21
aug
Önkielégítés a pofánkba
Címkék: kritika színház művészet alföldi róbert istván a király ágoston balázs partyhard
Tweet
„A rendező azonban a valóságot, és nem a pátoszt kereste: azt akarta megmutatni, milyenek a magyarok és milyen ország lett ebből" – írja párás szemű lelkesültséggel és evidens magyarellenes rasszizmussal Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc leghűbb ölebe az Alföldi Róbert által rendezett István, a királyról. És itt akár be is fejezhetnénk ezt az írást, mert az effélék rajongása egy atomóra pontosságával jelzi, mitől kell távol tartania magát minden ép erkölcsű embernek.
De sajnos Alföldi nem egy belvárosi pinceklubban, hasonszőrű mecénások magánadományaiból kente össze akkurátusan fekáliával a – nem túlzó a jelző – kultikussá vált rockoperát, hanem a Szegedi Szabadtéri Színpadon, nemzeti ünnepünkre időzítve, részben közpénzből köpte szembe a keresztény Magyarországot.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Nemzeti Színház éléről mandátuma lejárta után méltósággal távozni képtelennek bizonyult hisztérika - aki súlyos személyiségzavarra utaló önhittséggel úgy gondolta, az ország első teátrumának igazgatói tisztsége az idők végezetéig neki jár - az István szétbarmolásával kéjes bosszút állt. Sajnálatos, hogy erre éppen az egyik szerző, Szörényi Levente (a másikon nem csodálkozunk) adott neki módot, amikor „mértékadó rendezéseit" magasztalva felkérte a mű újrarendezésére. Csak remélni tudjuk, hogy a jeles zeneszerző a végeredmény láttán magába száll.
Mert az, mármint a végeredmény, minden előzetes aggályt felül-, vagy ha úgy tetszik, alulmúlóan infernális. Alföldinek szemlátomást esze ágában sem volt az István, a királyt újrarendezni. Az általa elemeire szedett, majd elnagyoltan, szív és érzés nélkül összedobált produkció véletlenül sem István és Koppány máig ható történelmi konfliktusáról szól, hanem csakis a rendező sérült személyiségéről. Ez az a bizonyos rendezői színház, melynek művelőit nem érdekli maga a mű, annak mondandója, céljuk kizárólag a magamutogató, harsány, céltalanul provokatív önmegvalósítás. Ebben Alföldi kétségtelenül jó a maga keretei között, az ember tenyere azonnal viszketni kezd tőle, de ez művészetnek édeskevés.
Ahhoz ugyanis legalább valamiféle katarzis kellene, de ilyet legfeljebb Alföldi érez, amikor mentális önkielégítésének végeredményét a pofánkba fröcsköli. Tulajdonképpen szánhatnánk, ha visszataszító ügyködése nem volna sajnálatos módon közügy. De mivel az István, a király a XX. századi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó, identitás-formáló mérföldköve, annak benyálazása, lerombolása bizony közügy.
Az hagyján, hogy az egyes jelenetek önkényes fölcserélésével vontatottá és zavarossá tette a művet, mely így épp lényegét, a dráma feszülő ívét veszítette el; az is hagyján, hogy punkok, rendőrök, kommandósok, valamint autók jönnek-mennek a színpadon, fittyet hányva a történeti hűségre. Nagyvonalúan azt is elnézhetjük, hogy az énekprodukciók több színész esetében súlyosan elégtelenek, az erőtlen hangképzés mellé helyenként fülsértően hamis hangok társulnak; mindebből legfeljebb arra következtethetünk, hogy akárhány próba előzte meg a bemutatót, az kevés volt. Az viszont maga a szakmai üresség, hogy a darabban nincsenek karakterek. Feke Pál hangilag ugyan kétségtelenül megbízható és magabiztos, de Istvánként nincs jelen, az uralkodó karaktere egyszerűen hiányzik a színpadról. Stohl András Koppánya az énekteljesítmény tekintetében is harmatgyenge, a lázadónak pedig nyoma sincs. Egyedül Asztrik apát személye mondható hangsúlyosnak, de abban meg nincs köszönet, Alföldi Róbert ugyanis nagyjából egy SS-tiszt és egy jezsuita inkvizítor keverékévé gyúrta a főpapot.
És itt a lényeg: a darab üzenete tömören az, hogy a nácik és a keresztények, netán a náci keresztények, esetleg a keresztény nácik folyamatosan izélgetik a népet (a nép egyébként bármiféle dinamika nélkül lődörög az egész előadás során a színpadon), a végén pedig a Szent Korona afféle Csillag börtönként fogságba ejti az egész bandát. És most itt vagyunk a fogságban. És persze cinikusan „unom a politikát", üzeni Alföldi súlyosan elfogult, egyoldalú, a tényekkel köszönőviszonyban sem lévő politikai narratívájából kiindulva, afféle színházi polbeattá, protest-songgá alacsonyítva az István, a királyt.
