A Kárpátia jól ismert dalának szövege ismét aktuális, talán aktuálisabb mint bármikor. Ugyanis tényleg vannak olyan bűnök, amikre nincs bocsánat. Nem lehet semmilyen mentséget találni arra, amit Biszku Béla, az 1956-os forradalom utáni megtorlás közvetlen irányítójaként tett, ahogyan Csatáry Lászlónak a kassai gettó parancsnokának sem jár feloldozás, még akkor sem, ha az ellene felhozott, az 1941-es deportálásokban való részvételének a vádja megdőlt. „Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad!”

Mert egy civilizált, normális értékrendet valló ember nem vállalja el egy gettó irányítását. Ahogyan nem küldi bitóra koncepciós perekben elítélt nemzettestvéreit, nem tépked körmöket és nem rugdos le veséket az Andrássy út 60-ban. Számomra mindezek egy kalap alá tartoznak. Világ életemben botrányosnak tartottam, hogy a rendszerváltásnak nevezett valami után a kommunista verőlegények vígan élhettek tovább és kapják sok esetben mind a mai napig is a kiemelt nyugdíjukat, illetve nyugdíj kiegészítésüket. Ha ne adj' Isten, valaki fel merte vetni a felelősségre vonásuknak akár csak az ötletét is, akkor azonnal habzó szájú balliberális megmondóemberek hadával találta magát szemben, akik aztán rögtön  el is magyarázták, hogy miért nem lehet a két totalitárius rendszernek az áldozatait összehasonlítani. Rendszeresen meghallgathattuk továbbá, a „régen volt”, „elévült”, „már nagyon öregek” magyarázkodások különböző mixeit is. Ugyanezek az érvek azonban rendre a semmibe vesztek, ha egy „náci” háborús bűnösről volt szó.

Csatáry esetében, ahogyan az várható is volt, beszállnak a felelősségre vonást követelők seregébe a külföldi „mértékadók” is. Két hete Orbán Viktor miniszterelnöknek és Áder János államfőnek küldött levelet 20 amerikai kongresszusi képviselő, melyben felszólították Magyarországot a „hírhedt náci háborús bűnös” haladéktalan felelősségre vonására. Szívesen megkérdezném tőlük, hogy, ha már ennyire a szívükön viselik az emberiesség elleni bűncselekmények elleni küzdelmet, akkor Biszku Béla,  a Mansfeldre Péterre halálos ítéletet kérő ügyész és a hozzájuk hasonló, az előző rendszerben tevékenykedő gazemberek bíróság elé állítása érdekében miért nem találták még meg a pennájukat és miért nem írogattak leveleket. Úgy látszik, szelektív náluk a Mikes Kelemen-hangulat. Ha már minden áron bele akarnak pofázni egy másik ország belügyeibe, akkor legalább következetesen tennék...

De nem teszik. Ennek pedig brutálisan egyszerű oka van. A kommunista rémuralom áldozatainak csak igen ritkán vannak milliomos, a kulturális életben, vagy a sajtóban meghatározó pozíciókban levő leszármazottaik. A holocaust-túlélőknek viszont annál gyakrabban. És, akinek a hangja messzebbre elér, annak a szenvedése is többet nyom a latban - még hosszú évtizedek múlva is.

Ha Csatáry Lászlóval szemben valóban megállnak majd a vádak és élete alkonyát egy börtöncellában kell eltöltenie, akkor azt mondom: ám legyen. De ez csak egyféleképpen történhet: úgy hogy az összes még élő, a Rákosi- és Kádár-rendszerben tevékenykedő vérbíró, gyilkos, verőlegény, vagy pufajkás is erre a sorsa jut. Ez így igazságos, vagy így kell megtörténnie, vagy sehogy.

Jurenkó Ferenc