhatatlanul az ártatlanság kora.
És ennek betetőzését Konrád Györgynek köszönhetem. Aki másnap ugyanazon a képernyőn keresztül elmagyarázta, hogy „fájdalmas, de szükséges" lépés volt a háború, hogy egy háromszázmilliós ország a „világ békéje és biztonsága érdekében" rohant le egy harmincmilliósat. És ez ugyanaz a Konrád György volt, aki a „világ békéje és biztonsága érdekében" hevesen ellenezte Szerbia 1999-es bombázását. De most hozzátette azt is: „Engem, mint zsidót egyáltalán nem hagy közömbösen, hogy Szaddám Huszein az első Öböl-háború idején Izraelre mindenféle rakétákat lőtt ki". Ez az ember akkor már hetven esztendeje állította magáról, hogy magyar – ám magyarként valahogy mégis „közömbösen hagyta" a Milosevics-rezsim tomboló sovinzmusa, a Szlavóniában és Koszovóban első vonalba vezényelt magyar kiskatonák halála, vagy Szentlászló és Kórógy rettenetes sorsa.
Olvasom, elmegy, elég volt. Mint sokan mások: testvéreink, barátaink, gyermekeink. Mert mindenki próbál kicsit jobban élni, megélni: a szakács, a kőműves, a szakma nélküli, a zenész.
Nagyon sajnálom, hogy mennie kell. Zenéből élt, vagy csak élt volna, de a mindenható piacnak nem kellett.
Igen, így van ez a fránya kapitalizmussal. A piac mindent visz. Ismerjük jól az érzést, számtalanszor hallottuk a liberális megmondók kioktatását, amikor valami értékeset, sajátot sirattunk, itt, a nemzeti oldalon: "nem kellett a piacnak", "sajnos nincs mit tenni", a "piac majd eldönti". Akkor, amikor utolsó forintjainkból adtunk ki könyvet, zenét, újságot, akkor, amikor elsirattuk a szellemi és anyagi értékeinket, akkor, amikor megvettük a folyóirat utolsó számát, benne a szomorú főszerkesztői búcsúszóval.
Majd meghallgattuk, ökölbe szorított kézzel a gúnyos együttérzést: "nem kellett a piacnak".
Igen Péter, ismerjük az érzést. Persze a piacot lehet manipulálni, el lehet dönteni, mit, mire, mennyi pénzt fordítanak, kinek biztosítanak reklámfelületet, kinek adnak tévés szereplést, kit hívnak meg az esti partiba, vagy a reggeli műsorba bájcseverészni a Klauzál téri sóletről. De sajnos, ön nem került bele ebbe a szűk körbe, mert oda Pákó kellett, meg VV Akárkicsoda. Mert ez kell a piacnak. De ezt a piacot ugye nem a fasiszták irányítják? Bakancsos, gyilkos ruhás gárdisták? Rossz arcú cigánygyűlölők? Jobbik tagok? Ők állnak a RTL klub, a TV2, vagy a lemezkiadók menedzsmentje mögött?
28
már
Az ország neve: Halál
Címkék: társadalom magyarság ksh népszámlálás kesztyű nélkül Balogh Gábor
Tweet
Miután nem kevesebb, mint 17 hónapig nyálazták, végre közreadták a 2011-es népszámlálási adatokat. A KSH adatsora számtalan grafikont, táblázatot és kimutatást tartalmaz. S ezek egyetlen szóvá állnak össze: HALÁL.
Essünk túl gyorsan a rettenetes számokon, amelyeket ma vezető hírként közölt az összes hírportál. Magyarország lakossága 2001-hez képest több, mint negyedmillió fővel csökkent. A fogyási tendencia már lassan három évtizedes, ebben igazából semmi új nincs. Hacsak nem pusztulásunk már ezerszer megjósolt stációja, miszerint már nem érjük el a lélektani tízmilliós határt. Az igazi rettenet a részletekben bújik meg.
Az ember zavarba jön, hogy a rengeteg statisztikai arculcsapásból hirtelen melyiket említse. Hogy soha ennyire kevés házasságban élő ember nem volt? Hogy a magyar otthonok már alig felében élnek hagyományos értelemben vett (papa-mama-gyerekek) családok? Hogy minden harmadikban magányosan él valaki? Hogy a családoknak csak a felében van gyerekzsivaj? Hogy negyedmillióval csökkent a gyermekek száma?
Hogy irgalmatlan arányban megugrott a negyven év alatti egyedülállók száma, hogy minden nyolcadik magyart nem vár otthon senki? Hogy történelmi keresztény egyházaink tíz év alatt egymillió-hétszázezer (!!!) hívőt vesztettek? Hogy az össznépesség drasztikus fogyása mellett megduplázódott a magukat valamelyik kisebbséghez sorolók száma?
26
már
Tömegbaleset helyszínéről lépett le Szanyi?
Címkék: vihar wtf havazás MSZP Szanyi Tibor
Tweet
A Facebookon a gazdákat gyalázta, amiért "ajándék traktoraikkal" nem segítettek a hócsapádba került autósokon - ő maga azonban simán lelépett, miután ő is részese volt az M7-esen március 14-én történt tömegbalesetnek.
Ötven autó ütközött összes az M7-esen, 2013. március 14-én délelőtt. Az eset Szabadbattyán közelében történt a 77-es kilométerkőnél. A balesetről készült megrázó felvételek szinte azonnal bejárták a magyar sajtót. Az utána következő események aztán az egész országot sokkolták, a soha nem látott márciusi ítéletidőben tízezrek rekedtek kocsijukban az autópályákon, a mentés csak nehezen indult meg.
Egy neve elhallgatását kérő szemtanú a Jobbegyenesnek arról számolt be, hogy ők még idejében észlelték a fent említett balesetet, így bár nehezen, de még meg tudtak állni, és biztonságosan elhagyták a gépkocsijukat. Néhány másodperccel később azonban egy nagy sebességgel érkező fekete BMW X5-os terepjáró csapódott az álló kocsisorba, majd ezt még tucatnyi kamion és személyautó követte. A helyszínen tartózkodók a terepjáró sofőrjében Szanyi Tibort, az MSZP országgyűlési képviselőjét ismerték fel, elmondásuk szerint egy fiatal hölgy is vele utazott.