Íme, ennyit ért Alföldi a magyar történelemből, annak egyik kiemelkedő fontosságú, nemzetstratégiai jelentőségű fordulópontjából. Ezer év ide, maradandó politikai mű oda, történelmi csúcsteljesítmények számító folyamatos megmaradás és újrakezdés amoda, Alföldi horizontja a náci- és keresztényfóbiáig terjed, a magyar nép pedig nála – a magyargyűlölő zsidó író, Kertész Ákos kinyilatkoztatásának megfelelően – genetikusan alattvaló.
Hogy ez a poros, dohos, didaktikus antiklerikalizmus mint művészi formanyelv évtizedekkel ezelőtt lejárt és megbukott, abba most nem is megyünk bele, aki valamelyest követi a színházi világot, az tisztában van ezzel. Az sem újdonság, hogy Alföldiék rasszista gúnnyal kezelik le a magyarságot. A baj, sőt, botrány az, hogy a dühödten savanyú, kórosan önhitt és ezért a valóság által vérig sértett Alföldi Róbert egy fontos és korszakos darabot kapott meg játszadozni, és sikerült is összerondítania. Az István, a király harminc éven át töretlenül azon kevés magyar kulturális teljesítmények egyike volt, mely közmegegyezésen alapuló értéket képviselt. Most ettől is megfosztottak minket. Innen üzenjük Szörényi Leventének: „Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod!"
Ágoston Balázs
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Önkielégítés a pofánkba 2013.08.22. 08:52:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dienes Áron 2013.08.21. 17:13:23
Dzsentrisvihák 2013.08.21. 17:43:39
Már megint mi vagyunk a sötét, belterjes parasztok, akik nem érünk fel imádott Alföldijük zsenialitásához, és szégyellhetjük magunkat, amiért nem alélunk azonnal lábai elé ettől a hányástól. A megszokott epehányás, a megszokott trolloktól.
Az utóbbi napokban a jól ismert kanálisokból számolatlanul bugyborékoltak elő a lekezelő, fröcsögő firkálmányok.
Legjobban mégis talán a hvg.hu Balla Pistájának sikerült sommázni a lényeget, amikor önkéntelenül is elpöttyintett egy ilyet: "Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, mert az eredeti mű a magyar kultúra részévé vált."
Értsd: Nem volt könnyű dolga oly módon meggyalázni a magyar kultúra immár szerves részét, hogy azt utána a "modern színház" diadalaként lehessen ünnepelni. Ezért kellenek most ők, a bűzhödt pofájú slapajok, hogy kissé fölnyomják a gyengén muzsikáló produkció, és a rendező ázsióját. Izzadnak is rendesen a hatalmas feladattól. De szerencsére még ehhez is balherék.
(Hiszen az már csak hab a tortán, hogy Pityuka a folytatásban azzal mentegeti a buzeráns kóklert, miszerint ez különben is egy eleve szar, primitív darab, amit nem is lehet normálisan megrendezni, hát csoda, hogy bele tört kedvenc fartúrójuk bicskája...!?)
A többség, minden igyekezetük ellenére, abszolút helyén tudja kezelni ezt a förmedvényt, és forog tőle a gyomra...
scafi 2013.08.21. 21:50:29
Dzsentrisvihák 2013.08.21. 23:01:51
Nem, nem ezért vágták le a kezét, te szerencsétlen. Talán nem ártott volna legalább a gimis töriórán odafigyelni, ha magadtól nem olvastál utána jobban a dolgoknak... (Az pedig külön nonszensz, hogy egységes magyarságról beszélsz, akiket István "népeként" kezelsz, akkoriban erről szó sem volt; szép a koramodern nacionalizmus, és a politikai nemzetkoncepció ilyetén való retrospektív kivetítése, meg a leegyszerűsített gondolkodásmód, csak a történelmi tények ismeretében eléggé vicces.)
Amúgy pont maga István deklarálta, hogy Magyarország keresztény állam. Ha tetszik, ha nem, rohadtul nem zsinagógák, Dávid-csillagok, vagy félholdak, és mecsetek találhatók legnagyobb számban úton-útfélen az országban. Kultúránk és törvényeink is a keresztény hagyományokban gyökereznek, és még mindig a keresztény közösség alkotja a többséget.
Veridicus76 2013.08.22. 01:26:53
Magyarország elsöprő többségben keresztény, ha tetszik valakinek, ha nem.
