15
feb
Hallgatók, ultrák, McDonald's
Címkék: tandíj haha elte szurkolók balliberális ultrák kesztyű nélkül
Tweet
Már a bánatos francot sem érdekli, hogy éppen milyen körülmények között élik ki feltűnési viszketegségeiket a liberális egyetemisták, s még kevésbé érdekel bárkit is, hogy áll az egyébként hihetetlenül tré nevű HaHa forradalmasosdija. Ennek megfelelően már figyelemmel sem kíséri az ember a köröttük zajló eseményeket.
Láttuk ugyanis, hol kezdődött ez az egész, voltak elképzelések, hova is juthatna mindez, és láttuk, miként vált már rögtön az elején e roppantul eltökélt forradalom egy puha, steril és pacifista nyálveréssé. (Tegyük hozzá zárójelben, hogy éppen olyanná, mint amilyenek a szervezők maguk.)
Belebotlottam azonban egy videóba, amely a határozott hetvenkilencedik egyetemi teremfoglaláson készült. Mint kiderült, a hihetetlen elszántsággal bíró hahás diákok bevették magukat egy terembe, ahol azóta is hülyén mutogatnak. Hogy siketek, vagy csak makarénát járnak egy ültő helyükben, azóta sem derült ki - nyilván valami rendkívül szabad, alternatív és européer módját gyakorolják így a tiltakozásnak. Minden esetre a videón egy derék fiatalember lép be az előadóterembe és szót kér.
Kiderül, hogy ez a legény egy úgynevezett foci ultra, ismertebb nevén focidrukker/szurkoló. Mármost férfiasan bevallom, hogy az esetek többségében némi prekoncepcióval állok a focidrukkerekhez, lévén tartok a stílusuktól és a temperamentumuktól (elvégre mégsem a Lordok Házáról beszélünk). Ám ez legyen betudva a magam hiányosságának, hiszen többnyire rácáfolnak a félelmeimre, s aztán már csak a nyers, de nemesen, szinte irigylésre méltóan egyszerű véleményeik maradnak.
14
feb
Most múlik pontosan...
Címkék: gazdaság gdp wtf Matolcsy György Guest blogger Bazsó Bálint
Tweet
Tisztelt Matolcsy Miniszter Úr, itt az idő, fel kell állni. Nem jött be, nem sikerült, pedig mindene meg volt hozzá. Ha az ember látja, valami nem megy, ha tudja, zsákutcában van, nagy levegőt vesz, és vált. Nem a hiba a bűn, hanem annak makacs el nem ismerése. A mínusz 1,7 százalék bizony már gyurcsányi szint. Tudjuk jól mit jelent ez, és mit kell(ene) ilyenkor tenni.
Két és fél évvel ezelőtt nagy reményekkel indult, kapott teret, lehetőséget, és ami legfőbb, időt. Minden lehetőség adott volt ön számára, de ön nem élt vele. Hamisítatlan szocialista, 1.0-ás gazdaságpolitikájával, a húzd meg - ereszd meg gyökkettes bokrosi örökséget folytatta, pont azt, ami ellen ön korábban oly jogosan szót emelt.
Megregulázta a gonosz külföldi bankokat és szolgáltatókat (amivel önmagában baj nem is lett volna, a mikéntjével már igen) fantáziadús adónemekkel ismertetett össze minket, és persze segített, hogy az úri középosztályunk évente eggyel többször tudjon napozni az olasz és spanyol tengerparton.
12
feb
Bázisdiktatúra, avagy Cicero, Sztálinka és a HaHa
Címkék: tandíj felsőoktatás egyetem demokrácia wtf ELTE guest blogger Haha
Tweet
Olvasónk tanulságos beszámolója a Hallgatói Hálózat tegnapi - és ma is folytatódó - egyetemi blokádjáról, és a lépten-nyomon "demokráciát" követelő szervezet nem éppen demokratikus módszereiről.
A minap leckét kaptunk demokráciából. De nem ám akármilyet: a Hallgatói Hálózat néhány lelkes aktivistája bemutatta, hogy működik az ő demokráciájuk. Mert most már nyilvánvaló, hogy kétféle demokráciát ismernek: azt, ami rájuk vonatkozik, és az, ami azokra érvényes, akik mást gondolnak, mint ők.
Amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán egy történelem előadás kezdetét vette, nagyjából negyven résztvevővel, még nem sejtette senki a bent ülők közül, hogy Orwell Állatfarmját idéző jeleneteknek lesznek majd szemtanúi. Nem sokkal az óra kezdete után az addig a folyosókon riói karnevált játszó hangoskodó tömeg közeledett a teremhez. Valószínűleg senkiben nem volt ekkor még komolyabb ellenszenv a HAHA közeledő csapatait látva, mindenki várta, miit fognak mondani. Egy körülbelül tíz-tizenkét fős kontingens a terembe lépve szót kért az órát tartó előadótól, aki diplomatikusan (és talán naívan) átadta az érkezőknek a szót pát perce. A csoport két fő hangadóját nevezzük csak Cicero-nak és Sztálinkának, mindjárt világos lesz miért.
11
feb
Szabadítsátok ki az ELTE-t!
Címkék: politika egyetem wtf balliberális balogh gabor ELTE HaHa
Tweet
Történt egy szép, havas februári délelőttön, hogy a Hallgatói Hálózat orcáján csúnyán elkenődött a „független egyetemista érdekképviselet" amúgy is elég gyatrán felmázolt sminkje. A Jobbegyenesen ugyan mi már egy ideje tépjük a szánkat, hogy itt bizony csúnya átverés készülődik – de, hát, aki hosszú ideig hazudni kényszerül, annak a számára előbb-utóbb úgyis kényelmetlen lesz a maszk, és eldobja. Pontosan ez történt ifjú mozgalmárainkkal a mai napon.
A Hahások ma reggel szépen „blokád alá" vették az ELTE-t. Megszakították az órákat, és közölték, hogy itten márpedig tanítás nem lesz. Mert ők ezt eldöntötték. Demokratikusan, szabadon, egy „hallgatói fórumon". Ahol jól összegyűltek, és mindenki más nevében úgy határozták, hogy forradalom van. Rendeletileg. Akinek meg nem tetszik, az kussoljon, úgyis „fideszbérenc", vagy „fasiszta jobbikos". Az értetlenkedő mezei hallgatók pedig ezt a jótanácsot kapták a HaHa aktivistáitól: ha esetleg az a perverziójuk támadna, hogy tanulni szeretnének az egyetem épületében, akkor menjenek el a következő fórumra, és ott terjesszék elő alázatos kérésüket.(Hogy is volt az a szép jelszó? "Semmit rólunk nélkülünk!")
Mert, hogy mától az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának legfőbb döntéshozó szerve, amely határozhat arról, legyen-e oktatás – a Hallgató Hálózat fóruma. Mondják, így kezdődött '68 is. Igaz. Meg az is, hogy valahogy így indult a "kulturális forradalom" is Kínában.
A Lajtától keletre a vevőnek hálát kell éreznie, ha emberszámba veszik, ha a pénzéért azt kapja, amit elvár, ha nem verik át, nem próbálják lehúzni, és úgy általában, nem szarnak bele az egészbe.
Sosem voltam nagy kedvelője a hosszú buszos utazásoknak, de egy régen várt baráti síelés kedvéért ez alkalommal kivételt tettem. Az úti cél Franciaország volt, annak is a délkeleti csücske, Tignes, nem messze Európa legmagasabb pontjától, a Mont Blanctól. Magyar pénztárcához mérten egy ilyen kiruccanás nem olcsó mulatság, ezért az ember igyekszik az utazási irodák legkedvezőbb ajánlataira lecsapni, hónapokig spórol, majd vágja a centit az indulásig.
Szabadság kikérve, házi kolbász, pálinka a poggyászban, lélekben mindenki készülődik a fárasztó, közel 24 órás buszos tortúrára. Mert akármilyen jó is a társaság, ez bizony kín a javából. Számtalan tervezhető és tervezhetetlen tényező borzol(hat)ja a kedélyeket: egy elromlott alkatrész, pocsék időjárási viszonyok, közlekedési dugó, idejekorán lerészegedett utastársak, akik nem hagyják aludni a többieket, ésatöbbi, ésatöbbi…