Gréczy meg Gyurcsány közéleti főfelszopófiúja. :-)
sapkasnyuszi 2013.08.22. 08:17:42
sapkasnyuszi 2013.08.22. 08:18:54
sapkasnyuszi 2013.08.22. 08:20:49
tempefoi · http://tempefoi.blog.hu/ 2013.08.22. 11:29:43
Mondjuk Jancsó legalább tehetséges volt és fahangon elmotyogtatott monológjait Kádár hű lakájaként megszerzett monopohelyzetét kihasználva briliáns, tehetséges szereplőgárdával motyogtatta el.
Az István, a király többek között azért volt forradalmi, mert szakított a magyarellenes, kriptobalos értelmiségi csürhe mainstream történelemábrázolásával.
És felszínre hozta, ami forradalmian szemben áll a posztmodern sablonos ábrázolási módjával: azt,hosgy az ember szereti a szépet. A szép kosztümöket, a kiérlelt énekhangokat, az átlátható cselekményt, a tehetséges színészi produkciót.
Ha Robi barátunk valóban igényesen és kreatívan akarta volna kezelne a tér és idő tényezőit, hát ott lett volna jó példának a Ponyvaregény forgatókönyve, vagy a valóban kiemelkedő színvonalú liberális kánon-alapmű, az órák.
De ehhez valós tehetség kéne, nem ilyen takonykenegető, felszínes pökhendiség, ahol a tehetség kimerül a jelen putriszintjénél, a nyócker első romkocsmájámál. És a magyarellenes illetve kritokomcsi sablonok unalmas nyekergésénél.
A felszínes felkészült, magyarellenes, ostoba fajankóknak még egyszer SZENT Istvánról, akinek nevét még a kommunisták is így hagyták meg a körutak névtábláján: a Magyar Királyságot csak és kizárólag ő tudta és akarta megalapítani. Egyszerűen ő egyesítette a Kárpát-medence magyar törzseit, szervezte állammá a laza törzsszövetségi szállásterületet. Ezt a civilizált Európában mindenki így tette. Ez nem mehetett erőszak nélkül, az erdélyi Gyula például saját pénzt veretett, önálló kapcsolatokat folytatott Bizánccal, saját hadserege volt. Őt le kellett törni, a fölötte aratott győzelem sokkal fontosabb volt egyébként a Koppány fölöttinél.
Nem rontott Szent István a nemzetre, indifferens, hogy kinek milyen szövetségesei voltak, az egységesülő Európában ennek a jelentősége huszadrangú volt. A magyarok is az úgynevezett kalandozások során számos alkalommal hajtottak végre ilyen "megrendelést", ma is szolgálunk vagy 20 országban NATO-kötelékben, stb. Ki kéne lépni a szovjet tömb sajátos logikájából és ismét európaiként gondolkodni.
No és a magyarok nem voltak pogányok, ahogy nem voltak kizárólag keresztények sem, hanem ezek is meg azok is adódtak közöttük, sőt az átmenet időszakában keveredett, keveredhetett a két vallás, és a Szűz Mária-kultuszban keveredik a mai napig.
Az EU-ba is szépen, sorba beléptek a térség államai, ahogy annak idején meg a keresztény Európába soroltak be ugyanígy.
Szent István megalapította a magyar államot, ezt az európai hatalmak elismerték. Ez az államalakulat pontosan 1013 éve jogfolytonos, ezt továbbra is így tartják az európai hatalmak. Jogfolytonossága egyetlen napig sem szűnt meg. A Habsburgok ezt a tényezőt kínos precizitással tartották tiszteletben a legelkeseredettebb szabadságharcok időszakában is. Pl II. József azért nem koronáztatta meg magát, hogy szabad kezet kapjon önkényes reformjaihoz, stb.
Akinek nem megy, hogy felfogja, mi szent királyunk művének jelentősége, és hogy mennyire nem zárja ki egymást "pogány" hagyományaink és szent királyaink tisztelete, az keresse fel egykori középiskoláját vagy egyetemét (ha végzett el ilyeneket) és kérje vissza a tanulópénzt.
tempefoi · http://tempefoi.blog.hu/ 2013.08.22. 14:35:07
Első királyunk kezét nem levágták, mert a nemzetére támadt, hanem jobbját kegyelettel megőrizték, mert ezzel a szent kézzel alapította meg az Országot, melynek egyharmadnyi csonkjában élünk. Európában nincs erre példa, hogy az államalapító ereklyéje, ennyire kézzelfogható ereklye ráadásul, ott díszelegjen egy csodálatos székesegyházban a fővárosban.
(Szegény oroszok legfeljebb utálattal kerülgethetik fővárosukban a szifiliszes, kegyetlen tömeggyilkos, a Háborodott Uljanov kezdetlegesen bebalzsamozott, oszló-foszló dögét, melyet barbár módon konzerválnak, s nem merik elföldelni e perverz turistalátványosságot. Sok szerencsétlen országot gázoltak le, ez jutott nekik--)
Szóval a csonkolásokról: szerencsétlen ember, értsd meg, Szent István kezét nem vágták le. Kádár Tömeggyilkos János FEJÉT vágták le holtában - ezt valószínűleg tényleg azért tették, mert a saját országára támadt. Ha támadásnak lehet nevezni, hogy ott vinnyog valaki az országra törő martalóc hordák hadoszlopai mögött.
Dzsentrisvihák 2013.08.22. 17:20:01
Semmi gond.
@Mi a Mano:
Attól, hogy keresztények vagyunk, nem kell szembe köpnünk őseink hagyományait és (többé-kevésbé) elveszett hitét.
Tudom, egyeseknek kurva nehéz fölfogni, hogy milyen felszabadult, és nem utolsósorban sokrétű gondolkodást tesz lehetővé, milyen gazdag lelkivilágot, és érzelmi harmóniát eredményez, ha az ember nem hülye skatulyákban nyomorogva éli kicsiny világát. Miért kéne magunkat bezárni egyik, vagy másik tradícióba, amikor mindkettő szerves része lehetne életünknek?
A múltunkból csak tanulhatunk, hagyományaink által pedig csak erősebbé válhatunk. Szerencsések vagyunk, hogy többfélével is rendelkezünk, talán nem kéne így csuklóból lefitymálni egyiket sem, pláne, hogy mindegyik adott számunkra olyan dolgokat, melyek nemzetmegtartó erejéért igencsak hálásak lehetünk.
A két irányzat összebékítésével ráadásul megszűnnének az olyan paradox érveken alapuló argumentumok, mint amit te próbálsz itt elővezetni.
Röhejes, hogy kvázi pont te "cseszed le" Istvánt, amiért kultúrsokkolta a népet a kereszténységgel, holott a kommented elején épp te "szittya-turul nagymagyar"-ozol, nagypofájú lekezeléssel.
Veridicus76 2013.08.22. 18:16:37
negondolkozz!majdénmegmondom! 2013.08.23. 12:48:07
Császár Atilla 2013.08.23. 12:50:06
De az önmagukat kereszténynek nevező egyházak és a koronával talán méltatlanul ,,beavatott" ,,Szent István király"-ok miatt lehetséges, hogy a magyarság egy róni tudó, erős, nimródi-jézus-krisztusi-atillai-álmosi-árpádi vérvonalú nemzetből,a természettel összhangban élő köz-ős-s-ég-ből egy tudatlan, napfényt nem beengő ,,bálványimádó" templomokba, pártkarámokba bezárt rabszolgalakosság lett.
negondolkozz!majdénmegmondom! 2013.08.23. 12:51:23
Veridicus76 2013.08.23. 14:47:01
Érdemes ezen elgondolkodni, meg azon is, hogy helyes-e Alföldi és az övéi szabadkőműves ihletésű felfogásával azonos platformra keveredni az Egyház elleni gyűlöletben.
Veridicus76 2013.08.23. 14:47:57
„Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrány hőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. (…) Lehet állandóan botrányban élni, obszcén hatalmaktól beszennyezve, de ebben az esetben az idill megvalósulásának lehetősége megszűnt, és a létrontó erők felszabadulása következtében a fundamentális emberi életrendről való tudat eltűnt.” (Hamvas Béla: Patmosz II.)
Dzsentrisvihák 2013.08.23. 17:00:50
Helytálló :)
@Császár Atilla:
Na, itt a másik okos... Szóval István óta minden szar, mert kereszténység, meg mittudomén, ugye? Könyörgök, még csak egységes magyar nemzetről sem beszélhetnénk, ha nincs az említett úriember!
Roppant vagányul hangzik, hogy most a "pártkarámok" miatt korholod a népet, akkoriban pedig kicsit komolyabban vett "törzsi karámok" dívtak, melyek lebontásával István egyesítette őseinket (ebből lett a magyar nép). Nélküle az 1000 éves magyar történelemnek sem adtam volna sok esélyt, sőt egyáltalán a megmaradásunknak sem.
Külön poén, hogy miután nagyvonalúan befantáziáltad Krisztust a magyar vezetők vérvonalába, a tiszteletére emelt templomok népét bálványimádónak bélyegzed. Legalább akkora paradoxon vagy, mint a fentebbi libernyák illető...